A kristály akadémia

🎤Hatodik🎤

Lan Zhan pov.
Hazaértünk a villába. A sofőr kinyitotta nekünk az ajtót és kiszálltunk, mire el is hajtott, hogy betegye a kocsit a garázsba. A hazvezetőnő üdvözölt minket és megkért, hogy várjunk a szobánkban, amíg elkészül a vacsora. Addig gyakoroltam egy kicsit és át néztem az olvasnivalót. A matematika oldalon, ahova fel szoktam menni, most volt pár új feladat, azokat megcsináltam és csak olvastam.
– Kész a vacsora. – kopogtak az ajtómom. Letettem a könyvet miután beletettem a könyvjelzőt és lementem enni. Az asztalnál már ott ült a bátyám és a nagybátyám.
– Milyenek voltak ma az óráitok? – kérdezte a nagybátyánk.
– Jó volt. Sokat tanultunk ma a hangjegyek történelmeről. — mondta a bátyám.
— És te Wangji?
— Semmi érdekes. — mondtam és ittam egy kis teát.
— Milyen volt a meghallgatás? Biztos sok tehetséges fiatal jött! — mondta Xichen.
— Utálom ezt az időszakot. A felük azt se tudta mit csinál. Volt pár valóban ígéretes tehetség. Wen Rouhan ahhoz a rock stílusú fiúhoz ragaszkodott. Valami Wei... – mondta, mire éreztem, hogy a fülem felforrósodik. Az a fiú Nie Huaisang mellet...Volt benne valami. Nem is tuom megfogalmazni, hogy mi. Talán igaz a legenda, hogy a szem a lélek tükre. Mert ha igaz, akkor az övé olyan, mint egy macskáé. Szelíd és dorombol, de ha feldühítik akkor kivillantja a karmait.
— Wei? Rokona talan Wei ChangZe—nak?
– Nem tudok róla, de szerintem lehetetlen. A Wei család már 16 éve meghalt. Nyugodjanak békében. – motyogta a bácsikánk. Ő is a Kristály akadémián tanult, együtt a jelenlegi fejekkel és a híres Wei ChangZe–val, aki a zenetagozat legígéretesebb tehetsége volt. Fuvolán játszott és így ismerte meg az énekes Changse Sharen—t és együtt csodálatos duót alkottak. Egy évvel a házasságuk után született meg a fiuk, akivel állítólag nyaralni indultak, mikor a kocsijuk kisiklott és kigyulladt. Mindannyian meghaltak a balesetben. Nagy csapás volt a művészet világának és a bácsikánknak is, hisz' elvesztette két egyetemi barátját.
— Holnap reggel hozzuk meg a döntést a győztesről. Most térjünk nyugovóra. – mondta, majd felálltunk és elmentünk aludni.