Északiak Bosszúja | Yang Jungwon

4. fejezet

Jeon Yora Pov:

Az egykor boldog hanbim középiskolából semmi sem maradt. Ahogy jungwon kezét fogtam és szaladtunk fel a lépcsőn a fehér falon vér tapadt a folyosón holttestek. A sok vértől pedig éreztem, hogy lassan felfordul a gyomrom és kidobom a tacsot. Amint az utolsó lépcsőfokra léptünk a falmentén jungwon kikukucskált, hogy megnéze tiszta-e a terep. Vissza fordult hozzám majd bólintot egyet. Kezemet fogva húzot maga után. A folyosón katasztofális látvány fogadott. Az a sok halott ember akik előtt ott állt volna az élet. Az egyetem a bulizás. Ehelyet élettelenül hevertek az iskola folyosóján. Számhoz kaptam a kezemet, hogy ne dobjam ki a tacsot amikor egy hatalmas vér tocsa állta útunkat. Az ablakok kitörve. Emberetlen módjára legyílkolták őket és most az egyszer bármit megadtam volna, hogy csak egy vicc  legyen az egész.

Zörrenő hangokat halodtam közeledni amire megtopantunk és jungwon előre meredt majd abba az irányba amerről jöttünk. Felakarta mérni melyik irányból jöhetnek és mikor rá jöt, a takaritó szertár ajtajára tévedt a tekintete. Elengedtem jungwon kezét és azonnal oda szaladtam és kinyitotam, miútán pedig jungwon is bejöt becsuktam az ajtót. Könnyeimel küszködtem ahogy az ajtónak döltem hátamal és ziháltam a futás miatt.

-Ki kell jutnunk innen-- szólalt meg jungwon mire felemeltem fejemet és rá vezetem tekintetemet.

-Na és, hogyan? Amint kiteszük innen a lábbunkat lelőnek... Mint mindenki mást is-- suttogtam a végét halkan majd a földre szegeztem tekintetemet. Innen halodtam ahogy jungwon fogas kerekei járnak majd egy sóhaj útán lecsúszik a fal mentén és kezeit hajába vezetve tép beléjük fejét a térdére hajtva. Felemelte fejét majd rám vezete tekintetét. Hirtelen feállt majd elém sétált.

-Te úgye jól vagy? Nem sérültél meg? -- fogta meg kezeimet majd forditota jobbra balra, hogy megbizonyosodjon nem sérültem- e meg.

-Nem. Jól vagyok-- feleltem bólintva- Te? Tiszta vér vagy-- néztem bőr kabátjára amin ott viritot a piros folyadék. Kezei is olyanok voltak amikel a kezemet fogta. A kezemet amire ugyanúgy rá volt tapadva a vér.

-Ez nem az én vérem-- engedte el a kezemet- Pont előttem locsantoták szét valaki fejét a vére pedig rám fröcsent.-- engedte el a kezemet majd sóhajtva egyet kezdte el dörzsölgetni kezeit amire oda száradt a vér. Én is hasonlóan tetem de nem jöt le.

Összerezzentem amikor cipők kopanása ütöte meg a fülemet és ilyedten hátráltan az ajtótól egészen amég jungwon mellkasának nem ütköztem. Megfogta válaimat egyik kezével pedig a szájához emelte az úját jelezve maradjak csendben. Földbe gyökerezett lábbakal néztem az ajtót felkészülve arra, hogy bármelyik percben benyithat valaki és lelőhetnek. Amikor kirajzolodot valaki alakja és, hogy lenyomja a kilincset lábbaim megremegtek és könnyeim is útat törtek maguknak lefolyva arcomon.

A fejemben minden lejátszodot ahogy lenyomja a kilincset benyit és a fegyverel mindkettőnket megöl. Mögöttem jungwon is lélegzetét vissza fojtva meredten nézte a kilincset. De a legutolsó pillanatban nem nyomodot le a kilincs. Viszont amint meghalodtam, hogy fegyverét kibiztositja és el lépked az ajtótól kifújtam egy adag levegőt. El léptem jungwontól majd a falnak döltem.

-Nem maradhatunk itt-- jelentete ki a férfi- Ha itt maradunk bármikor benyithatnak.

-Akkor hová menjünk? Kérdezem máshogy. Hová mehetnénk? -- nem bírtam. Ez már lassan hasonlított egy rossz horror filmhez-Mindenhol ott vannak és..... -- jungwon nem hagyta, hogy befejezem. Azonnal elém lépet és kezeit válamra rakva nézet le rám.

-Tudom, hogy félsz yora. Én is félek. De ha nem próbáljuk meg itt halunk meg-- aprót bólintotam majd sóhajtva nyeltem el a kikivánkozó könnyeimet. -Ez a szertár--szólalt meg de elég hülyén nézhetem rá úgyan is tudom hogy egy szertárban vagyunk- Tehát innen nem messze van a termünk- gomdolkodot fel és alá járva a kicsinyke teremben. - A termünk felett van a tanári. Felmászunk oda és hívunk segitséget. Úgy tudom ott van segély hívó- nézet rám megerősitésként mire bicentetem.

-De evakuálják az országot-- néztem jungwonra kétségbeeseten majd hajamba túrtam.

-Evakuálják? -- kerekedtek ki szemei mire keletlenül bólintotam- Akkor sietnünk kell- sóhajtot fel - Nálad van a telefonod? - kérdezte mire pulcsim zsebébe nyúltam de akármeddig kotorásztam nen találtam. A nagy sietségben sajnos a teremben hagytam.

-Nincs. Szerintem a teremben hagytam- sóhajtotam fel fusztráltan mire a férfi csak bólintot.

-Én pedig elejtetem. De nem baj a lényeg, hogy jusunk fel épségben és hívjunk segítséget