Szeretsz? 《Sasunaru》- ÁTÍRÁS ALATT

🦊11🦊

/Naruto szemszöge/

A nap első sugarai lágyan sütöttek be az ablakomon. Mint egy hulla, úgy ültem fel az ágyon, s másztam ki belőle. Az egyetlen hangzavar a békés napfelkelte csendjében, a csengő volt, mely serényen szólt.
Fáradtsn totyogtam az ajtóhoz, már hosszú idő eltelt a Sakurával való találkozásom óta is. A hasam folyamatosan gömbölyödött, s lassan aktívvá vált a gyermekem is.
Azóta naponta látogatott Kiba, mint mindig, azonban szombati napon, ő biztosan nem állítana be reggel fél hatkor. - vetettem egy pillantást az órára.
Így hát értetlenül, s fáradtan nyitottam ajtót, csak hogy meglássam a fekete hajú s szemű szépséget: Sasuket.
Hirtelen sokkal éberebbnek éreztem magam, s sietve dörzsöltem meg a szemem.

- Sasuke? Mégis mit.. - keresel itt? Akartam feltenni a kérdést, ám mindebben megakadályozott, s csak szorosan átölelt.

Fránya hormonok, akaratlanul is könnybelábadt a szemem, ahogy visszaöleltem, s a pulcsijába kapaszkodtam, mintha bármelyik pillanatban eltűnne, s ismét rémálommá válna az élete.

- Sajnálom.. - engedtem volna el a fiút, mire amaz csak visszahúzott magához. Ott az ajtóban, ahol álltunk, a felkelő nap fényében, csak egymásba voltunk képesek kapaszkodni: egymásba, mint egy el nem múló remény.

- Nem.. Én sajnálom.. Felelőtlen, és idióta voltam. De mindennek ellenére, minden ellenségeskedésünk ellenére, akaratlanul is beléd szerettem.. - motyogta, mire csak a vállába temettrm az arcam. A lassan ki-kibuggyanó könnyeimet mind felitta a ruhája.

- Én is szeretlek. - szipogtam, mire könnyes nevetés tört ki a számon.
- Ironikus, nem? Nem rég még gyűlöltük egymást.. - sóhajottam fel, még mindig fáradt voltam, amit a lomha pislogásom is jelzett. De nem akartam elaludni. Akkor a hirtelen jött "álom" biztosan véget érne.
- De.. mi van Sakurával? - kérdezte halkan, mikor eszébe jutott a rózsaszín hajú lány.

- Szakítottunk. Igazából neki köszönhetem, hogy rávezetett arra, hogy mit érzek. Nélküle nem állnék itt. - emgedett el, hogy a szemembe nézzen. Saduke valószínűleg észrevehette a fáradtságom, hisz halkan becsukta az ajtót, s a kanapéhoz vezetett.
Azonnal le is ültem rá, majd elterültem, mint mindig. Annyi kivétellel a szokásostól, hogy magamhoz húztam Sasuket. Amaz szinte reflexből ölelte át a derekam, mire csak annyit tettem, hogy a mellkasára hajtottam a fejem.
Nem tudom mikor történt, de a lábam teljesen összetekeredett az övével, s a keze a hasamon pihent, míg a másikkal a hajam cirógatta. Olyan megnyugtató volt, békés. De mindez csak egy álomnak tűnt, amely hamarosa. Véget ér, s csak mindennél jobban fájna.
De az álom.. azonnal elnyomott. Egyedül Sasuke halk sóhaját hallottam, amint az ujjaival a hajamba túrt.

De amikor felébredtem.. Ő még mindig ott volt.