Tiltott vágyak 2( Harc a szerelemért) Szünetel

12.fejezet

Másnap Hermione fáradtan lépett ki a kandallóból. Az anyjánál tett látogatás sem segített frusztrációján. Miután letette a dolgait, lábujjhegyen felment a gyerekek szobájába. Scorpius az ágyán feküdt, és Dracóval beszélgetett

- Emlékszel, amikor repültem a seprűddel?

- Ööö, nem igazán... - felelte Draco kissé szomorúan

- Nem? Apa, pedig együtt repültünk! Felmentünk az égbe, és fújt a szél!

- Ó, igen, az jó móka volt. Most már emlékszem! - hazudta Draco magához húzva a fiát - Valamikor meg kell ismételnünk!

- Most? - Scorpius izgatottan kibújt az apja karjaiból. Hermione az ajtóban állva próbált nem nevetni. Jó érzéssel töltötte el, hogy Draco a vitájuk után, próbál valóban az apjuk lenni a gyerekeknek

- Nem most, Scorpius. Fáradt vagyok... Talán a hétvégén?

- Mikor lesz hétvége? Mikor kaphatom meg a saját seprűmet? Anyu megengedi, hogy repüljek vele?

- Annyi kérdés, Scorpius... Túl fáradt vagyok ahhoz, hogy gondolkodjak.

Hermione úgy döntött, hogy megmenti Draco-t a fia végeláthatatlan kérdéseitől. Finoman megkopogtatta az ajtót, és be lépett a szobába

- Sziasztok fiúk!

- Anya! - kiáltott fel Scorpius majd az anyjához rohanva átölelte a lábát - Nézd mit rajzoltam!

- Készítettél még egy gyönyörű rajzot? - kérdezte Hermione fel emelve a tejföl szőke mini Malfoy-t

- Igen, de még nincs befejezve.

- Később be fejezed! - Hermione puszit nyomva a fia arcára letette, majd Draco-ra nézett -  És te mit csináltál ma?

- Küzdöttem, az álmossággal...- Draco arca nyúzott volt és látszott rajta, hogy már napok óta alig alszik

- Ezzel én is így vagyok. - sóhajtott fel Hermione - De remélem, ma este már jobb lesz.

Draco a könyökére támaszkodott, és ránézett Hermionéra

- Azt fontolgatom, hogy iszok egy altató bájitalt. Viszont nem tudom, milyen hatása lenne az emlék tőrlő bájital után..

- Talán nem jó ötlet. Ki tudja mi történne...Viszont úgy gondolom, hogy ma már úgy alszunk majd, mint a bunda! Hisz napok óta alig pihentünk valamit.

- Ah, Granger! Bár csak úgy lenne!

***************************************

Aznap este Hermione rájött, hogy Dracónak igaza van. Csalódottságukra ugyanaz volt a következő este és az  következő estén is. Végső elkeseredésében, Hermione át hívta magukhoz Ginny-t

- Van valami hír attól a zseniális bátyádtól?

- Még nem, de dolgozik rajta. Soha nem láttam még ilyen keményen dolgozni! -  Ginny figyelmen kívül hagyta Hermione pillantását, és tovább beszélt - De mesélj, hogy álltok Draco-val?

- Minden rendben, azt hiszem... - mondta Hermione tömören - Azt leszámítva, hogy nem emlékszünk egymásra, és hogy alig alszunk valamit azóta.

- Az már több mint két hete volt!-  ráncolta a homlokát Ginny - Miért nem tudtok aludni? Talán zavar Draco horkolása?

- Nem tudom, hogy horkol-e. Nem alszunk egy szobában.

- Talán kellene. Próbáljatok meg együtt aludni. - mondta Ginny elgondolkodva -  Talán a tested emlékszik arra, amire az elméd nem. Tudod, néha én is nehezen alszom el, amikor Harry távol van.