A tűz védelmezője I. A sárkánytűz tündére

12.fejezet: Elsőévesek

Daemon szemszöge:

Archerrel az udvar legmesszebbi fájához mentünk hogy senki se láthasson. Nagyon meglepett hogy odajött az ebédlőben, az meg pláne hogy állítólag valami fontosról akar beszélni.

-Nos mi olyan fontos? Nem érek rá egész nap. - sopánkodtam.

Ő és Adam már viszonylag megszokták a stílusomat, így nem lepte meg hogy így beszélek.

-Daemon.. tudom hogy az előbb ráhajtottál Madisonra és figyelmeztetni szeretnélek hogy inkább maradj tőle távol. - válaszolt komolyan.

Meglepett hogy képes ennyire komolyan beszélni, hisz amikor kicsit kikapcsolódunk.. mindig önfeledten mulat.

-És szabad tudnom hogy miért is? - érdeklődtem.

-Figyelj, Madison nemrég tudta meg hogy tündér és ez épp elég neki, ráadásul Seb lett a felelős hogy figyeljen rá amíg hozzászokik ehhez a világhoz. A lényeg hogy látszott rajta hogy nem akar tőled semmit és simán megkérhetné Sebet hogy finoman szólva ártalmatlanítson. - gesztikulált hevesen.

Egy kicsit káosz volt a fejemben. Archer úgy viselkedett mintha valamit el akart volna titkolni. Mi van ha ezt az egészet csak kitalálta és...

-Ez.. oké értem én. Bocs nem gondoltam hogy neked is bejön. - vigyorodtam el.

Szemei kikerekedtek, majd hangosan felnevetett.

-Nem gondoltam volna hogy ilyen élénk a fantáziád, de el kell szomorítsalak nem én vagyok belezúgva Madisonba. - nevetett tovább

Látszott rajta hogy nem hazudik, viszont nem vette észre hogy elszólta magát. Azt mondta nem én vagyok belezúgva vagyis akkor valaki más és van egy két tippem hogy ki, de most jó kedvem van inkább meghagyom nekik.

-Oké, a lényeg hogy hagyjam békén, értettem és ha most megbocsátasz visszamennék mert még nem ettem. - hagytam faképnél a továbbra is röhögő Archert.

Visszamentem az ebédlőbe és csodák csodájára egyik lány sem volt ott, sem pedig Adam vagy Sebastian. Igen kettejükre tippelek. Nem volt lényeges mivel már nem érdekelt, gyorsan megebédeltem és indultam az első unalmas napom unalmas óráira. A nap gyorsan eltelt, este csak Archerrel találkoztam a többieket mintha a föld nyelte volna el. Másnap nem volt kedvem reggelizni, inkább kiálltam az udvarra az egyik fa alá hogy rágyújtsak. Már a felét elszívtam amikor a távolból észrevettem egy női alakot közeledni. Szőke összefont haj és barna szem.. kedvemre való kinézet..

-Szia, leülhetek? - válaszom meg sem várva helyet foglalt a fatövében.

-Minek kérdezed ha úgyis megteszed? - ültem le én is.

-Hogy legyen mit kérdezned. - mosolygott ravaszan.

-Hányadikos vagy? Nem emlékszem rád. - próbáltam emlékezni, de nem ugrott be.

-Elsős, de ez semmit nem jelent. Neomi Benson, de szólíthatsz kisasszonynak is. - komoly volt.

Talán túl komoly, de látszott hogy visszatartja a nevetést.

-Nos én szeretem az elsőéveseket, a becses nevem Daemon Ross és.. az uram megszólítás megfelel. - próbáltam én is komoly lenni.

-Ez esetben nekem mennem kell, de örültem a találkozásnak uram. - állt fel.

Én is felálltam és felhúzott szemöldökkel néztem rá.

-Esetleg kaphatok belőle mielőtt megyek? - nézett kihívóan.

-Persze. - szívtam bele.

Egymáshoz hajoltunk és a szájába fújtam a füstöt amit ő is kifújt. Mosolyogva távozott egy szó nélkül. Kezdem úgy érezni hogy ez az év sokkal jobb lesz mint a tavalyi. Ennek reményében indultam az ebédlőbe, hisz már elérkezett az ebédidő én pedig semmit sem ettem még ma. Így leültem egy üres asztalhoz és a narancslevemet egy kis vodkával kevertem össze és azt iszogattam. A szemem sarkából láttam hogy az egyik újonc engem figyel. Talán ideje egy kicsit szórakozni és egy utódot hagyni ha végzek a sulival. Töprengtem. Lassan odaballagtam hozzá.

