A kristály akadémia

🎤Huszonhetedik🎤

Csá! Sajnalom, hogy ilyen sokáig tartott, de egyszerűen nem volt ihletem hozzá!

Wei Wuxian pov.
Mindenki döbbenten nézett az ajtó irányába.
- Hé, neked meg mi bajod? - kérdeztem.
- Te? Oh, a kis nyertes is itt van! - úgy nézett rám mintha pióca lennék.
- Jiang Yanli, mit képzelsz, hogy az ellenséges csapatnak énekelsz? Jin Zixuan, fegyelmezd már meg a csajodat! - fordult a sárga öltönyös fiúhoz.
- A nővéred komolyan a pávával jár? - fordultam a csoporttársamhoz.
- Igen, az anyáink szinte testvérek. - morogta. Látszott, hogy neki sincs ínyére a dolog. Bár az is, hogy a pávafiú nem tudja mit csináljon.
- Hát... Ööö...
- Ne beszélj így a nővéremmel, mit keresel te itt egyáltalán? - kérdezte Jiang Cheng a békaképűtől.
- Ne beszélj így velem, te kis korcs! - na eddig bírtam. Rá ugrottam a kamasz baromra és ütlegelni kezdtem.
- Verekednek!
- Úristen!
- Mi folyik itt?! - jelent meg egy tanár. Jiang Cheng apja volt az.
- Jiang Shifu! Szedje már le rólam ezt a korcsot! - rázott meg Wen Chao.
- Elég legyen! Jin úrfi! Kísérd Wen úrfit a gyengélkedőre! Úgy látom az orra kezelésre szorul. - mondta, majd megragadta a karomat. - Wei úrfi, maga velem jön. - húzott maga után. A többiek aggódva néztek ránk és így hagytuk el a termet.
- Most az igazgatóhoz megyünk?
- Igen és büntetésre is számíthatsz! Ebben az intézményben nem tűrjük a verekedést.
- Az a féreg Wen Chao! - morogtam, mire hallottam, hogy ő elkuncogja magát. Kérdően pillantottam fel rá.
- Ne haragudj, csak nagyon emlékeztetsz egy kedves barátomra még régről!
- Tényleg, kire?
- Öm... Nem fontos! Gyere! - kísért tovább. Mintha szomorúságot láttam volna a szemeiben és gyászt.

Az igazgató szerencsére csak büntetőmunkát szabott ki rám. Fárasztó volt a próbák mellett, de megoldottam. Viszont egyik alkalommal, amikor visszavittem a seprűt a színpadhoz, láttam, hogy nem vagyok egyedül. Xia Lian volt fent és elképsztően ügyesen táncolt. Valamint énekelt.
- Xiān lè liú lí yìng liú fāng sheng shì guāng jǐng
bái yī shào nián rú fēi niǎo nì kōng jiàng lín
fēng juǎn huā luò yù miàn shì jìng zhào gū xīng
fú gǔ xùn yī shǎn fú guāng lüè yǐng.

(Xian Le fényes csempéi az ország virágzó korszakát tükrözik.
Egy ifjú fehér ruhában, aki madárként száll alá az égből.
A szél hulló szirmokat görbít, a jáde-szerű arc egy magányos csillagot tükröz.
Megszegi az ősidőktől származó szabályokat, gyors, mint egy villanás, megmutatja dicsőségét.)