Szeretsz? 《Sasunaru》- ÁTÍRÁS ALATT

🦊5🦊

A napok lassan hetekbe fordultak át. Nem mozdultam ki itthonról, csak amikor szükséges volt - értem itt a vizsgálatokra és az étel vásárlásra. Megkellett tanulnom főzni.. Nem jártam suliba. Naponta hívtak és írtak a barátaim. De nem válaszoltam nekik. Mit gondolnának ha megtudnák hogy fiú létemre gyereket várok?

Idegesen trappoltam ki a konyhába csokit keresve. Nem volt egy pici se. Becsaptam a konyhaszekrény ajtaját, még néhány könnycsepp is legördült az arcomon. Csokit akarok enni..

Valójában egyre többet gondolkoztam azon, hogy elmondom Sasukenak. De nem volt merszem.. Sakura.. Ahogy eszembe jutott a rózsaszín hajú barátnőm, kisebb düh és féltékenység roham kapott el. Soha se mondanám ki hangosan, de azt hiszem, menthetetlenül beleszerettem Sasukeba.

Olykor nagyon fájt, ahigy az apróság helyet próbál csinálni magának. Olykor ráfért volna iegy kis váll- vagy hátmasszás. Sokszor fájt a háta.

2. hetem töltöm itthon. Majdnem 2 hete hogy megtudtam, gyermeket várok. Az elején gyűlöltem, elakartam vetetni. De aztán valahogy hirtelen változott minden. Olykor a hasamra simítottam. Néha fel se tűnt. Csak úgy jött magától. Ha esetleg majdnem elestem, azonnal átöleltem a hasam. Megakartam védeni az apró csöppséget. A gyermekemet.
Az orvos - név szerint Kaede - , nagyon kedves volt. Segített sok mindenben, a barátomnak tartom. Kedves nő.

Nagyot sóhajtva dobtam a kanapéra a telefonom, majd ültem le mellé, miután bekapcsoltam a tv-t. Pirítóst rágcsálva hallgattam a híreket, közben pedig a telefonom nyomtam. Úgy tűnik jól meg vannak a többiek..

Miután megettem a pirítóst, megmostam a kezem és megnyitottam az üzeneteim. Mint mindig, Kiba vagy 100 üzenetet küldött, és 20-szor hívott. Nem beszéltem mostanában senkivel, érthető ha aggódik. Gyorsan írtam neki egy rövid, tartalmas választ. Talán el kellene mondanom neki. Mégis csak a legjobb barátom. Hirtelen jött bátorságból merítve, meghívtam magamhoz, de ezt azonnal meg is bántam..

Sokat kutattam az utóbbi időben. Több könyvet vettem a kezembe pár nap alatt, mint az utóbbi években. Azt hiszem, a suliba nem fogok visszatérni. Léteznek magántanárok is.

10 perc múlva csengettek. Lassan álltam fel, majd mentem ki ajtót nyitni. Habozva ugyan, de beengedtem.

- Hé, haver. Nem nézel ki túl jól. - nézett rám, majd dobta le a cipőjét.

Igaza van. Alig alszok, szemem alatt fekete táskák vannak és hulla sápadt vagyok. Testtartásom is kissé meggörnyedt.

- Szia Kiba.. - köszöntem halkan, majd mentem vissza a kanapéra. Bő ruhákat hordok mostanság, így a szép lassan gömbölyödő hasam nem tűnhetett fel senkinek.

- Megtanultál takarítani? - néz körbe, majd ül mellém. Bólintok egyet. Néha eléggé kikapcsol a takarítás. És hatalmas volt a rendetlenség már.

- Miért nem jöttél suliba? Azért aggódtunk miattad. Hosszú ideje alig válaszolsz, semmit se tudunk rólad. Ha meg idejövünk, nem nyitsz ajtót. Mi van veled, haver? - miután kimondta amit gondolt, minden figyelmét rám szentelte. Csak nyeltem egyet.

- Most vagy soha.. - motyogtam magamnak, majd egyenesen Kiba szemébe néztem. - Én.. - kezdtem bele, nem is tudtam hogy mondjam el. - Terhes vagyok. - böktem ki nagy nehezen. Azt hiszem valahogy egy kicsi gúny is keveredhetett a szavaimba.

Kiba azt se tudta mit mondjon. Szája kissé elnyílt. Szinte biztos voltam benne, hogy Kiba mindenre számított, csak erre nem. Még levegőt is elfelejthetett venni.

- M-Mi? Ne viccelj.. - szólalt meg percek múlva, majd hisztérikusan felnevetett, miután látta, hogy teljesen komolyan mondom.

- Nem viccelek.. - halkabban mondtam, mint akartam.

Hosszú percek teltek el. Úgy tűnt, Kiba kezdi feldolgozni azt, hogy a legjobb barátja terhes. Őszintén, azt hittem azonnal itt hagy, es megszakít minden kapcsolatot velem. Kiba gyorsan tudott döntéseket hozni. Mindig.

Kiba hirtelen megveregette a vállam, kizökkentve a gondolataimból.

- Ez.. Nos nagyon meglepett.. De emiatt nem foglak elhagyni. - mondta, már-már kitalálva gondolataim. Száját kissé erőltetett mosolyra húzta, de az lassan igazivá vált.
- Nem tudom hogy lehetséges, de rám számíthatsz, tesó. - szinte a könnyeimmel küszködtem. Nagyon jól esett, hogy valakire számíthatok. És azt hiszem, ezzel egy kisebb súly került le a vállamról.

- És, ki az apja? - tette fel leplezetlen kíváncsisággal a kérdést. Lefagytam, teljesen. Majd amint kissé magamhoz tértem, egyszerűen csak felhorkantottam.

- A drága sulink nagymenője - állt meg, majd vett egy mély levegőt hogy folytathassa - Uchiha Sasuke. - sose kedvelte azelőtt Sasuket. Teljesen ellenségesen viselkedett vele. Akkor mégis hogy vált a tömény gyűlölete szerelemmé?

- Hogy mi van?! - hallottam meg Kiba meglepett, idegességgel keveredett hangját.

Ebből nem menekülhetek.. - a gondolatra sóhajtottam, majd szép lassan elkezdtem Kibának elmesélni mindent. Néhol a fejét rázta, vagy dobbantott párat. De megértette. Azt hiszem, nála jobb barátot nem is kívánhatnék. Bár ezt mintha említettem volna már.

Nos, élek még! A kövi fejezetet mar meg is írtam, valószínűleg hamarosan kiteszem. Remélem tetszett a rész, kedves olvasó!