2. fejezet

249 15 1
                                    

- Nos, ezzel véget is ért Lucius Xavier Malfoy végrendeletének felolvasása.  Remélem, mindenkinek jó napja lesz a továbbiakban!

Ampok úr elmosolyodott, és kiment a szobából olyan gyorsan, hogy Draco annyit sem tudott volna mondani, hogy Kviddics. Az arcán látszott, hogy tudta mi fog történni amint kilép a szobából.

- Apád furfangos végrendeletet hagyott hátra.... - szólalt meg végül Hermione - Vajon Narcissa tud róla?

- Nem hiszem kis sárkány. - mondta Draco megfogva Hermione kezét - Anyám imádja az unokáit és téged is...Ha tudta volna mire készül az apám, biztosan megtett volna mindent annak érdekében, hogy a végrendelet nekünk kedvezzen.

- És most mi lesz? - kérdezte Hermione félénken - Mit fogsz tenni Draco?

- Micsoda kérdés ez kis sárkány?! - Draco lágyan felemelte a felesége állát, hogy a szemébe tudjon nézni - Soha, egy pillanatra se gondolj ilyen butaságokra. Nincs az a vagyon ezen a világon amiért én elhagynálak téged vagy a két törpét...

- Draco én csak... - kezdte Hermione de Draco a szavába vágott

- Nem lesz semmi baj! Van elég pénzem, nem vagyok annyira rászorulva senkire és semmire.

- Tudom, én csak azt szerettem volna mondani, hogy én is tudnék dolgozni valamit. A minisztérium remek munkát ígért nekem emlékszel? Talán ha elfogadám levehetnék egy kisebb terhet a válladról....

- Nem, Hermione. - rázta a fejét Draco - Miféle teherről beszélsz? Ti vagytok a mindenem. És nem is vagyunk rászorulva, hogy dolgozz... Hát nem érted kis sárkány? Gazdag vagyok apám vagyona nélkül is! Apám azt hitte ilyen kicsinyes dolgokkal majd zsarolhat?! Bassza meg a vagyont és utalja át Parkinsonnak nem érdekel. Ti hárman vagytok a fontosak számomra....

Hermione nem szólalt meg csak a férje mellkasához bújt és behunyva a szemét hálát adott amiért Draco egy pillanatra sem gondolta meg magát. Bár legbelül tudta, hogy Draco soha nem menne bele ilyesmibe, mégis félt, hogy talán elhagyja majd.

- Mehetünk kis sárkány? - mondta Draco eltolva kissé Hermionét magától - Jean és Scorpius már biztosan túlpörögtek a sok édességtől amit Jean nagyi tömött beléjük!

Hermione ekkor elnevette magát és kézen fogva Dracoval elhagyták Gringotts hatalmas épületét.

************************************************************************
Aznap délután Draco a nappaliban olvasta az egyik újságot, amikor
Scorpius felmászott az apja ölébe. Orra centiméterekre volt az apja arcától.  A szőke mini Malfoy lassan felemelte az ujját, és beledugta az apja fülébe. Draco kissé megrándult, majd letéve az újságot magához rántotta a fiát.  Élénk, szürke szemei csillogtak ahogyan  az apjára nézett

- Hol van az anyukád, bajnok? 

- Vacsorát főz Jean-nel  - válaszolta Scorpius -  Lenne egy kérdésem apa..

- Rendben. Mi lenne az? - kérdezte Draco leültetve maga mellé Scorpiust

- Mi az a tisztavérű?- Scorpius hangja megtelt gyermeki kíváncsisággal.  Nagy szemekkel figyelte apját, alig várta, hogy választ kapjon. Draco felvonta a szemöldökét, majd zavartan így szólt

– Miért kérdezed? 

- Moly Lenard mondta tegnap. - magyarázta Scorpius, és eszébe jutott a beszélgetés, amelyet előző nap hallott a varázslók előkészítőjén

- Azt mondja, hogy ez valami rossz. De nem tudom, mi az. És elfelejtettem megkérdezni lefekvés előtt... Reméltem, hogy tudod mi az a szó.

- Meg kell értened Scorpius... - túrt bele Draco fia tejfölszőke hajába
- Hogy ez nem feltétlenül rossz dolog. Nincs azzal semmi baj, ha tisztavérű vagy, ahogy azzal sem, ha valaki mugli ivadék vagy félvér. 

Tiltott vágyak 2( Harc a szerelemért) Szünetel Where stories live. Discover now