- Jungwon, lásd be sehogy sem jutnánk ki élve-- mondtam mikor a férfi sóhajtot egyet. Rám kapta a tekintetét és hirtelen megindult felém amire hátráltam egy lépést.
-Te ilyen hamar feladod? Huh? --hangja mérgesen csenget ahogy az elején megemelte a végén pedig inkább suttogta a szavakat.
-Mit tehetnénk? Mond meg-- léptem elé indulatosan nézve fel szemeibe- Mennyi az esélye, hogy élve kijutunk? Az országot evakuálják ha ki is jutunk hová mehetnénk? -- idegesen hajamba túrtam majd inkább elforditotam a tekintetemet a férfiról és a padlóra szegeztem.
- Tudom, mit érzel most. Azt is, hogy rettegsz de gondolj azokra akik azt akarják, hogy élj-- lágyan megfogta kacsomat. A bőre simogata a kezemet annyira puha volt. De nem tudtam sokáig rá figyelni ugyanis hangos veszekedést halodtunk odakintről és a hangok iszonyatosan közelről halatszódtak. Ilyedten néztem fel a fiúra aki hevesen kapkodta a levegőt majd kezemtől fogva rángatot az ablak melett elhelyezkedő asztalhoz. Óvatosan be bújtunk oda, jungwon viszont nem engedte el a kezemet.
Az ajtó kinyitodott jungwon pedig rám nézet jelezve ne pánikoljak minden rendben lesz. Ajkaimat beharaptam majd behunytam szemeimet és igyekeztem lenyugtatni a hevesen verő szívemet. Ismeretlen talpak jelentek meg az asztalunk előtt én pedig még rémültebb ábrázatal néztem jungwonra aki sebesen a számra tasztota a kezét mielőtt hangot adhatam volna félelmemnek. Kezemel a számat lefogó kezére fogtam amik nem szoritotak ezért simán levehetem volna de nem akartam. Pár percel később eltűntek a talpak az asztal előt majd elhagyták a szobát is. Megkönnyebültem majd levetem jungwon kezét a számról aki zavartan vakarta meg tarkóját.
-Sajnálom-- kért elnézést de én azonnal megráztam a fejemet és legyintetem. - Minél hamarabb el kell hagynunk az iskolát.
-Le kellene jutnunk a földszintre --mondtam mire jungwon egyetértően bólintot- Ehez a teremhez a legközelebb egy mosdó van. Az lenne a legjobb ha felmérnénk mennyien vannak nem?
-Yora. Nem húzhatjuk az időt. Előszőr jusunk el élve a mosdóig onnan kitaláljuk hogyan tovább-- aprót bólintotam. Jungwon óvatosan kimászot majd kezét nyújtota és segített, hogy én is kimászak. Az ajtóhoz sietünk majd miután kinyitotta kinézet rajta. Kezemet szorosan fogta ahogy a falnak lapulva álltam mellete. Rám nézve bólintot majd lassan kiléptünk a tanáriból és elindultunk a jobb irányba.
Úgy szorongatam jugwon kezét mintha bármelyik percben eltünhetne és magam maradnék itt egyes egyedül. Végig futotunk a hosszú folyosón viszont jungwon megtopant így én is lefékeztem mielőtt a hátának ütköztem volna.
-Mi az? -- suttogtam a szavakat de nem kaptam választ úgyan is jungwon irányt változtatva a másik irányba kezdet el futni engem maga után húzva. Lépteket halodtam magam mögött és lővés hangokat amik fülsüketitő hangja miatt összerezzentem és a könnyeim miatt azt se tudtam merre megyünk csak azt tudtam, hogy nem akarok meghalni.
Aki célba vett mindket utánunk kiabált valamit de nem halodtam tisztán mert még gyorsabbra vettük a tempónkat. Hátra fordultam megnézve követ- e az illető és megnyugodtam amikor nem láttam ott senkit. Jungwon megállt a lány mosdó előtt majd be nyitott oda és sebesen bezárta az ajtót és annak dölve csúszott le annak mentjén. Szemeit lehunyta száját pedig kicsit elnyítva vette a levegőt. Mellkasa gyorsan emelkedet és sülyedet.
