Szeretsz? 《Sasunaru》- ÁTÍRÁS ALATT

🦊8🦊

/Naruto szemszöge/

Talán mégse kellett volna elmondanom neki tegnap.. Titkolhattam volna még, nem? - kérdezgettem magamtól, miközben fáradtan szétterültem a kanapén. Alig aludtam éjszaka.

- Naruto? Itt vagy? - jött egy hang az ajtó felől. Felkaptam a fejem, mielőtt szélesen elvigyorodtam volna.

- Hé, Kiba! - köszönem neki, továbbra is a kanapén fekve. - Milyen napod volt?

- Átlagos. - vont vállat. Mellette Akamaru sétált hozzám. Kérdőn felvontam a szemöldököm, miközben ránéztem.

- Követett. - mondja Kiba, mintha ezzem mindent megmagyarázna. Bár.. meg is magyarázta. - Tessék - dobta az ölembe a táskát, amit magával hozott.

- Mi ez? - kérdeztem, bár már tudtam a választ. Vidáman öntöttem az kanapéra a tartalmát, mielőtt felkaptam volna az egyik csokit.

Kiba sóhajtva megrázta a fejét. - El fogsz hízni. - ezen csak felnevettem. - Mi Sasukéval? - kérdezi, miközben leül mellém. Egy pillanatra megdermedek. Épphogy elfelejtetten, erre szóba kerül. Nagyot sóhajtottam.

- Elmondtam neki.. - keztem. - És mielőtt kérdeznéd, semmit se válaszolt rá. - mondtam, miután láttam, hogy Kiba szólásra nyitja a száját. Kiszedtem a táskából az egyik csokit, majd felbontottam, és elkezdtem enni.

- Nincs kedved adni belőle? - kérdezi Kiba, mire felnézek rá és lenyelem a csokit.

- Ne is álmodj róla. - mondtam, mielőtt többet ettem volna. Kiba erre felsóhajt, és a konyhába megy.

- Ne ürítsd ki a hűtőm! - kiáltottam oda neki, amikor kinyitotta az ajtaját.

- Esetleg még valami, felség? - kérdezi Kiba a konyhából, próbálva visszatartani a röhögését.

- Semmi különös. - mondom, majd naracslevet öntök a poharamba. Kezembe veszem a telefonom, hogy a nap folyamán először megnézhessem az üzeneteim.

- Mi a fene? - kérdezem fulladozva, mivel félrenyeltem a narancslevet.

- Minden oké? - kérdezi Kiba, miközben megveregeti a hátam. Válasz helyett csak megmutatom neki az üzenetet. - Húú.. Durva. Mit akar? - kérdezi, mire vállat vonok.

Szia, Sakura. - üzenem neki, miközben Kiba tévét néz, s közben magát és Akamarut eteti.

Ahelyett hogy visszaírt volna, felhívott.

- Hé, Kiba. - keltem fel a figyelmét. - Hív. - mondom neki, mielőtt felvenném.

- Szia Naruto! - hallom meg a lány hangját.
- Hé, Sakura. Hogy vagy? - kérdezem, miközben az egyik zacskó chipset eszem.
- Jól vagyok. És te?
- Megvagyok. Miért hívtál? - kérdeztem érdeklődve.
- Mikor jössz suliba? Azt hiszem, beszélnünk kell.. - magamban felnyögtem, nem volt kedvem hozzá. Túl sok a stressz, és valamiért úgy érzem, lesz ennél több is. Ráadásul mi van, ha rájön, hogy terhes vagyok? Erről jut eszembe, hamarosan megkell látogatnom Kaede-t..
- Naruto? Ott vagy még? - fel se tűnt, hogy pár perc eltelt már.
- Fogalmam sincs mikor megyek, még mindig nem vagyok túl jól. - mondom, ami teljesen megcáfolja az előbbi "megvagyok" állításom.
- Akkor esetleg ha jobban leszel találkozhatnánk? - kérdezi, mire nem tudom megállni, hogy ne sóhajtsak fel. Kibára nézek, aki éppen a tv-vel és Akamaruval van elfoglalva.
- Rendben.. Mikor érsz rá?
- Holnap suli után? - kérdezi, mire elfogadóan hümmögök.
- Jó lesz. Majd akkor.. - kezdem, ám nem fejezem be.
- Akkor majd találkozunk. Szia Naruto! - köszön el.
- Akkor majd holnap.. Szia, Sakura. - köszönök el, mielőtt kinyomnám. Amint megtettem, Kiba várakozóan néz rám.

- Holnap találkozok vele. - mondom neki, mire bólint. - Itt leszel? - kérdeztem, mire megvonta a vállát.

- Nem biztos. Akamaruval több időt kell együtt töltenünk. - mondja, mire felsóhajtok.

- Mindegy. Kíváncsi vagyok, mit akar. - mondom, miközben elkezdek telefonozni. Még hallom, ahogy Kiba egyetértő hangot hallat.

Heey! Élek még! Utólag is kellemes mikulást mindenkinek! Ennek örömére, két részt is hoztam (ezt, és mindjárt teszem ki a következőt). Kellemes olvasást!💜