Szeretsz? 《Sasunaru》- ÁTÍRÁS ALATT

🦊6🦊

- Nem kéne elmondanod neki? - kérdezte lassan Kiba. Mostanában egyre gyakrabban töltötte szabadidejét a lakásomban. Hozta a leckéket, néha segített is, bár egyikünk se volt olyan okos.

Úgy tűnt lassan megszokta, hogy reagálok erre a kérdésre. Idegesen. És félelemmel. Félek, mert elutasítana vagy megvetne. Félek elmondani neki..

- Nem! - vágtam rá azonnal.

- Ahogy gondolod. - vont vállat. - Úgy hallottam összekaptak Sakurával. - mondta még mellé. Sose akartam megzavarni a kapcsolatukat, ezért nem is mondtam el Sasukenak. Talán most, hogy összevesztek, elmondhatnám, aztán kifuthatnék a világból.

- Szerintem ne húzd túl sokáig. Még ha soha az életbe se vallanád be, de szükséged van rá. Az ég szerelmére! Az ő gyereke is! - sóhajtott idegesen, majd visszatért a játékhoz.

- Ha elmondanám neki.. Hogy reagálna rá? - kérdeztem halkabban, miközben rettenrő gyorsasággal neki álltam mosogatni, azt a pár tányért.

- Jó kérdés. Lehet elfogadná. - néz rám.

- Nem is tudom. Elkéne mondanom neki.. - töröltem meg a kezem, majd zártam el a csapot.

- Muszáj lesz. - erre csak bólintottam egyet, majd leültem mellé.

- Igaz. Akkor elmondom neki.. - Kiba csak bólintott egyet, majd a telefonját nyomkodta.
- Nem kéne indulnod? - kérdezem tőle az órára pillantva, ami 7:48-at mutat.

- De! Jövök később! - állt fel, majd sietett a cipőjét felvenni és itt is hagyott.

Egész délelőtt lustálkodtam. Suliba még mindig nem mentem. Sasukenak elfogom mondani.. - sóhajtva kezdtem el neki írni. Csak egy "Szia, beszélnünk kell". Semmi több. Személyesen kell megbeszélni..

Idegesen dobtam az asztalra a telefont. Talán mégsem kellene beszélni vele. De most már mindegy. Elfeküdtem a kanapén, majd a plafont bámultam. Nem gondolkoztam, csak pihentem.

Már délután volt, mikor felébredtem. Elszundítottam.. Körbe néztem, és meglepődve vettem észre, hogy nincs itt Kiba. Az asztalon heverő telefonomért nyúltam, és megnyitottam az üzeneteket. Úgy tűnik, nem jön ma. Sasuke is írt.. Lassan válaszoltam neki, kezem remegett, így néhol véletlen elírtam.

Találkozni, mi? Hogy lehettem ilyen hülye? De mindegy. Gyorsan átöltöztem, majd kulcsaim felkapva elhagytam a házat és bezártam az ajtót. Park, park..
Nincs messze tőlem, így hamar odaértem. Nem volt még ott senki, így "nyugodtan" ültem le a padra. Valójában rettentően ideges voltam. Megkell nyugodnom.. Behunytam a szemem és mély levegőket vettem, de a körmeim szinte a tenyerembe vésődtek.

- Naruto? - hallottam meg magam mellett a hangját.

Basszus.

- Szia.. - elég halkan köszöntem, nem biztos hogy meghallotta.

- Miről szerettél volna beszélni? - ül le mellém. - Jól vagy? Nem nézel ki túl jól.

- Jól vagyok.. - mély levegőt vettem, nem mertem elmondani neki. Először beszélgessek csak úgy vele?

Nos így tettem. Lassan elkezdtünk beszélgetni. Jól éreztem magam. Azt hiszem pár órára el is felejtettem, miért vagyok itt. Lassan besötétedett. A hold gyönyörűen ragyogott az égen, a csillagok társaságában.

- Akkor miért is hívtál ide? Azt mondtad beszélnünk kell. - zökkentett ki a gondolataimból, pár perc csend után.

Szedd össze magad, Naruto! Uzumaki vagy! Mély levegő.. Nyugodj meg.. Ne feszengj, ne mocorogj sokat. Gyerünk..

- É-Én.. - kezdtem bele és csak hosszú percek után folytattam. - Szóval.. Terhes vagyok. - néztem egyenesen a szemébe. Döbbenten meredt rám.
- És.. Te vagy az apja, Sasuke! - néztem hatarozottan rá, bár csak suttogásnak tűntek az utolsó szavak. A reakciója hasonló volt, mint Kibáé. De úgy tűnt, őt teljesen lesokkolta. Nem is csodálom..
- Megértem, ha nem fogadod el. Felkészültem arra is, hogy egyedül neveljem fel, ha megszületett. Ott van neked.. Sakura - igen, leplezetlen féltékenységgel mondtam ki a nevét. - Gondolkozz, hogy akarod e vagy sem. Nincs jogom ahhoz, hogy eltiltsam tőled. Ha döntöttél - vagy inkább elfogadtad -, tudod hol találsz. - ezzel felálltam a padról, s magam mögött hagyva a sokkolt Sasuket, indultam haza, hogy forró fürdőt vehessek, s aludhassak.

A kövi részekre várni kell majd kicsit. Igyekszek pár résszel előre haladni. Remélem mindenkinek tetszett ez a fejezet is!