Tiltott vágyak 2( Harc a szerelemért) Szünetel

5. fejezet

Draco becsukta a szekrény ajtaját, és Hermione felé fordult. 

- A házimanók gondoskodni fognak róluk. Nem szükséges megkeresni őket! – mondta Draco elutasítóan mire Hermione dühösen nézett rá. 

- Miből gondolod, hogy házimanóink vannak?

- Granger, hatalmas ez a birtok!  Kellenek házimanók, hacsak nem vagy háziasszony, aki minden idejét takarítással tölti...- Draco gonoszul elmosolyodott tudván, hogy Hermione idegenkedik a rabszolgamunkától amit a házimanók végeznek.

- Ők akkor is a gyerekeink akiket meg kell keresnünk! - tette csípőre a kezét Hermione

- Azok. Valami csoda folytán...– motyogta Draco - Teljesen lehetetlen, ahogy te és én…

- Malfoy hadjuk ezt most! Inkább menjünk!

- És hol akarod először keresni őket Granger?!

- Nem tudom... - valotta be Hermione -Talán a régi szobáddal kezdjük.

- Akkor jó szórakozást! Menj csak és keresgélj egyedül! - dőlt hanyagul a szekrénynek Draco. Hermione össze ráncolta a szemöldökét és közelebb lépett a szőke férfihoz

- Te is jössz, idióta! Te vagy az, aki ismeri ezt a helyet, szóval mutasd az utat!

- És te, így akarsz kilépni a szobából? - kérdezte Draco, Hermione kócos hajára és gyűrött koktél ruhájára mutatva - Még mindig a tegnap esti ruha van rajtad.

Hermione elpirult, ahogy lenézett

- Gyorsan átöltözöm...– motyogta, és a szekrényéhez lépett, hogy előhúzzon néhány kényelmes otthoni ruhát.
Miután Hermione végre átvette a ruháját, kilépett a szobából és a lábával dobogva vissza nézett a tejföl szőke férjére. Draco vonakodva, de követte Hermionét

- Mit mondunk a házimanóknak?  – kérdezte, miközben végigmentek a folyosón

- Miért? Kellene valamit mondani? - kérdezte Hermione meglepetten

- Biztosan észre veszik majd, hogy valami nincs kettőnkel rendbe...

- Azt hiszem igazad van. - bólogatott Hermione -  Talán elmondhatjuk az igazat. Így esetleg, tudnak nekünk segíteni.

Hermione kissé összeráncolta a homlokát a meglepettségtől miután Draco nem szólt semmit. Azt hitte, hogy Draco majd vissza vág és elhordja a házimanóit esztelen rabszolgáknak, de nem tette és ez új volt a lány számára.

- Itt is vagyunk! -  Draco hátralépett, hogy előre engedje Hermionét de nem azért mert udvarias akart lenni, hanem mert félt. Hermione megforgatta a szemét és benyitott a szobába

- Anya! – hangzott a kisfiú kiáltása. Scorpius odaszaladt hozzá, figyelmen kívül hagyva a nadrágját tartó házimanót. Hermione egy pillanatig döbbenten bámulta a szőke mini Malfoyt. Scorpius ebből mit sem vett észre, az anyjára nézett csillogó szemekkel és felemelte karjait jelezve, hogy vegye fel.

- Apa, jó reggelt!– visította Jean  miután észrevette Dracót, aki még mindig az ajtó előtt állt. Draco mintha citromba harapott volna, próbált mosolyogni a barna hajú kislányra. Hermione a látványra összerándult, és felvette a karjába a fiát.

- Jó reggelt, Scorpius! – mondta, remélve, hogy vidámnak hangzott.  Hermione még soha nem képzelte el milyen lenne a gyereke, főleg nem Malfoy-tól. Ám most mégis ott tartotta a karjába az ellensége fiát. Szőke haj, szürke szem...Tagadhatatlan, hogy ő Draco fia, lehetetlen, hogy  bárki másé legyen mert pontosan olyan volt mint Draco csak mini változatban.