-Te elsős vagy, nem igaz? - dőltem a falnak.

-Nem vagyis de, igen ez volt az első napom, a nevem Felix. - nyújtotta a kezét.

-Hát, nem ígérem hogy megtanulom a neved, de te az enyémet vésd az eszedbe. Daemon Ross, de hívhatsz főnöknek is. - bele ittam az italomba.

Talán túl nyersnek látszott kívülről a stílusom, de én ilyen vagyok. Nem mondott semmit, de látszott rajta hogy legszívesebben a takarója alá bújna. Ideje beijeszteni a gólyát.

-Narancslé? Az csak a kölyköknek jó, tessék próbáld ki ezt. - és már bele is öntöttem a maradék vodkámat a poharába.

-Én.. bocs, de mennem kell.. - próbált menekülni.

-Na na, nem úgy van az. Az én szememben egy újonc két féle lehet. Egy jó csaj vagy egy bevállalós srác és mivel te szemmel láthatóan nem vagy csaj.. nos döntsd el hogy bánjak veled a későbbiekben. - vigyorodtam el.

Ő kijelentésem hallatán megdermedt, én pedig ezt kihasználva megemeltem a poharát és itatni kezdtem. Az elején majdnem megfulladt a szerencsétlen.

-Kö-köszönöm, ennyi elég.. - erőltetett mosolyt az arcára.

-Nem, szépen megiszod az egészet, aztán mára elég lesz a próbákból. - emeltem újra a szájához a poharat.

-Abból űzöl sportot hogy hányféle szabályszegésért csaphatnak ki? Csak mert kapásból három dolgot tudnék mondani. - szólalt meg mögöttem egy fagyos hang.

Megfordultam és felismertem, az a magas, hosszú hajú lány volt aki tegnap ebédnél Madison asztalánál ült. Az arckifejezése.. finoman szólva ellenséges volt.

-Nos ezen még nem gondolkodtam, de elárulhatnád hogy mire gondolsz. - húztam fel az egyik szemöldököm.

-Például az egyik diáktársad zaklatása. - tette keresztbe a kezeit.

-Nem zaklatás ha ő is hagyja. - veregettem hátba asszem Fredet.

-Ne foglalkozz vele, más sem teszi. Nem kell megfelelned senkinek csak a tanároknak. - intézte szavait a már remegő fiúhoz.

-Persze, hallgass egy ilyen zsiráfra és sok haverod lesz mit nem mondjak. - nevettem erőltetetten.

Ritkán van arra példa hogy levegőnek néznek és ez a csaj.. teljesen keresztülnéz rajtam.

-Ez már túlzás.. - motyogta Frank?

-Semmi gáz, tudod úgy hallottam hogy tavaly sokkal gerinctelenebb volt mint te, még csak ki sem ment egész nap a szobájából. - mosolyodott el.

Megfagytam. Ezt nem tudta senki rólam, akkor ő honnét...? Tagadj, csak tagadj, senki nem fog hinni neki.

-Ez hazugság, de szívesen megmutatom neked hogy mennyire vagyok gyáva valójában. - indultam meg felé.

Természetesen nem akartam megütni, azért én sem vagyok egy szadista állat. Engem nagyon régen idegesítettek fel ennyire, így gondoltam én is kellemetlen helyzetbe hozom őt és megcsókolom. Kit akarok áltatni? Nagyon dögös volt, határozott és izmos, ilyen lánnyal még nem volt dolgom. Amikor a közelébe értem egyszer csak.. hátra estem és forgott velem a világ, ahogy elmúlt a szédülésem észrevettem hogy a ruhám.. átázott.. csurom víz volt. Felnéztem a lány barna szemeibe amik most.. kékek voltak. Ő csinálta.. rám támadt. Oké egy dolgot kihagytam, harcias nem is kérdés. Nem szóltam semmit inkább leléptem. Visszamentem a szobámba ahol betéptem, talán azt gondoltam az majd segít. Az hittem eltereli róla a figyelmem, de csak még inkább rajta járt az eszem, hogy mennyire tahó vagyok és hogy még a nevét sem tudom...