A kristály akadémia

🎤Huszonkettedik🎤

Wei Wuxian pov.
— Visszatértél. – fordultam a jelmezes Lan Zhan felé.
– Nem tudtam távol maradni tőled. – térdelt le a földre. – Légy a feleségem!
– Ennyi! – kiáltotta Xia Lian.
– Szuperek vagytok! Nagyon jól haladunk! Ezután jön a szerelmes dal majd... — ekkor azonban hirtelen egy nagy robbanást hallottunk. Valami a folyosó másik oldalán felrobbant. Mind kirohantunk a termünkből és láttuk, hogy a csoport, amiben a Jinek és a Wenek vannak tetőtől talpig lilák és füstölnek.
– Az új ingem!
— A hajam!
– A fülem! – sipítozták. Elég vicces látvány volt.
— Mi folyik itt?! – jelentek meg a tanárok.
– Nem tudjuk! Kinyitottuk a ládát és valami felrobbant! – magyarázta Jin Zixuan. Jin Guanshan a fia elé lépett és az ujjával megvizsgálta a lila anyagot az arcán.
– Paintball festék. Szerintem egy egyszerű festékbomba. Károsodott valami?
– A ruháink és a hajunk! – mondta Wen Chao.
– Úgy értettem valami ami az iskola tulajdona. Kották, jelmezek?
— Nem. — hajtotta le a fejét.
– Nincs semmi baj, a paintball festék könnyen lemosható, nem lesz baj. — mondta Jiang Fengmian.
— Akkor is valaki festékbombát tett a ládába! Akárki is volt, azt ki kéne csapni! — mondta Wen Rouhan.
– Ugyan már, Wen—shifu! Kissé túlzásnak tartom, hisz' csak egy egyszerű diákcsíny volt és semmi maradandó kár nem történt! — védekezett.
– Túl elnéző vagy a diákokkal Jiang—shifu! Vasmarokkal kell tartani őket! Ha túlságosan a szívünkhöz engedjük őket, akkor kijátszák a bizalmunkat! — mondta és körbenézett, majd a fiára, aztán az arcába dobott egy zsebkendőt. — Menj és mosd le magadat! Olyan vagy, mint egy nagy UFÓ hányadék! — mondta és elment.
– Jól van! Mindenki vissza a próbára! — mondta Shizun és visszamentünk a terembe.
— Mint egy veteményesnyi padlizsán, nem? – kérdezte Hua Cheng, mire keresztbe tettem a kezeimet.
– Mit csináltál?
– Semmi károsat, ahogy a tanár mondta. – vont vállat.
– Na ne! – jött ki Lou Binghe. A kezében egy kis fadarab, ami azt hiszem az én kellék fuvolám lett volna. – A festék kinyírta!
– Szuper! — morogta Huaisang. – Két órán át dolgoztam rajta!
– Van fuvolám, ha az segít! – mondtam és elővettem a fekete hangszert. Mind eltátották a szájukat.
– Chenqing?! – kiáltotta mindenki.