Csak meredtem magam elé. Üveges tekintetel emésztgetem a történteket. A légzésem nyugodt lett így nem lihegtem a futás miatt. Jungwonra vezetem a tekintetemet aki amiotta a mosdóban vagyunk behunyt szemekel a mosdó ajtónak dölve pihent. Vagy agyalt. Már nem tudom. Olyan nyugodt volt. Arca letisztult mint egy babáé.
Olyan rég beszéltem vele. Valójában részben a saját hibám is. Hagytam, hogy eltávolodjunk és egy ilyen helyzetnek köszönthetem, hogy újra beszélek vele. Mikor kinyitota tökéletes vágott mandula szemeit amik minden percben elvarázsolnak mikor rájuk nézek, elkaptam róla a tekintetemet és az ölembe pihenő kezeimet kezdtem el birizgálni.
-Emlékszel-- szólaltam meg mikor már rettentően zavart a csend. Pokoli volt a fegyverek dörenései útán ez az ilyesztő csend. -Amikor a szomszédba költöztetek? -- néztem rá mire mosolyogva bólintot egyet.
-Hogy ne emlékeznék rá? Akkor találkoztunk először. Sosem felejteném el-- píral az arcomon fordítotam el róla a tekintetemet csak akkor néztem fel amikor feállt és mellém sétálva leült a hideg padlora. -A szüleid átküldtek egy tálca sütivel de mikor ajtót nyitotam annyira lefagytál, hogy egy szót sem tudtál kinyögni. Bevallom aranyos voltál-- elpirulva türtem egy hajtincset a fülen mögé és ha most nem egy vécében ülnék azon agyalva, hogy hogyan jusunk le talán még romantikusanak is mondanám.
- A szüleim-- suttogtam megtörten- Vajon... Jól vannak? -- nyeltem egyet és éreztem a csomót a torkomban. Meleg tenyeret éreztem meg a kezemre csúszni. Óvatosan megfogta hideg kezemet és közre fogta a meleg kezével. Jungwonra vezetem tekintetemet aki mosolygott rám annak ellenére is, hogy tudta hogy lehet már egyikük sem él. És nincs rosszabb mint tudatlanak lenni. Kételkedni, hogy vajon túl élték vagy nem.
-Biztosan. A szüleid erős emberek. -- aprót bólintotam hiszen igaza van. Náluk erősebb és töretlen embert életemben nem látam még. Reménykedek a legjobbakban, hogy élnek.
Újabb lövéshang ütötte meg a halló szervemet és emberek trapolása. Az északaiak könyörtelenek. Eljötek egy iskolába és mint a vadakat levadásznak mindket. Az ilyenek csak is a legrosszabat érdemelnék. Testemet újra átvete az aggodalom és a félelem és remegtem mint a kocsonya. Jungwon kezemet cirogata aggódva nézve engem de tudta ide kevesek lennének a nyugtató szavak. Ezért erős karjait körém fonta és úgy húzott magához. Jól esett ölelése, illatát pedig mélyen magamba lélegeztem. A karjaiban megnyugodtam és egy pillanatra kitudtam zárni az erősődő hangokat amik kintről behalatszodtak. De ekkor eszembe jutott valami.... Vagy inkább valaki..
Daye.......
-Daye-- hajoltam el a férfitól azonnal- Daye... Meg kell keresnem őt-- álltam fel azonnal könnyeimel küszködve.
Jungwon a kezemre rakta sajátját mikor nyitotam volna ki az ajtót. Szembe fordítot magával majd az ajtónak tolt.
-Jól figyelj rám! Ha kilépsz ezen az ajtón-- bicentet fejével az ajtóra aminek neki tolt- Meghalsz-- mondta kiméletlenül ki a szavakat én pedig. Összerezzentem amikor újabb lövés hang szivárgot be a terembe. - A barátnőd biztosan jól van de jelenleg a legfontosabb a saját testi épséged.
-Nem hagyhatom egyedül-- néztem fel a komoly férfira. Sosem látam ennyire merevnek. - És jake.... -- sírtam fel ahogy eszembe jutott a férfi és a kedves mosolya.
-Yora szed már össze magadat-- rázott meg kicsit válaimtól fogva majd hajolt kicsit lejebb- Még is, hogy indulnál a keresésükre? Huh? Azt se tudjuk hol keresük őket. Érts meg, hogy ez most igen is komoly és nem tehetünk meggondolatlan lépéseket.
-Csak.... Fáj-- pillantotam el róla- Hogy nem tudom jól vannak-e. Hogy nem tudtam... Ezt előre-- feleltem halkan mire jungwon sóhajtot egyet majd újra átölelte rázkodó testemet.
-Egy minden rendben lesz ide édes kevés lenne. Csak annyit kérek maradj erős és tarts ki-- motyogta a nyakamba a szavakat én pedig szorosabban ölelve meleg testét bólogatam. - Pihened kellene-- tolt el magától egy kis idő múlva.
-Szerinted ezek után még tudnék aludni? -- hangom halk volt és összetört. Abban sem voltam biztos, hogy halodta azt amit mondtam.
-Menni fog. Én itt leszek. És örködök addig nem tudunk kimenni amég nem lesz tiszta a terep. -- aprót bólintotam majd leültem vissza a fülke zárt ajtaja elé.
-Mikor mennek el? -- néztem kérdően jungwonra- Az északaik miért pont egy ártatlan iskolát vetek célba? Nem áll össze a kép-- ráztam meg a fejemet miközben végig néztem ahogy jungwon leül melém.
-Bizonyára ha már nem lesz kit megölniük tovább állnak de mivel ez az iskola nagy. Egyhamar nem fognak elmenni-- válaszolt suttogva. Sóhajtotam egyet majd válamat a férfi válára döntötem amire megdermedt egy pillanatra majd lassan vezete kezét a válamra és húzot magához közelebb- Megvédelek yora. Nem hagyom, hogy bajod esen-- szavai olyan mértékben felmelegitetek, hogy már nem is a kintről beszűrödő hangokra figyeltem hanem csak is rá.
Ez a melegség pedig szétáradt a szívemben....
Yang Jungwon hogyan háláljam meg mindazt amit értem teszel?
VOUS LISEZ
Északiak Bosszúja | Yang Jungwon
Fanfiction- Hé Yora ez nem az anyukád? -- fordította felém telefonját daye mire telefonjára vezetem tekintetemet. Anyukám egy széken ült kezében iratokal és szigorú meggyötört tekintetel meredt a papirokra. -Anya? -- mondtam ki értetlenül bámulva a képernyőt...
