A tűz védelmezője I. A sárkánytűz tündére

11.fejezet: Telepátia

Chloe szemszöge:

Amióta megmutatkozott az erőm mindig azt hittem ez egy átok és igazából részben az is. Mindenki aki körülöttem van, mindenkinek érzem az érzéseit. Otthon a Melodin igyekeztem mindenkitől távolságot tartani és minél többet egyedül lenni, de amikor a szüleim elmondták hogy idén kezdek az Alfeá-ban rettegtem hogy az összes diák érzéséről tudni fogok. Sajnos nem tudom mindig kizárni ezeket a gondolatokat a fejemből és igazából egyrészt ezért is vagyok most az Alfeá-ban. Az viszont hogy a két legjobb gyerekkori barátom Bella és Ana is itt vannak, ráadásul szobatársak vagyunk és hogy Madison is a szobatársam lett.. nos nem ítélek el senkit, de már most látom hogy megleszünk mi négyen. Viszont több dolog is aggaszt. A mai napon nagyon sok mindenki érzéseit éreztem. Az elején amikor megtudtam hogy kik a szobatársaim éreztem a boldogságukat. Aztán amikor az ebédlőben voltunk Sebastian beszélni akart Anaval én meg gondoltam segítek nekik, hisz amikor először találkoztak.. hát mondjuk úgy hogy mindegyikükben éreztem azt a szimpátiát a másik iránt. Már csak hárman voltunk az asztalnál és szinte csak Madison szorongását éreztem, Bellával igyekeztünk oldani a feszültséget így még olyat is elmondtam amit senki sem tudott rólam.

Visszaemlékezés:

Sötét volt.. túl sötét. Nagyon sokat kérleltem a szüleimet hogy had találkozzak másokkal is akik nem úgy élnek mint mi. A mai is egy ilyen nap volt csak azzal a különbséggel hogy most elegem lett a folytonos elutasításból, így fogtam magam és egyszerűen kimásztam az ablakon. Elindultam az erdő felé, mert azt beszélték hogy él ott néhány.. mágikus lény. Kíváncsi voltam rájuk és komolyabb gondolkodás nélkül mentem belevetettem magam a sötétségbe. Ahogy egyre beljebb mentem egyszer csak meghallottam egy hangot a hátam mögött.

-Ki vagy és mit akarsz? - förmedt rám egy mély hang.

Egy szörnyen magas férfi állt előttem teljesen feketébe öltözve, kopasz feje csak úgy csillogott a holdfényben a szemei pedig.. vörösek voltak.

-Én.. a nevem Chloe Jones és csak szerettem volna találkozni olyanokkal akik.. nem olyanok mint én.. - remegett a hangom.

-Ó hogy találkozni, nos most hogy találkoztál velem.. ideje meghalnod. - vigyorodott el.

Megdermedtem kijelentése hallatán. Az eszem azt súgta meneküljek, de a testem nem engedelmeskedett a lábam földbegyökerezett a félelemtől. A férfi egy szempillantás alatt előttem termett, de amilyen gyorsan jött olyan gyorsan fordult meg.

-Mit akarsz bolhafészek? - sziszegte a sötétségbe.

-Mit képzelsz magadról? Egy ártatlan lányt aki szimplán kíváncsi a világra megakarsz ölni? - jött a válasz, de az illetőt nem láttam.

-Mi közöd van hozzá? Takarodj vagy te következel! - kiáltotta a vámpír.

Azzal felém fordult és a keze már a nyakamat szorította.

-Én szóltam. - mordult az ismeretlen hang.

A fák lombkoronái miatt nem láttam az arcát, de azt igen ahogy.. letép a vámpír fejét és a teste összeomlik. Kezemet azonnal a torkomhoz emeltem és levegőért kapkodva hátáltam két lépést.

-Ne aggódj, én nem ítéllek el amiért az vagy ami. - hátált ő is két lépést.

