A tűz védelmezője I. A sárkánytűz tündére

2.fejezet: Tündér vagyok

Madison szemszöge:

Amikor felébredtem a nappaliban feküdtem és azt hittem az egész ami történt csak egy rémálom..de tévedtem. Felültem és láttam a szüleim arcán a többszöri rémületet, aminek a hatására körbe néztem és láttam hogy körülöttem minden.. lángol. Valóságos tűz égett körülöttem az adrenalin szintem pedig megnőtt amitől a tűz még inkább kezdett elkanászodni. Nem értettem semmit az a három férfi valós volt? Ha igen amit mondtak az igaz volt? Alfea tényleg létezik? Én.. én tényleg tündér vagyok?

-Igen, igaz minden szó. - mondta egy számomra ismeretlen hang. 

Gyorsan odakaptam a fejem és észrevettem hogy egy idősebb nő állt a konyha közepén, őszülő barna haja volt és mélybarna szeme. Valamiért az idegen nő jelenléte megnyugtatott.

-Ki maga? - kérdeztem de most már nem égett körülöttem semmi, a tűz eltűnt.

-A nevem Serena Harrison, biztosíthatlak hogy nem akarok neked rosszat gyermekem, épp ellenkezőleg, én segíteni szeretnék neked Madison. - a hangja mérhetetlen nyugalmat sugárzott.

-Honnét tudja a nevemet és mi ez az egész? Az előbb.. az tényleg megtörtént? Mi történik velem és miért? - bombáztam folyamatosan a kérdéseimmel. 

-Nyugodj meg kedvesem, amit az előbb hallottál és láttál mind igaz. Én egy tündér vagyok, pontosabban az Alfea tündériskola igazgatója és azért jöttem mert nem válaszoltál az akadémia levelére. - mondta nyugodt hangon.

-Én.. azt hittem az csak egy tréfa.. - mondtam vontatott hangon.

-Biztosíthatlak hogy nem az, tudjuk hogy számodra a varázslat egy teljesen új dolog ezért is kell eljönnöd velem az Alfeába hogy megtaníthassuk használni az erődet hogy még véletlenül se árts senkinek. - magyarázta végtelen türelemmel.

Ez sok mindenre választ ad de nem mindenre. Hogy lettem tündér? Kik voltak azok a férfiak? Miért akarták a.. varázserőmet amiről nem is tudtam hogy van? Épp ki akartak bukni belőlem ezek a kérdések amikor Ms Serena megszólalt.

-Tudom hogy még így is rengeteg kérdésed van, de most nem válaszolhatom meg őket, mivel azok hárman még élnek itt nem vagy biztonságban ezért azonnal indulnunk kell az Alfeába. - mondta halál nyugodtan.

-Hogy még.. élnek? - nyögtem ki nagy nehezen.

-Amennyiben nem találnak itt rá fognak jönni hogy elvittelek az Alfeába, így nem tudnak semmit sem tenni amíg el nem végzed az iskolát. A szüleidet biztonságba helyezem, téged pedig most teleportállak az Alfeába hogy minél előbb biztonságban legyél. - mondta.

Mielőtt akármit mondhattam volna két kezével az ajtó felé mutatott, a szeme pedig szürkén ragyogott mintha nem ember lenne, hiszen nem is az hanem tündér.. és én is. Hirtelen egy portál szerűség tárult elém a bőröndöm pedig leszáguldott a lépcsőn tele az összes fontosabb holmimmal, amire csak tátott szájjal bámultam.

-Kérlek menj, ez az átjáró el teleportál Alfea udvarára ahol már biztonságos, néhány perc múlva én is ott leszek és minden kérdésedre választ adok. - mondta és nem volt időm tiltakozásra hiszen belökött.. az ismeretlenbe.