Körbe vezetem a tekintetemet majd az ablakhoz sietem és annak a felébe álltam amit nem fedte vér. Szörnyen festetem. A hajam kocos volt. A szemeim feldagadtak és a szám kicserepesedet. De ez érdekelt a legkevésbbé. A tükörből megpilantotam egy szőke hajú lány testét a sarokban heverni. Megfordultam majd oda lépkedve gugoltam le és nehezen de megforditotam, hogy megbizonyosodjak arról az-e akire gondolok.
Amber volt az. Számhoz kapva hátráltam egy lépést majd a fülkének dölve rogytam a földre. Jungwon oda jöt hozzám majd legugolva nézett ő is a lányra majd vissza rám.
- Hallgatniuk kellet volna rám-- néztem a fiúra aki zavarodotan nézet rám- Nem hittek nekem még akkor sem mikor anya elmondta, hogy el kell hagynunk az iskolát--teltek meg szemeim könnyekel- Azt hitték prank. Jungwon nem tudtam meggyőzni őket-- markoltam meg pulcsiját -Minden az én hibám-- szegtem le fejemet a pulcsiját markolászva kezemel. Kezemre fogot majd leszedte azokat a pulcsijáról és az ölembe helyezte. Lágyan cirogatni kezdte jéghideg kezeimet, hogy megnyugodjak.
- Ez nem a te hibád yora-- ingata meg a fejét komolyan nézve a szemembe- Saját maguknak köszönhetik a vesztüket. Ők nem hittek neked. Ne hibáztasd magad valami olyanért ami nem a te hibád-- ajkaimba harapva szedtem le kezeit a sajátjaimról majd húztam fel lábbaimat és karoltam át őket.
-Amber sosem kedvelt-- pillantoram a lányra majd össze szoritva szemeimet forditotam el róla a tekintetemet- Még sem kívántam neki ilyent. Valahol mélyen tudtam, hogy neki is van jó oldala és... -- csuklot el a hangom
-Semmi baj-- mosolygot rám a fiú majd ölelésbe vonta testemet amit azonnal viszonoztam újra kiengedve könnyeimet. Percekel később nyugodtam meg csak és csak ekkor tolt el a férfi és húzta ajkait halvány mosolyra.
- Sokat változtál-- szipogtam mire halkan fel nevetett.
- Rég beszéltünk. Mondjuk az is igaz, hogy nem így képzeltem el de örülők, hogy újra beszélünk-- könnyekel a szememben bólintotam majd egy kicsi mosolyal ajkaimon néztem a fiú barna szemeibe.
Percekig csendbe burkolozva ültünk egymás melett a fülkének támasztva hátunkat. Kicsit fáztam mivel csak egy szoknya volt rajtam és egy haspóló. Az sem segítettet hogy a hideg padlon ülők. Felhúztam lábbaimat majd ázkarolva őket igyekeztem feltűnés mentesen fázni. Csak hogy Jungwonak feltűnt.
-Fázol? -- szólalt meg melettem a fiú mire felnevetve ingatam meg a fejemet.
-Nem fázok-- mosolyogtam rá erőltetetten ami azonnal feltűnt neki és csak felvont szemöldökel ingata meg a fejét.
- Ekkora hazugságot sem halodtam még-- nevetet fel majd lassan levedte magáról a fekete bőr dzsekijét és a hátamra teritete egy kedves mosolyal. - Itt az enyém. Én ugy sem fázom-- vont válat mielőtt ellenkezhetem volna.
-Köszönőm-- mosolyogtam rá hálásan, ajkai halvány vigyorra húzodtak majd csak legyintet egyet.
De az a mosoly... Kérlek ne mosolyogj rá így, mert a végén még jobban beléd szeretek yang jungwon.
YOU ARE READING
Északiak Bosszúja | Yang Jungwon
Fanfiction- Hé Yora ez nem az anyukád? -- fordította felém telefonját daye mire telefonjára vezetem tekintetemet. Anyukám egy széken ült kezében iratokal és szigorú meggyötört tekintetel meredt a papirokra. -Anya? -- mondtam ki értetlenül bámulva a képernyőt...
