Szeretsz? 《Sasunaru》- ÁTÍRÁS ALATT

🦊2🦊

Zúgott a fejem, hirtelen azt se tudtam hol voltam, vagy mit csinálok. Nem emlékeztem semmire. Majd amikor felébredtem és észrevettem mi van körülöttem, eszembe jutott minden. Még sötét volt, talán épp hogy világosodni készült. A mellettem békésen alvó Sasukére néztem, majd finoman megsimítottam arcát és felöltözve meg összeszedve a cuccaim, leléptem.

Amint kiléptem az utcára, szinte azonnal megcsapott a hideg, reggeli levegő és az eső friss illata. Valószínűleg eshetett az éjszaka, hisz' néhol apróbb s nagyobb pocsolyák álltak. Nagy szerencsémre még senki se volt fent a házban, sőt az utcákon se, így lassan sétáltam hazafelé. Egyáltalán nem siettem, ráértem. Akkor kezdtem el megszaporázni a lépteimet, amikor hirtelen elkezdett zuhogni az eső. Szerencsére hétvége volt, így suliba se kellett mennem.

A házba belépve, átsétáltam a nappaliba és fáradtan dobtam le magam a kanapéra. Alig emlészek valamire az éjszakából. Egyedüli épp emlékeim, a tegnap esti dolgok voltak, és végül már csak apró részletek.. De komolyan.. Hogy hagyhattam azt, hogy a mindig goromba Sasuke ágyba vigyen?! Jelentek meg a tegnap éjszaka eseményei egy-két emlékképben. Azonnal megéreztem, hogy szinte lángol az arcom, így kezeim közé temetve próbáltam megnyugodni. Tökéletesen zavarbajöttem. Egyszerűen.. sose volt számomra közömbös Sasuke.. Ráadásul Sasukénak ott van Sakura is.. Semmi szüksége nincs rám. Remélem nem emlékszik semmire. Hunytam le a szemeim. Fárasztó lehetett az éjszaka, hisz' szinte azonnal elaludtam és végül már csak kora délután keltem fel.

Egész nap semmit se volt kedvem csinálni, így egyszerűen aludtam, ettem és ittam, semmi több. Sőt, szinte így telt az egész hétvégém.

Hétfő reggel fáradtan készülődtem suliba. Egész hétvégén szakadt az eső, így az esernyőmet előkerestem, majd indultam el a suliba. Az út lassan telt, bár nem is akartam sietni, még bőven volt időm beérni. Nem volt hosszú az út, az iskola közel volt a házamhoz, így 10 perc alatt odaérek. A kapun belépve indultam el a bejárat felé. Mint mindig, Sasuke most is hamarabb itt volt, de próbáltam még véletlenül se szóba állni vele, így gyorsabbra fogtam lépteim, letettem az esernyőmet, átcseréltem a cipőmet, majd felmentem a terembe.
Nem igazán volt mit tanulnom, de azért olvasgattam a füzetet, majd elkezdtem inkább telefonozni. Ahogy telt az idő egyre többen érkeztek meg. Szerencsére a tegnap esti történteket senki se említette. Csak annyit beszéltek a buliról hogy jó volt, semmi több.

- Szia Naruto! - jelen meg mellettem Kiba és ül le.

- Szia. - köszönök vissza és teszem el a telefonom.

- Milyen volt a hétvégéd? - kérdezi, miközben előszedi ami kell neki.

- Olyan semmilyen volt. És a tiéd? - válaszolok neki, figyelve minden tettét.

- Semmilyen? Egyébként az enyém jól telt. - ásít bele az arcomba.

- Nem csináltam szinte semmit hétvégen. - és itt fejeződött be a beszélgetés, mivel megszólalt a csengő és megjelent a tanár.

Szinte semmi se történt egész nap, Sasuket végig kerültem, nem akartam vele szóba se állni. De szerencsétlenségemre, épp hogy kiértem volna a suliból, megjelent.

- Miért kerülsz? - kérdezi, ezzel megállítva.

- Nem kerüllek. - túl egyértelmű volt hogy kerülöm, nem csodálom hogy feltűnt neki.

- Azt hiszed vak vagyok? - fogja meg a kezem és szorítja meg enyhén. Lehámozom magamról a kezét, majd a szemébe nézek.

- Nem látom hogy vak lennél - figyelgetem.
- De már megbocsáss, nekem mennem kell! - indulok el, meg se hallva amit utána mond. Vagyis de. Az utolsó szavát hallottam.. "Emlékszem."