-K-Ki vagy te? - találtam meg végre a hangom.

-A nevem Logan Fox és vérfarkas vagyok. - mondta, majd.. meghajolt.

-Én.. Chloe Jones vagyok és tündér. - majd viszonozva a gesztusát én is meghajoltam.

Mielőtt tovább folytathattuk volna a beszélgetést kiabálásra lettünk figyelmesek.

-Hercegnő!

-Merre van?!

-Chloe hercegnő!

A palotaőrök voltak. Ijedten kaptam Loganre a tekintetem. Féltem hogy mit fog tenni most hogy megtudta hercegnő vagyok. Lassan odasétált elém, megfogta az egyik kezemet és.. kezet csókolt. Meglepetten néztem rá.

-A viszont látásra, hercegnő. - köszönt illedelmesen.

Akkor láttam először tisztán az arcát, a fekete haját és azt a gyönyörű barna szempárt. Szó nélkül ellépett mellőlem és felkapta a vámpír holttestét eltűnt.. az éjszakába.

Visszaemlékezés vége.

Mikor elmondtam nagy vonalakban a történetet, megjelent egy srác akinek az érzései.. hogy is mondjam.. káros dolgok körül forogtak. A jelenléte miatt Bella feszült és hideg lett, pedig általában nyitott mindenki felé. Aztán amikor végre elment egy kedves szőke hajú fiú bocsánatot kért az előbbiért. Éreztem rajta az idegességet és kedvességet, a közelségétől Madison kedve is jobb lett. Természetesen Bella már gondolatban összeboronálta őket, de egyébként szép pár lennének. Később mint kiderült Adam és Sebastian odajöttek hozzánk. Az hogy Adam is szemmel tartja Madisont nyugtalansággal töltött el, mert akkor ezek szerint valami baj van. Nemsokkal ezután Annabeth is vissza jött és az érzései.. finoman szólva is zavarosak voltak. Engedélyt kértem tőle hogy gondolatban beszéljünk, hátha akkor mindketten tisztábban látunk.

-Mi a baj? Miért vagy ilyen.. zaklatott?

-Chloe én.. nem tudom eldönteni mit érzek.

-Azt észrevettem. Elmondod mi történt?

-Jenna forral valamit és jobb ha mi is szemmel tartjuk Madisont.

-Ez világos, és most mond el mi a baj.

-Sebastian majdnem.. megcsókolt.

-És.. nem örülsz neki?

-Én.. nem tudom. Annyira hihetetlen ez az egész. Sebastian olyan helyes, magas, kedves és megértő, túl szép hogy igaz legyen. Nem akarom magam hiú ábrándokba kergetni.

-Ana, attól félsz hogy Jenna igazat mondott róla? Akkor megnyugtatlak, semmi nem igaz abból a sztoriból.

-Nem.. én csak.. minden olyan gyorsan történt.

-Figyelj most nyugodj meg, majd holnap beszélsz vele négyszemközt és meglátod hogy minden rendben lesz.

-Rendben, kösz a támogatást.

Mire vissza tértünk a beszélgetésbe Bella felvetette az ötletet hogy Adam mutassa meg az eszközeiket, hisz ő maga sportmániás volt. Nagyjából fél óra múlva megjött Sebastian és.. rettenetesen feszült és ideges volt. Próbált olyan lenni mint máskor, de látszott rajta hogy valamit titkol, valami nagyon komoly dolgot. Gyorsan elindultunk készülni a tanításra, a  nap hátralévő része az órákkal együtt gyorsan eltelt. A délutáni tervek szerint Annabeth végre beszélni fog Sebastiannal, Madison Adammel az új testőrével fogja tölteni a napot, Bella pedig azt mondta elmegy úszni, én azt terveztem hogy elvonulok a szobámba hogy végre a saját érzéseimre és gondolataimra figyelhessek, de ezt természetesen most is megzavarta valaki...