Szeretsz? 《Sasunaru》- ÁTÍRÁS ALATT

🦊3🦊

Most komolyan? Emlékszik? Miért? ~ vergődtem az ágyban, ezekkel a gondolatokkal. Miért kell neki emlékeznie? Elakartam felejteni az egészet, mivel azt hittem, nem emlékszik rá. Mit kéne tennem? Kapott el hirtelen a sírógörcs. El se kellett volna mennem abba a buliba.. és már vissza se mehetek az időben, hogy meggondoljam magam és nemet mondjak. Ahj Naruto, mibe keveredtél te?

/pár nappal később/

Nem érdekel mi van, Sasukét mindenképpen kerülnöm kell. És ezt sikerült is a mai napig megtenni. Egészen 1 perccel ezelőttig, amikor is a tanar közölte, hogyha így folytatom, tuti megbukok, így megkért valakit, hogy segítsen tanulni. Hát vajon kit kért meg? Persze hogy Őt! Úgyhogy most itt sétalok vele a teljesen kiürült folyosón, egyedül a lépéseink hangját lehet hallani, semmi mást. Nem akarok vele beszélni.. De muszáj lesz, ha tanulni akarunk.. Valahogy lekéne lépnem, kéne valami kifogás, gyorsan..
- Sasuke..
- Itt is vagyunk. - szólaltunk meg pont egyszerre. Azt hiszem, most sápadtam le teljesen. Máris?! Hogy nem tűnt fel?! Ennyire elgondolkoztam?.. Ez nem jó, már nem tudok milyen okból hazamenni..
- Mit akartál? - kérdezi, mielőtt belépne az ajtón a hatalmas házba. Csak megráztam a fejem, nem akartam vele beszélni, semmiképp se.
- Mi bajod van? Mintha nem is léteznék. - kezdte azonnal, amint beértünk a szobájába.
- Semmi bajom nincs. - hazudtam, és csak reménykedni tudtam, hogy nem jön rá Sasuke.
- Túl átlatszó vagy. Azóta a nap óta folyamatosan kerülsz. Ennyire nem tetszett? - vigyorodott el pont úgy, mint akkor és lassan közelített felém. Egy pillanatra félelem futott végig a gerincemen, ezért gyorsan hatrébb léptem, nehogy hozzám tudjon érni. Pontosan előttem állt meg pár centire. Egyáltalán nem néztem hátra, így ahogy léptem volna, megcsúsztam valamin, de mielőtt teljesen fejreestem volna, megkapaszkodtam Sasuke ruhájában, mivel azt hittem hogy majd megtart. Viszont ezzel csak azt értem el, hogy ő is velem esett, ráadásul egyenesen rám. Az előbb összeszorított szemem lassan kinyitottam, amint megéreztem, hogy az előbb még rajtam lévő súly eltűnik. Talán nem kellett volna. Sasuke pont a fejem mellett támaszkodott, és egyenesen engem bámult.
- Jól vagy? - csillant meg a szemében aggodalom, ami azonnal el is tűnt. Lehet csak képzeltem..
- Jól vagyok.. - minnél tovább maradtunk így, annál jobban pirultam el. Gyorsan elfordítottam a fejem, nem akartam hogy észrevegye. Hosszú ideig voltunk így, egyikünk se mozdult meg. Sasuke az államnál fogva visszafordította a fejem, ami miatt mégjobban elpirultam. Sokkal gyengédebb volt, nem olyan vad és durva, mint akkor. Úgy bánt velem, mint egy üveggel, amit ha elejtenek, összetörik. Csak bámultunk egymás szemébe.. végül Sasuke direkt lassan hajolt le hozzám, hogy legyen időm, ha meggondolnám magam. Csak egy kicsit kellett felhajolnom hozzá, hogy az ajkaink összeérjenek. Mindez pontosan így történt. Csak ekkor fogtam fel hogy megtettem azt amire gondoltam. Megijedtem, hogy az összes eddig elfojtott érzésem hirtelen feltörik, mégis élveztem.. Inkább gyorsan elfordítottam a fejem, majd kimásztam alóla és úgy tettem, mintha mi sem történt volna. Kicsit szagatottan vettem a levegőt, ajkam kipirosodott és akaratlanul is megérintettem. Sasuke is hasonlóan tett mint én, bár nem igazán figyeltem. Gyorsan elmagyarázta nekem amit tudott és volt rá idő. Nagyrészét megértettem, de nem mindet. Végül amint elkezdett sötétedni, elindultam haza. Nem akartam tovább ott maradni..

Waa, élek méég, és írom a kövi részeket. Erre kicsit sokat kellett varni, sajnáloom. Hamarosan mégjobban beindul a történet, a kövi fejezetbe már érdekesebb dolgok is lesznek.. Jó olvasást, ha tetszett csillagozz. Köszikee❤