A kristály akadémia

🎤Huszadik🎤

Wei Wuxian pov.
A próbák után elindultunk kifelé, de ott egy kisebb csoport várt minket.
– Nahát! Csak nem a lúzerbanda? — kérdezte Wen Chao.
— A kis ösztöndíjast lánynak öltöztetik! Ez halálosan ciki! Egy lány se csatlakozott! A végén még buzi sztorikat írnak! — nevetett egy sárga ruhás fickó.
— Még te beszélsz, Jin Zixun? Még egy kilót hízol és csak a török pasa szerepét kapod! — vágott vissza Jiang Cheng.
— Te kis.... — már kezdte volna el, de a másik sárga ruhás leállította.
– Menjünk, sracok! Még átbeszéljük a kapuk felállását. – mondta Xia Lian.
– Menekülsz Xia Lian? Épp ahogy az énekkarról is elmenekültél szégyenedben? — kérdezte nevetve Wen Chao. Az említett erre megtorpant és remegni kezdett. Hua Cheng azonnal mellette termett és az a nezés, amivel Wen Chaot illette... Ha tekintettel gyilkolni lehetne, már halott lenne.
— Hé! Ahhoz neked semmi közöd! — morogta Jiang Cheng.
– Mi az? Nem az én hibám, hogy a gazdag kisúrfi egy ügyetlen lotyó! – nevetett és elmentek. A barátunk könnyei már folytak és a kezét a szájára szorította.
– Mi törtent? Azt hittem Xia Lian a producer képzésre jár.
– Oda. Mostmár, de eredetileg az énekkarra járt. – magyarázta Jiang Cheng.
– Miért ment át? – kérdeztem. Hua Cheng elvitte Xia Liant mi pedig kimentünk az udvarra. Jiang Cheng és Huaisang leültek velem a fűbe és mesélni kezdtek.
— Fél éve, Xia Liant megvádolták, hogy elcsabította Wen Rouhant.
– Tessék? Az nem létezik!
– Minden barátja ezt vallotta! De egy jóhírű tanár szava állt az övével szemben. Senki sem mert Wen Rouhan ellen vallani. Az apám volt az egyetlen, aki kiállt a diákokért. Szerinte Xia Lian biztos ártatlan volt, e miatt nem csapták ki, de szegénynek ezekután nem volt mersze visszamenni az énekkarra.
– Uramisten... – motyogtam. Azok a rohadékok...Még volt képük piszkálni őt. — Mit mondott Xia Lian?
– Semmit. Nem mert mondani semmit. — mondta Jiang Cheng. Ez borzalmas. Már értem miért borsódzik a hátam Wen Rouhan közelében.