A kristály akadémia

🎤Tizenkettedik🎤

Wei Wuxian pov.
Xia Lian felvitt minket a szobájába, ahol az asztali gépén mutatott egy videót. Egy koncerten játszódott. Ugyanaz a férfi, Wei Changze fuvolázott és mellette egy gyönyörű nő énekelt valami szép szoprán dalt.
— Ez itt Wei Changze és a felesége Cangshe Sharen. Világklasszik duó voltak. Egész Ázsiát bejárták már előadásokkal és koncertekkel. — magyarázta Xia Lian.
— Azta! Nagyon jók. Mi történt velük? — kérdeztem kíváncsian.
— Nyaralni indultak az akkor három éves fiúkkal Wei Yinggel. Az autójuk azonban kisiklott és kigyulladt. Mind a hárman meghaltak. Bár a gyereket sose találták meg. — nézett rám sejtelmesen Hua Cheng.
— Miért néztek most így rám? — kérdeztem értetlenül.
— Van egy teória mi szerint a kis Wei Ying nem halt meg a balesetben és, hogy a baleset nem is volt baleset. — mondta Huaisang. — A bátyam is utána nézett, mivel a mi cégünk készítette azt az autót, amiben meghaltak, a kocsiban semmi hiba nem volt.
— Szóval valaki megölte őket? –kérdeztem felvont szemöldökkel.
— Sajnos nem tudni. Jiang Fengmian állítólag majdnem egymilliót költött rá, hogy kiderítse az igazságot. — magyarázta Xia Lian, de hirtelen kicsapódott az ajtó és egy lila pulcsis srác lépett be.
– Nem állítólag! Pontosan annyit költött rá! Amíg az anyám le nem állította. – morogta és az ágyra dobta a táskáját.
– Fiúk, ez itt a szobatársam, Jiang Cheng Wanyin. – mutatta be a fiút majd körbe mutatott. – Jiang–xishong, ők itt Hua Cheng, Nie Huaisang, Luo Binghe és Wei Wuxian.
— Csinos kis banda! Nem hittem, hogy te tudsz barátkozni. — morogta és elővette a háziját. Azt hiszem, hogy én már láttam őt ének órákon. Ott többnyire senkivel sem beszélt.
— Látom nehézségeid vannak az ének leckével. — léptem mellé.
– Nincsenek vele nehézségeim, jó? – morogta.
– Akkor miért rossz az egész első feladat? Had segítsek! — mondtam mosolyogva, mire a leckére, majd rám nézett és vállat vont. Azt hiszem egy újabb taggal gyarapodott a mi kis bandánk. Egy lila, mogorva, kissé konok taggal.