A tűz védelmezője I. A sárkánytűz tündére

6.fejezet: Kínos beszélgetés

Sebastian szemszöge:

Miután Madison elmondta hogy miért kell rá vigyáznom egyrészt megdöbbentem hogy ilyen dolgokat kellett feldolgoznia és átélnie. Másrészt boldog voltam hisz megbízott bennem annyira hogy a történetét és félelmeit elmondja. Sikerült megnyugtatnom, így elindultunk a szobája felé. Annyit tudtam hogy Madisonnal együtt öten lesznek szobatársak és sajnos egyikük az exem aki azért szakított velem mert nem akartam vele lefeküdni. Igazából a pasija sem akartam lenni, de mivel az anyjának Sofia Roberts királynőnek úgy mutatott be mint fiúját nem volt más választásom. Ahogy odaértünk az ajtóhoz én bekopogtam és egy világosbarna hajú, csillogó mogyoróbarna szemű lány nyitott ajtót. Azonnal felismertem Linfea hercegnőjét aki meglepő módon nem úgy nézett ki ahogy egy hercegnő, inkább egy átlagos lány.. átlagos, de gyönyörű. Te jó ég miket gondolok? Már egy ideje nem volt kapcsolatom, ráadásul most én tanárként és Madison testőreként vagyok itt.

-Sziasztok, segíthetek? - nézett hol rám, hol Madisonra.

Nem úgy hangzott mint amikor csak az illem kedvéért megkérdezik, hanem mint aki tényleg segíteni akar.

-Szia, én Madison Parker vagyok és elvileg ez lesz az én szobám is. - vakarta meg a fejét Madison.

Ő még nem sejtheti hogy mit jelent hercegnőnek lenni a mi világunkban, de hamarosan megtudja. Őszintén tudtam hogy Jenna a legidegesítőbb és legbarátságtalanabb hercegnő, de nem számítottam rá hogy van aki ennyire az ellenkezője.

-Szia, az én nevem Annabeth Smith, nagyon örülök hogy megismerhetlek. - ölelte meg Madisont.

Annabeth Smith.. igazán elbűvölő név és egy csupa szív személyiség egyszerre. Ahogy elengedte Madisont felém fordult.

-Talán te is a szobatársunk leszel? - mosolygott rám.

Láttam ahogy Madison elsápad, én meg nem találtam a szavakat. Kedves, gyönyörű és még vicces is.. Nem Sebastian nem kalandozhatsz el. Rád bízták azt a feladatot hogy egy elveszettnek hitt hercegnő testőre legyél, emellett segédtanár vagy. Most nincs időd ismerkedni. Ahogy Madisonra néztem kitört belőle a nevetés. Először nem értettem, de aztán észrevettem hogy elpirultam.. én?! Na jó el kell tűnnöm innen.

-Khm.. Nem én csak megmutattam Madisonnak a szobáját, de már itt sem vagyok. Később találkozunk, sziasztok. - már rohantam is el.

Valahogy ki kell ürítenem a fejem. Madison most egy ideig ellesz a szobatársaival, ezért megyek és megnézem az idei újoncokat. Kiértem az udvarra ahol Max épp mondta a szokásos év eleji fejmosást az újoncoknak. A háta mögött láttam hogy Archer és Adam gyakorlatoznak, így feléjük vettem az irányt. Miközben sétáltam hallottam Max hangját.

-Azt hiszitek különlegesek vagytok és tökéletesek, lássuk hogy lennétek-e ilyen jók. - mondta és felkapott egy kardot amivel nekem támadt.

Szóval idén engem választott arra hogy megmutassam milyen egy jó diák. Mivel nem volt nálam fegyver gyorsan hátra lendültem és a kezemmel támaszkodva kirúgtam a kezéből a kardot. Ahogy földet ért a lábam a kezemmel a földön lévő kard után nyúltam és Maxra szegeztem.

-Az egy dolog hogy a perzseltek kihaltak, de a többi teremtmény a vámpírok és vérfarkasok még igen aktívak. Ahhoz hogy megtudjátok védeni magatokat velük szemben olyan jónak kell lennetek mint neki. - mutatott rám.

-Sebastian csupán két évvel idősebb nálatok, de már végzett és jelenleg segédtanárként van itt. - magyarázta Max.

-Minden eshetőségre fel kell készülnötök. Én pedig igyekszek ebben segíteni nektek. Ha most megbocsátasz. - hajoltam meg Max felé.