Északiak Bosszúja | Yang Jungwon

2. fejezet

Jeon Yora Pov:

-El sem hiszem, hogy megkaptam életem első büntetését a nagy semmiért-- a sok hatása alatt voltam ezért csak megsemmisülten sétáltan a zajos folyosón. Ami persze, hogy amber miatt az. A suli sztárja. Királynője. Gyakorlatilag kilencedik otta kiszúrt magának amikor első nap fellöktem a folyosón és az újan vetr sminkes palettája eltört. Mondjuk nem tudom miért kelett a folyosón mászkálnia vele. De mindegy. A lényeg azóta utál engem de ez kölcsönös mivel én sem tudom őt szeretni.

Daye el ment a büfébe ezért egyedül járkáltam a folyosón ahol mindig sokan vannak. Igaz, hogy van egy nagy udvarunk de valamiért sokan szeretnek a folyosókon lézengeni. Tekintetemel egyetlen egy személy útán kutatam. Mindig őt keresem a tekintetemel. Olyan rég beszéltem vele. Olyan sokat változot. Ha már évek óta nem beszélünk legalább azt megengedhetem magamnak, hogy távolról figyelem.

A szekrényéhez lépkedet amit kinyitva pakolgata be a könyveit. Haja színe most a megszokott fekete helyett sötét kék volt és lágyan kicsit rendezetlenül omlot szemébe. A szokásos fekete bőr dzsekijét viselte egy fekete szakadt farmerel párositva. Ajkaimat beharaptam ahogy újra végig mértem őt majd mikor becsukta a szekrényt pánikolva forditotál hátat meg ne lásson. Behunyva szemeimet káromkodtam egyet amit sose teszek hangosan majd megnyugodtam amikor a fiú melettem elhaladva szántota végig az iskola folyosóját illatát ott hagyva a levegőben.

Sóhajtotam egyet majd szekrényemhez indultam, hogy kivegyem onnan az egyik könyvemet ami kelleni fog a kővetkező órámhoz. A cucaimat a teremben hagytam mivel ott lesz a következő órám ezért feleslegesnek tartotam magamal cipelni.

-Yora! -- csapodot a szekrénynek válával jake mire ilyedten ugrotam arrébb saját szekrényemet becsapva

-A szívbajt hozod rám-- néztem a férfira majd sóhajtva szoritotam a könyvet a melkasomhoz- Mit szeretnél? -- lágyultam meg kedvesen rá mosolyogva

-Szerinted melyik egyetemre pályázak? Hardvard? - csillogtak a szemei majd tanácstalanul sóhajtot.

-Miért tőlem kérdezed? -- sóhajtotam- Te döntöd el melyikbe szeretnél menni. De nem értem miért ezen gondolkodol amikor még rengeteg időd van erre-- ingatam meg a fejemet értetlenkedve mire felnevetet.

-Csak az álmaimért harcolok-- válaszolta válat vonva- Szeretnék egyetemre menni. És minnél hamarabb kitalálom melyik legyen annál jobb

-Ne aggódj jake-- tetem kezemet a válára majd mosolyodtam el amikor rám nézet- Biztosan bejutsz hiszen nagyon okos vagy és helyes is-- löktem meg válát játékosan mire újra felnevetet.

-Ha te mondod-- pillantot el mosolyogva - Tényleg! Mi van seojunal? Még együtt vagy vele? Mostanában kevesebbet beszélsz róla-- jakeben mindig is megbíztam. Olyan volt mint egy báty akit az első perctől kezdve kedveltem. Csodáltam az álmaiért. Hogy mindegyikért keményen harcolt és nem kérdés, hogy az egyetemre is felveszik majd.  Mindegy melyikbe akar majd menni.

-Már rég szakítottunk. Csak nem akarta, hogy a cica babák rámászanak így utolsó szíveségként megkért, hogy tartsuk fent a látszatot egy darabig

-A szemét! Még szíveséget kér-- horkantot fel mire egyetértően bólintotam. -Nem is látam ma.

-Én sem, de igazából nem is érdekel-- vezetem tekintetemet a földre. Megéreztem jake kezeit a válamon és mikor felemeltem fejemet csak a mosolyát látam.