Novellárium

Everlight - Nyári fény

Seth, biztos, hogy jó ötlet ez az egész?

Naná, hogy az. Ha már dezertáltam, és eltulajdonítottam a Flotta egyetlen élő hajóját, az a minimum, hogy olyan helyen ünnepeljük ezt meg, ahol garantáltan nem jár senki. És ez a bolygó tökéletes. Több, mint 85%-a víz, főleg óceán, ami pedig nem, azok kisebb nagyobb szigetek. Homok és trópusi tengerpart. Meg halak. Ha enni akarnánk valamit. Mert már neked is kell enned.

Ennem azt kell. De mint mondtam, bármikor szívesebben eszek olyan dolgokat, amik az én ételszintetizáló egységemből kerülnek elő, és nincs semmilyen élőlény formája.

Ne majrézz. Ha megcsináltam a halat, annak sem lesz.

Tartok tőle, hogy nem veszel elég komolyan, Seth.

Dehogynem. Éppen ezért mondtam, hogy úgy sütök halat, hogy ne ismerd fel, hogy hal. Egyébként meg nem azt mondtad, hogy meg akarsz tanulni emberként viselkedni, ha már van egy teljesen emberi tested, ami képes elhagyni a hajótestet?

De igen...

Na látod, akkor meg mi ez a bizonytalankodás? A nyaralás kiváló lecke lesz arról, hogyan kell emberként kikapcsolódni.

Apropó bizonytalankodás... Azt ugye tudod, hogy engem nem arra terveztek, hogy belépjek random bolygók légkörébe?

Ezt már ezerszer megbeszéltük, nem lesz semmi bajod. Mindent millió plusz egyszer átnéztem és ellenőriztem, amíg lábadoztam. Kicsit fel fog hevülni a külső burkolatod, mondjuk izzásig, de ha a kozmikus sugárzást, és az űr extrém környezetét bírod, akkor ez legfeljebb egy kis kellemetlenség lesz. Mondjuk egy szúnyogcsípés.

Láttál te már akkora szúnyogot, ami a tested teljes felületét egyszerre képes megcsípni? Én biztos meg sem állnék a következő galaxisig, ha szembejönne egy ilyen.

Mondtam már, hogy neked van a legjobb humorod az univerzumban? Persze csak utánam. Neked is tanulni kellett valakitől. Ez így természetes.

Ez hibás logika, Seth. Akkor te kitől tanultál?

Már megint túlgondolod a dolgokat. Tedd le magad, belépünk a légkörbe. Biztonsági öv, ne kelljen megint elmondanom.

Ha én vezetném saját magam, akkor nem kéne...

Akkor is kéne. És mi az, hogy ha te vezetnéd magad? Nem bízol bennem? 

Dehogynem. Az életemet is rád bíznám. Vagyis... éppen ezt teszem. Látod? Attól még hogy te vagy a kapitány, nem jelenti azt, hogy neked kell vezetned engem. Én is tökéletesen tudom irányítani magam. Minden körülmények között. Ahogy az közismert...

Közismert? Szóval semmi sem tudja elterelni a figyelmedet, igaz?

Igaz.

Akarsz egy próbát tenni?

Gyanús vagy nekem, de legyen.

Tessék, átadom az irányítást.

... Seth? Mit csinálsz?

Megcsókollak. Nem egyértelmű?

De miért éppen most? Mikor épp landolok...

Hagyjam abba?

Most már ne. Letettem magunkat.

Remek, segíts fel, látni akarom a tengert és az eget.

És mi lett azzal, hogy nem hagyod abba?

Nem hagyom, csak szüneteltetem. De csak addig, amíg el nem helyezkedünk a tengerparton. A napon, a homokban. Minél gyorsabban segítesz kikelni ebből az ülésből, annál gyorsabban folytathatjuk ott, ahol abbahagytuk.

Te hagytad abba. Egyébként is, ha ennyire virgonc vagy, miért nem megy egyedül az ülésből kikelés?

Hé! Vannak kifejezetten virgonc résziem. Ha ide nézel, igen, pontosan abba az irányba, akkor láthatod is. De attól még lábadozom. És nem minden részem mozog úgy, mint az a bizonyos...

Ilyenkor elgondolkozom azon, hogy miért szeretlek...

Hát az én sem tudom, de hidd el, mindennél jobban örülök neki. Mert én is szeretlek. Elég szomorú lenne egyedül lenni ebben.

Sosem leszel egyedül, Seth. Addig nem, amíg rajtam múlik.

🛸🛸🛸🛸

Na jó, elismerem. Lehet, hogy annyira nem volt rossz ötlet ez a nyaralás. Sosem értettem, hogy miért jó napon feküdni, de most hogy megmutattad, hogyan kell ezt rendesen csinálni, így már egészen élvezetes.

Nem önmagában a napon fekvés élvezetes, hanem az, amit a napon fekve csináltunk. Egyébként meg maradj ott, ahol vagy... én egyelőre nem bírok még egy kört.

Éhes vagyok...

Mit szólsz egy kis sült halhoz?

Ha nem fog halra hasonlítani, akkor jöhet. Megvizsgáltam az élővilágot, döbbenetes módon, itt minden ehető számunkra. Tényleg, miért nem jöttek még ide emberek?

Mert túl kicsik a szigetek, hogy bármi nagyobb komplexum épüljön rá, és hal sincs annyi, hogy hosszú ideig milliókat ellásson. Nincsenek itt ásványok sem, amiket kitermelhetnének. Nincs itt más csak homok, óceán és naplemente. Ezeket meg úgy látszik senki nem szereti rajtam kívül. Szerencsére.

Seth? Én is szeretem.

Tudom. Szerencsére. Sokkal jobb veled együtt szeretni dolgokat. De a lényeg annyi, hogy a Flottának és a Birodalomnak nem kell ez a hely. Ami jó hír, mert szabadon birtokba vehetjük az egész bolygót.

Nem kellett volna valami zászlót letűznünk ehhez? Vagy nincs ilyen régi földi szokás?

De van. Mi viszont másképp vettük birtokba.

Tudod, kifejzetten tetszett ez a másképp. Mégegyszer?

Majd csak vacsora után. Minél előbb fogsz halat, annál hamarabb állhatunk neki... khm... annak is.

Mi? Én egyedül? És te addig mit csinálsz? Lustálkodsz a napfényben?

Tüzet rakok. Meg előkészítek mindent, hogy megsüthessük a halat.  Munkamegosztás. Tudod, ezt is megtanultad az emberekről.

De miért nekem jut a nehezebb része?

Mert én még mindig lábadozok. De amint teljesen jól leszek, én is segítek majd. Sőt mehetünk majd úszni is.

Már alig várom. Mindent ki akarok próbálni a nyaralásból.

Ki is fogsz. Semmit nem hagyunk ki. Sőt, azzal kezdjük, hogy amíg eszünk, megnézzük a naplementét. Ezért jöttünk, nem?

Ezért is, Seth. Ezért is.