Szeretsz? 《Sasunaru》- ÁTÍRÁS ALATT

🦊9🦊

- Hé, Naruto. - üdvözöl Sakura mosolyogva, amikor megállok az asztalnál.

- Sakura. - bólintok neki üdvözlésképp, miközben a sálamat és a kabátomat veszem le, majd ülök le vele szemben.

- Hogy vagy? Mikor jössz suliba? - kérdezte, miközben a kávék kínálatát fürkészte.

- Jól vagyok, köszönöm. És te? Nem tudom. Valószínűleg magántanuló leszek egy ideig.. - motyogtam, majd rendeltem kávét, akárcsak Sakura.

- Én is jól vagyok. - a beszélgetés leállt, s csak a kínos csönd volt jelen. Szinte tapintani tudtam a levegőben.

- Miért akartál találkozni? - kérdeztem, felnézve Sakurára.

- Nos nem rég beszéltem Sasukéval.. - kezdte, mire azonnal menekülni akartam. A sejtéseim mindig beválnak.. - És mint tudod, orvos akarok lenni, így rengeteget kutatok azzal kapcsolatban. - pillantott le a hasamra, amelyet akaratlanul is eltakartam, majd úgy folytatta, mintha fel se tűnt volna neki. - Habár nem értek túl jól az emberekhez, azonnal észreveszem, ha hazudnak. És Sasuke nem rég azt tette. Naruto, tudom mi van veled. - sóhajt fel, mire csak nyeltem egyet, várva az ítéletem. - De rendben van, azt hiszem. Habár még sose láttam ilyet. Nem haragszok érte, és támogatlak, amiben csak tudlak. - mosolygott rám.

- K-Komolyan? - motyogtam meglepődve. - De mégis miért nem? Habár csak egyszer történt, de elvettem őt tőled.. - suttogtam, a kávémat figyelve.

- Konolyan. Tudod.. - kezdte Sakura - van valaki, aki tetszik.. - pirult el - De egyszerűen képtelen vagyok megcsalni őt. Nem is tudom, mikor kezdődött. A kapcsolatunkban a heves szerelem csak 1 és fél évig tartott. Majd hirtelen minden eltűnt. Sasuke olyan volt, mint régen, de már nem szeretett, csak elhitette magával. Ugyanez volt az én oldalamról is. De képtelenek vagyunk egymást elengedni.. - sóhajtott fel.

- Nekem is tetszik valaki, tudod? - kezdtem, egyre jobban megbízva Sakurában. Ki gondolta volna, hogy van ilyen oldala is? - Ő egyszerűen.. Gyönyörű. Minden megvan benne, amit szeretnék. Ő a legjobb. - motyogtam, miközben éreztem, ahogy a pír felkúszik az arcomra, akár egy tekergő kígyó. Sakura csak felkuncogott.

- Tudom mire gondolsz. - mosolyodott el ismét. - Bármiben támogatlak, melletted állok, ha szükséges. - fogta meg a kszem, s támogatóan megszorította.

- Köszönöm. - mosolyogtam én is. Talán egy remek barátra találtam.. Erről mindenképp tudnia kell Kibának! - gondoltam vigyorogva.

Ám kettőnk közül, egyikünknek se tűnt fel, ahogy egy fekete kapucnis alak mindezt felvette, s fotózta.

Sajnálom, kissé rövid lett, de remélem megteszi. Kellemes olvasást majd a kövi részhez is (1 hét múlva kiteszem)!💜