A kristály akadémia

🎤Tizenkilencedik🎤

Wei Wuxian pov.
A probák jól haladtak. Már a jelmezek is majdnem kész voltak. Luo Binghe kiválló munkát végzett.
– Hűha, ezek a jelmezek nagyon királyak. — mondta izgatottan Huaisang.
— Möphi... – motyogta Binghe tűkkel a szájában. Épp az én ruhámon dolgozott, ami egy fekete—vörös hafu volt. Hosszú fényes anyag alkotta a felső részét és egy piros könnyű, függönyszerű az alsót. Pont az én stílusom, leszámítva a női részt.
– Már csak három hetünk van próbálni. — motyogta idegesen Xia Lian.
— Ne izgulj! Jól haladunk. Már megvannak a dalok, mindenki megtanulta a szövegét és a jelmezek is hamarosan kész vannak. — nyugtatgattam.
– Kezdjük el a beállásokat! — jelent meg Shizun. — Első felvonás! A szerelmesek találkozása! Kezdjük! – utasított. Egy kicsit olykor irritáló alak, de profi szervező. Elintézte, hogy használhassuk a nagytermet a főpróbák alatt. – Jól van! A két főszereplő, Wang Yibo és Xiao Zing! Első beállás! – hallatszott, mire Lan Zhan és én felmentünk a színpadra. Én felvettem a fátylas kalapom és Lan Zhan a kardját. A jelenet szerint egy bambuszerdőben talákozunk először.
– Állj! Ki van ott? – kezdte el Lan Zhan és kardot rántott.
— Attól függ ki kérdi. – húztam szét a fátylam és fordultam felé. A szélgép a hátam mögött meglebegtette a fátylamat. Lan Zhan úgy tett mintha épp ,,meglepődne a szépségemtől".
— Wang Yibo vagyok, az adott nevem Zouchang. A Wang klán örököse. Ki vagy te ha nem az istenek küldötte?
– Xiao Zing vagyok. Yiling úrnője és ennek az erdőnek a védelmezője! Nem engedem, hogy tovább menj! – csaptam össze a kezemben tartott legyezőt és rámutattam. Harcolni kezdtünk majd én a földre kényszerítettem és újra kinyitottam a legyezőmet.
– Jó harcos vagy Wang Zouchang, de nem elég erős, hogy megölj. Addig amíg élek, te nem lépsz be Yilingbe!
– Úgy nem is akarok többé! Hisz inkább ölném meg magam, mint sem egy olyan szépséget, mint te! Xiao Zing, még találkozunk! — mondta. Nem álhatathatom, hogy libabőrös lettem tőle.