🎤Tizennyolcadik🎤

806 100 5
                                    

Huaisang pov.
— Micsoda?! — sikítottam mikor meghallottam, hogy mi történt délelőtt. Wuxian beszélt a bátyámmal?
— Ne visíts már! – szólt rám Jiang Cheng.
— Bocsi, de...De...Miket mondtál neki?
— Nem sok mindent. Többnyire csak beszélgettünk. Annyit kamuztam, hogy fül—orr gégésznek tanulok én is azon a Szöulin.
— Fül—orr gégész? — kérdezték furcsállva a többiek. Wuxian vállat vont, én pedig berohantam a szobámba és felhívtam a gépen a bátyámat.
Hello, Huaisang.
— Szia Da—ge! Hallom megismerkedtél egy...Barátommal.
Igen és meg kell mondjam büszke vagyok rád. — mondta, mire a szívem egy hatalmasat dobbant. Ezt eddig még sosem mondta nekem. Általában azzal fenyeget, hogy eltöri minden csontomat.
— Tessék? — kérdeztem döbbenten.
Wuxian. Kedves, udvarias, felelősségteljes fiatalember, remek világnézettel. Felnyitotta a szemem, hogy a sebészet és a művészet annyira nem is különbözik. Tehát mosttantól ha szabadidődben rajzolni szeretnél. Nem foglak megállítani. – mondta. A könnyek már marták a szememet.
– Té...Tényleg?
Jól válogattad a barátaidat és ezért büszke vagyok rád. — mondta. A könnyeim már alig akartak bent maradni a szememben.
– Én...Nem is tudom...
Letegyem?
— Igenkérlekeznagyonciki! – hadartam és lecsaptam mielőtt elbőgtem volna magam.

Wei Wuxian pov.
A következő, amit tudok az az, hogy Huaisang szorosan átölelt.
– Köszönöm! – zokogta. Mivel alapból kínos volt ez az egész, csak megpaskoltam a hátát.
— Jól van, semmi baj. – mondtam és igyekeztem nem mutatni mennyire kínos ez.
A fiúk elmesélték mi volt órákon és, hogy miként haladtak a próbákon. Épp a jelmezek rajzait néztük mikor kopogtak az ajtón. Hua Cheng nyitott ajtót és behozott valamit.
– Nem volt kint senki, csak ez a doboz. A te neved van rajta. — mondta és oda adta az eldobható dobozt. Kinyitottam. Rizs, tofu és némi zöldség volt benne. Valamint egy cetli, amin az állt: Edd meg.
– Ez nagyon fura. – mondta Luo Binghe.
— Egyrészről nagyon gyanús, másrészről viszont, KAJA! – kiáltottam izgatottan. Olyan éhes voltam, hogy még az se érdekelt mennyire ízetlen az ételt. De szó szerint van ebben egyáltalan só?

A kristály akadémiaDonde viven las historias. Descúbrelo ahora