Szeretsz? 《Sasunaru》- ÁTÍRÁS ALATT

🦊4🦊

/Sasuke szemszöge/

- Most komolyan.. mit műveltem?.. - tettem fel a kérdést, ahogy újra lefürödtem. Naruto már egy ideje elment. Azt hiszem, már tökeletesen emlékszek arra, hogy mi történt akkor.. Mennyire is élveztem mindent.. Mi van, ha megutált Naruto azért amit ma tettem? És azért amit akkor tettem? Bár nem érdekel Naruto, nekem ott van Sakura. Mosolyodtam el, ahogy eszembe jutott a rózsaszín hajú lány. Igen, nekem csak ő kell. De mégsem értem ezt az egészet..

Másnap reggel korábban fent voltam mint általában. Megreggeliztem, összekészültem, majd elindultam. Korán volt, szinte egy lélek sem járt az utcán. Ötletem se volt merre megyek. Végül egy kisebb, szinte teljesen elrejtett helyen kötöttem ki. Gyönyörű volt. A madarak csicseregtek, két pad volt ott, és az egyikre leültem. Hagytam, hogy kikapcsolódjak. Behunytam a szemem és csak hallgattam a természet hangjait. Azt hiszem, ide többször is visszajövök. Ideje volt indulnom Sakura már várhat.

- Ne haragudj, siettem ahogy tudtam. - mondtam neki azonnal köszönés helyett. Ahelyett hogy mérges lett volna, inkább csak kedvesen elmosolyodott.

- Semmi baj. Mehetünk? - karolt belém, mire bólintottam. Így hát együtt folytattuk utunkat az iskola felé.

/Naruto szemszög/

Mostmár tényleg nem tudom mi van velem.. Folyamatosan, minden reggel a wc előtt görnyedek. Talán elkellene mennem orvoshoz, lehet elkaptam valamit. Sok betegség kering mostanság, összeszedhettem egyet.

Miután jobban lettem, lassan felvetem egy vékonypulcsit és nadrágot, majd felkapva a kulcsom, elindultam az orvoshoz. Ma nem megyek be a suliba, amit nem is bánok túlságosan.

Az út kicsit hosszabb volt, mint ahogy emlékeztem, de itt vagyok. Időközben megvizsgált az orvos és most kissé idegesen várakozok az eredményre.

Az orvos lassan behívott, de elég furán nézett rám, ami őszintén, kissé megrémisztett. Azt hittem valami komolyabb baj van..

- Nos.. - szólalt meg, kizökkentve a gondolataimból. - Az eredmény igazán érdekes lett.. - mondta, mire még idegesebb lettem, amit valószínűleg észre is vett, így folytatta. - Ön terhes. - mondta ki, mire köpni-nyelni nem tudtam.

- Ez mégis hogy lehetséges? Nem vagyok lány.. - mondtam ki azonnal, amire gondoltam.

- Magam sem tudom.. - sóhajtott egyet. - Volt mar ilyen eset, ám ez nagyon ritka. A világon csak pár száz férfi van, aki képes a terhességre.

- És most mit csináljak? Nem tudok gondoskodni róla.. - tettem egyik kezem a hasamra. - Nem tudom ki az apja, ott az iskola, még fiatal vagyok, tanulnom kell.. - mondtam ki gondolataim, közben pedig az orvost figyeltem, aki kicsit megsajnálhatott.

- Ha úgy adódna, el is vetetheti. - mondta lassan. Hirtelen félelem kapott el, az gyilkosságnak számítana nem? Megölni a saját vérem..

- Megtartom! - jelentettem ki, majd azonnal felálltam.

- Várjon! - szólalt meg az orvos, mielőtt kimentem volna az ajtón. Kérdőn és eléggé idegesen néztem rá. Lefirkantott egy kisebb papírra valamit, majd felállt, és a kezembe nyomta.
- Ide menjen el. Egy ismerősöm ott dolgozik, benne megbízhat.. - sóhajtott egyet. - Ha bármi baj van, jöjjön vissza! - mondta mosolyogva, majd visszaült a helyére.

- Köszönöm! - halványan én is elmosolyodtam, majd lassan elindultam hazafelé.

Ahogy sétáltam az úton, egyre több gondolatom támadt. Sejtettem ki az apja, rajta kívül nem voltam mással együtt.. És néhány emlék olykor felrémlett.. De hogy fogom vele közölni? Ott van neki Sakura! Egyáltalán hogy lehetséges ez?! Nem akarom..

Élek meg! Eléggé rég volt rész, nagyon sajnálom! Mostantól igyekszek majd hozni őket, és lassan új könyveket is írok. Remélem tetszett a rész, köszönöm hogy elolvastad!