A tűz védelmezője I. A sárkánytűz tündére

13.fejezet: Jó ötlet?

Jenna szemszöge:

Na jó, mielőtt meglincselnétek mindenre van ésszerű magyarázat. Még kiskoromban a szüleim elváltak, az apám pedig önként lemondott a koronáról. Én voltam az egyetlen trónörökös akit az anyám mindig próbált a saját arcára formálni és részben ezért vagyok olyan amilyen. Magas elvárásai voltak és vannak is. Például már a harmadik évi anyagot is tudom, de ez neki nem elég. Mindenki azt hiszi hogy egy hisztis elkényeztetett kis picsa vagyok, de csak azért mert ilyennek kell látniuk. Az hogy akkor Sebastiant a pasimnak hazudtam egy felelőtlen ötlet volt most már belátom. Akkoriban még barátok is voltunk, de az anyám azt mondta ha nem találok egy számára megfelelő fiút akkor ő fog keresni nekem, amit nem hagyhattam. Így történt hogy Sebastiant belekevertem a kis családi vitáinkba. A kapcsolatunk elején csak arra figyeltem hogy kívülről úgy lássanak minket mint egy tökéletes párt, de nem törődtem Sebastian érzéseivel és amikor az anyám azt akarta hogy komolyabb szintre lépjünk nem bírta tovább és szakítottunk. Teljesen megértettem ugyanakkor féltem hogy anyám kit fog találni, de valami miatt azt akarja hogy újra összejöjjünk. Megpróbáltam úgy tenni mintha nem is szakítottunk volna, de végül is mit vártam? Feszültebb volt mint valaha és nem tudtam miért. Képes volt még arra is hogy azzal megfenyegessen. Nem tehettem mást mint hogy kiterveljek valamit. Nem akartam mást is belekeverni, de ha az anyám megtudná hogy Sebastian egy másik lánnyal jön össze és nem velem.. nem tudom mit tenne vele. Véletlenül megemlítette hogy a neve Madison, így kicsit elkezdtem kérdezősködni. Az elmúlt egy-két napban több dolgot is megtudtam róla, például hogy az egyik szobatársam az, az is  kiderült hogy a földön nőtt fel és biztos hiányzik neki az otthona. Valahogy muszáj volt eltűntetnem az útból és volt is egy tervem. Mint azt kiderítettem ma Adammel akarja tölteni a napot, épp az ebédlőből indult az udvarra egyedül.

-Szia.. Madison, ugye? - sétáltam mellé.

-Szia, igen én vagyok. - kerülte a tekintetemet.

-Figyelj, tudom hogy nem volt a legjobb az első benyomás, sőt a lehető legrosszabb volt. Én.. szeretnék beszélni veled, ha lehet. - mosolyogtam erőltetetten.

-Ömm.. rendben, menjünk. - mondta zavartan.

Ez könnyebben ment mint hittem. Gyorsan elmentünk a szobánkba ami szerencsére üres volt, mert mindenkinek volt programja. Bementünk a szobámba és elkezdtünk beszélgetni.

-Csak azt szeretném hogy tudd én megértelek. Mindenki egy kis picsának tart mert az anyám azt akarja hogy olyan legyek mint ő. Téged csak azért nem fogadnak el mert nem ismernek, de ha megtudják honnét jöttél valószínű ez nem fog megváltozni. - kezdtem bele.

-Én.. nem értem miért mondod ezt most el nekem. - értetlenkedett.

-Csak.. irigyellek.. a te szüleid biztos örülnének neki ha láthatnának, az én anyám viszont.. hagyjuk. - legyintettem.

Csak ült az ágyon és a padlót nézte, a szemeiben pedig könny csillogott. Nagyszerű, ideje a megvesztegetésnek. 

-Madison.. szeretnél hazamenni? - kérdeztem.

-Mi? Ez lehetséges? - derült fel az arca.

-Csak egy királyi sarjnak akinek a birtokában van a birodalma koronaékszere. Az enyém ez a gyűrű. - mutattam neki.

-Ha igazán látni szeretnéd a szüleidet, neked adom hogy átmehess vele a kapun. - mosolyogtam rá.

-Ez.. tényleg szabad? - döbbent le.

-Hát persze, tessék. - nyomtam a kezébe a gyűrűt. -Az átjáró a védővarázslaton kívül van a gyakorló pálya mögött nagyából fél kilóméterrel. - magyaráztam.

-Köszönöm, holnapra visszajövök. - ölelt meg.

Kissé meglepett a hirtelen közeledése, de szépen lassan viszonoztam ölelését. Gyorsan felpattant és már el is ment. Mivel gyanús lett volna hogy nem ment találkozni Adammel, így fogtam magam és én mentem oda. Nagyszerű, még jobban megutáltatom magam. Adam az ebédlőben fel alá járkált és Madisont kereste.

-Szia Adam, mi jót csinálsz? - vigyorogtam rá. 

Hogy én mennyire gyűlölöm magam.

-Mit akarsz? - morogta.

-Nem tudod véletlenül merre van Sebastian? - kérdeztem csábosan.

-Nem fogom az orrodra kötni. - elgondolkodott, majd kidülledt a szeme.

-Mit csináltál? - kiáltott fel mire sokan ránk néztek.

-Nem tudom miről beszélsz. - vontam meg a vállam.

-Ha valamit csináltál vele, esküszöm nem fogsz tovább az Alfeában maradni. - mondta fenyegetően.

Meglepett hogy ennyire mérges lett, talán.. ó.

-Na mi a baj? Talán nem csak Sebastian, de a te fejedet is elcsavarta Madison? - vigyorogtam.

-Nem tudsz te semmit, de ha Madisonnak baja esik nem nekem vagy Sebnek kell felelned, hanem az igazgatónőnek. - viharzott el mérgesen.

Akik az ebédlőben voltak végig nézték az előbbi jelenetet és mind engem nézett. Indultam volna ki az ebédlő ajtaján, de még épp időben megálltam, mert meghallottam egy beszélgetést.

-Várj, akkor Sebastian nem véletlenül lett a testőre? - nem ismertem fel a hang gazdáját.

-Ez bonyolult, Seb azért lett a testőre mert Madison még a pajzson belül is veszélyben lehet, Adam pedig a hős szerelmes a sztoriban. - na ezt az idegesítő hangot már jól ismertem.

-És Sebastian nem? - kérdezte az ismeretlen srác.

-Nem, Seb is szerelmes, de nem Madisonba. - röhögött fel Archer.

Éreztem ahogy a kilincs lenyomódik. Gyorsan az ajtó mögé álltam hogy ne vegyenek észre. Amikor elmentek én is elsiettem. Ezt nem hiszem el! Nem Madisonba szerelmes?! Én meg elküldtem az életveszélybe a semmiért. Basszus, lehet hogy ez mégsem volt olyan jó ötlet..