Bangtan Supernatural - Kezdetek [BTS ff.] 18+ 🏳️‍🌈

I. NamJoon / 8. Azok a boldog szép napok...

"Fel nem foghattam, magukat értelmesnek tartó lények hogy süllyedhettek ilyen mélyre az erőszak és gonoszság mocsrában. Beengedték a létünkkel járó összes sötétséget, s kívánatos szeretőként rántották magukhoz azt, ahelyett, hogy a fényt keresték volna az éjszakában. Azt a néhány parányi csillagot, ami nekem ragyogott fel, bármikor emlékeztettem magamat a lelkemben továbbra is életben tartott empátiára és emberségre."

1952. június

Kwangso betartotta ígéretét. Mivel sikerült Hyunát rávennem, hogy elkészítse klánunknak a napvédőket, ezért átengedte nekem a korábban Dogeon által vezetett műtárgyrészleget. Delegációs felhatalmazásomnak hála pillanatok alatt beszerveztem néhány harmadrangú vámpírunkat a boszorkánynak szükséges alapanyagok beszerzésére, én pedig papírmunka híján máris a műalkotások leltározásába vethettem magamat.

Az eszem megállt, hogy mennyi híres művész minőségi alkotásait lehet megszerezni a feketepiacon. Elsősorban képzőművészeti alkotásokról, festményekről, rajzokról, szobrokról és díszes berendezési tárgyakról volt szó. Azonban elhunyt zenészek által írt eredeti, még ki nem adott zenei műveinek kottái, történelmi szerzők soha meg nem jelent lírai és prózai művei is megfordultak szép számmal. Én pedig egyértelmű műkedvelőként a legnagyobb lelkesedéssel kezdtem mindezek felfedezésébe.

Összeírtam és rendszereztem, hogy milyen művészeti ágból, illetve korból milyen műveink vannak raktáron és ezek értékét felbecsülve a várható feketepiaci profit alapján sorrendet állítóttam fel közöttük. Ezt a listaszerű táblázatot megmutattam Kwangsónak is, aki méltán értékelte munkámat, tekintve, hogy Dogeon korábban csak taláromra cipelt műalkotásokat az árverésekre, s mivel azok valós értékét sem ismerte, néha vajmi kevés pénzt szerzett a klánnak. Az én listám alapján viszont pontosan tudtuk, miért várhattunk sok pézt, így biztosan nem hagyjuk majd azokat olcsón elvinni.

Időt mindig szakítottam rá, hogy legalább naponta ránézzek Hyunára. Vagy a beosztottaim által hozott új alapanyagokat, vagy egy újabb utcáról felszedett semmirekellő szexpartnert vittem neki, akiből utána én vagy a hyungjaim laktunk jól. Miután az elsők között kaptam meg saját napvédőmet, ami kinézetre egy lila drágakövekkel díszített sárgaarany gyűrűt jelentett, már egyedül és fényes nappal jártam vadászni. Az esti kijárási tilalom adta korlátokkal így nem kellett számolnom, az eldugott sikátorokban pedig zajlott az illegális élet. Kicsit erkölcstelennek tartottam, hogy ilyen sorsra juttatom ezeket az embereket, de ha már valakit, legalább az utcai söpredéket tizedeljem.

Kwangsónak úgy tűnt, tetszik újkeletű önállóságom, mind vadászat, mind Hyuna kezelése kapcsán. Azt is megengedte, hogy – bár még az ő felügyeletével – megszervezzem első feketepiaci árverésemet. Nem mondom, hogy nem kezdtem legalább kicsit élvezni új, alvilági életemet, és a vámpírlétet. Hisz e kettőből kifolyólag egyre inkább úgy éreztem, sokkal közelebb juthatok szenvedélyeim megéléséhez, mint emberként tehettem volna, s akár évszázadokig tehetem azt. Persze, észnél kellett lennem, logikus és megfontolt gondolkodásomnak nagyobb hasznát vettem, mint bármikor, de ha jól játszottam a lapjaimat Kwangsóval szemben, szinte akármit elérhettem.