A tűz védelmezője I. A sárkánytűz tündére

9.fejezet: Egy új élet

Madison szemszöge:

A lányok megértőek és türelmesek voltak velem. Jenna kirohanása után, ami nagyon megijesztett, gyorsan kipakoltam Annabeth és az én közös szobánkban. Miközben a lányok próbálták megmagyarázni hogy mindig mindenkivel ezt csinálja, elindultunk az ebédlő felé. Ahogy beértünk az ebédlőbe mindenki elkezdett sugdolózni és szinte mindenkinek a tekintetét magamon éreztem. Amikor leültünk egy üres asztalhoz még mindig zavarban voltam.

-Mindenki engem néz.. - szólaltam meg halkan.

-Ne foglalkozz velük, nem tudják hogy ki vagy ezért olyan ellenségesek. - bíztatott Bella.

Kedves volt hogy ezt mondta, de a nagy figyelmet nekem nagyon nehéz elviselni. Mindig is visszahúzódó kisgyerek voltam és a suliban is magamba zárkóztam. Robert és Mariah folyton mondták hogy nem kellene a szobámba zárkóznom hanem barátkoznom kellene, de nem foglalkoztam a véleményükkel és elvoltam a saját kis világomban. Most pedig nézzetek rám, tényleg egy új világba keveredtem.

-Bocsi, de nekem ki kell mennem a mosdóba. - mosolygott rám Annabeth.

-Oké, menj csak. - erőltettem mosolyt az arcomra.

Látta rajtam hogy nem szívesen maradnék egyel kevesebb barát nélkül, így mielőtt elment volna odahajolt hozzám.

-Nyugi, mindjárt jövök. - suttogta hogy csak én halljam.

Egy halvány mosoly jelent meg az arcomon, majd aprót bólintottam és már el is ment. Addig is próbáltuk Bellával és Chloéval egymást jobban megismerni.

-Igazából én nagyon keveset tudok erről a világról, megtennétek hogy meséltek róla? - kérdeztem hirtelen.

Bella boldogan elmosolyodott a kérdésemen.

-Persze, mond mit szeretnél tudni? - kérdezte Chloe.

Ms Serena néhány kérdésemre már adott választ, így gondoltam valami másfajta kérdéseket is felteszek.

-Akkor tudtam meg hogy tündér vagyok amikor három idegen férfi megjelent a házunkban és.. megakartak ölni. - nyeltem egy nagyot.

-Ms Serena megmentett és ideküldött. Csak annyit tudok hogy vámpírok voltak. Ti már találkoztatok vámpírral? - kérdeztem félve.

Nem tudtam mire számítsak. Hercegnők, gondolom csak nem engedték őket vámpírok közelébe.

-Én igen. - mondta halkan Chloe.

Láttam ahogy Bella meglepődik, de nem csak ő. Chloe olyan visszahúzódó típus, de mégis találkozott már vámpírral.

-Két évvel ezelőtt amikor betöltöttem a tizenötöt megakartam ismerkedni olyanokkal akik nem úgy élnek mint mi, így kiszöktem aznap este és a közeli erdőben találkoztam egy vámpírral. Amikor bemutatkoztam neki.. megtámadott. Már rég halott lennék ha akkor nincs ott egy vérfarkas. Őt nem érdekelte hogy tündér vagyok vagy hercegnő, látta hogy segítségre volt szükségem és segített. - mesélte Chloe.

Oda kellett figyelnünk hisz nagyon halkan beszélt. Ez annyira hihetetlen, képes lett volna megölni azért ami. Nem mi tehetünk róla hogy annak születtünk aminek.

-Ezt miért nem mesélted el nekünk már korábban? - kérdezte nyugtalanul Bella.

Sokszor el is felejtem hogy ők hárman már régebb óta ismerik egymást.

-Soha nem került szóba. Nem akartalak titeket ezzel terhelni, még a szüleim sem tudják. - sóhajtott nagyot Chloe.

-Rendben, mostantól bármi van azt elmondjuk a másiknak, nincs több titok. - nézett ránk Bella.