Bangtan Supernatural - Kezdetek [BTS ff.] 18+ 🏳️‍🌈

II. YoonGi / 11. Következmények

"Ezüstfegyver sokszor csak egy másik természetfeletti kezében hasznos eszköz a vámpírok ellen."

"Meg kell védenünk, ami a miénk, Yoongs, máskülönben eltipor a világ! (...) Az életünket, a szellemi függetlenségünket, a szabadságunkat, a szeretteinket, és utóbbit leginkább! Ha pedig valami erre fenyegetést jelent, azzal foglalkozni kell és megoldani!"

Másnap a hajnali világosság ébreszett fel. Sebeim már be voltak kötve, de én még teljesen meztelenül feküdtem a vastag paplan alatt és kényelmes párnák között, Joon hálójában. Ő viszont már nem volt az ágyban, ha mellettem is aludt, amit feltételeztem, helyén most csak számomra odakészített, szépen összehajtogatott friss ruhák pihentek, felettük pedig egy kézzel írt üzenet.

"Yoongs,
Remélem, már jobban vagy, de azért ne erőltesd meg magad!
Ha olvasod ezt, akkor már elmentem, hogy szabadságot vegyek ki, de még nem értem vissza. Pár dolgot el kell intéznem a városban, bevásárolok, és igyekszem délelőtt hazaérni.
Reggeli a konyhában, egyél, aztán pihenj még!  –  Joon"

– Ch! Mindig ilyen érzelgős – sóhajtottam szemforgatva, ám egy macskás mosolyt mégsem tudtam megállni. Valójában igenis jól esett a kedvessége. Mert, tulajdonképpen, ő figyelmeztetett, hogy nem kéne egyedül járkálnom, és tegnap be is igazolódtak intelmei, amikor megtámadtak az utcán. Utána mégis, a várt lecseszés helyett csak felmelegített, leápolt, megmosdatott és még szexuális kiégítésemről is gondoskodott a kádban.

Elég abszurd, hogy felnőtt férfiként veszélyes egyedül járkálnom az utcán, de végül is, nem csak nekem. Mindenki más lehetséges vámpírkajának is az, csak őket nincs, aki erre figyelmeztesse. Őket váratlanul éri a tamadás, de én számíthattam volna rá... főleg azután, hogy vérző térddel indultam haza. Mégsem hallgattam Namra, nem használtam ki az előnyömet, hogy tudok a veszélyről, és bajba is kerültem.

A vámpírokról szerzett tudásnak, viszont, legalább hasznát vettem. Ha nem cselezem ki őket és tolom el a kiszívásomat több perccel, akkor lehet, mire beüt a vihar, már szárazra szívtak volna. Ha hülye is voltam, legalább talpraesett. Ezt még azért szerettem volna elmondani Joonnak most, hogy már egész jól éreztem magam. Vére hatására már bizonyára be is forrtak sebeim, de a kötéseket még magamon hagytam a biztonság kedvéért.

Újult energiával pattantam ki az ágyból, öltöztem fel és indultam a beigért reggeliért. Épp a nappalin sétáltam keresztül a Nam által kikészített szürke pulcsiban és fekete melegítőben, amikor kattant a zár és nyílt az ajtó. A faliórára pillantva megállpítottam, hogy tizenegy múlt, tehát betartotta a szavát. Nem is álldogálltam tovább, hanem elé siettem a folyosón. Belépve az ajtón meglepve vette észre, hogy már ott várok rá.