Tiltott vágyak 2( Harc a szerelemért) Szünetel

3. fejezet

~Egy hét múlva~

A nap már magasan járt az égen, mire Hermione Granger kinyitotta a szemét. Lüktetett a feje.

- Merlinre, mennyit ittam tegnap este? 

Kissé megmozdult, és rájött, hogy az ágy, amelyben fekszik, nem az ő ágya.  Ez volt a legkényelmesebb idegen ágy, amiben valaha feküdt. Hermione  figyelmen kívül hagyva a fejfájást, felült és körülnézett.  A nagy és gyönyörű szoba kissé ismerős volt, bár nem tudta honnan.  Feltételezte, hogy az egyik barátja vitte haza buli után, és adott neki egy szobát, ahol megszállhat, mivel Hermione nyilvánvalóan túl részeg volt ahhoz, hogy haza menjen.
Ujjaival a hajába túrt, és igyekezett kiszabadítani egy makacs gubancot.  Ekkor jött rá, hogy meztelenül van.  Teljesen meztelenül. Hermione felnyögött, és a tenyerébe temette a fejét. 

- Soha többé nem nyúlok alkoholhoz!

 Hermione nem szerette túlságosan az alkoholt, és általában mindig tudta mikor kell abbahagyni. A lány zavarodottan próbált vissza emlékezni a tegnap estére, de akár milyen erősen is koncentrált nem jutott semmi az eszébe. Egyáltalán mikor döntötte el, hogy meztelenre vetkőzik? Ebben a pillanatban rekedt, álmos hang hallatszott az ágy túlsó végéből, ami észhez térítette Hermionét, és döbbenten vette tudomásul, hogy lefeküdt valakivel. Gyorsan elkapta a takarót és a csupasz mellkasára húzta. 
A férfi ismét felnyögött, Hermione pedig lélegzet vissza folytva meredt rá. A takaró a válláig volt húzva, fején párna volt, amely eltakarta az idegen arcát.  Hermionének fogalma sem volt ki ő, és nem is akarta tudni.

- Gondolkodj Hermione, gondolkodj!

Suttogta maga elé Hermione, majd eszébe jutott, hogy talán ki tudna osonni anélkül, hogy az idegen férfi észre venné… Hermione maga köré csavarta a lepedőt, és kikelt az ágyból. Felkapta a szétszórt ruhadarabokat és a pálcáját majd lábujjhegyen osonni kezdett. Hermione egészen biztos volt benne, hogy az ágyban fekvő férfi nem élete szerelme, és a legrosszabb az volt, hogy nem is emlékezett az éjszakára.

- A pokolba az egésszel! - gondolta, miközben kiment a fürdőszobába, és bezárta az ajtót. A fürdőbe érve meglepte a nagy, tágas, fényűző helység. Hermione körül nézett, és megakadt a szeme női termékek sokaságán.

- Remek... - nyögött fel, és azon töprengett, vajon most egy házas férfivel feküdt le? Úgy döntött, hogy ezen most nem gondolkozik, csak  kinyitott egy kis szekrényt, és elővett belőle egy bájitalt, ami azt ígérte, hogy megszünteti a fejfájást.
Miután ez megtörtént, a mosdó fölé hajolt, hogy vizet fröcsköljön az arcára. Miközben mosakodott, észre vett valami nagy fényes dolgot az ujján. Hermione nagyokat pislogva figyelte az ujját, és amint realizálódott benne mi is az, úgy érezte megnyílik alatta a föld.

- Szent szalmaszál! – káromkodott, miközben rémülten meredt az ujját díszítő jegygyűrűre - Nem, nem..nem!

Hermione leült a földre, és összerándult, ahogy fájó izmai nekiütköztek a csempének.  Miért nem emlékezett semmire? Az elméje teljesen üres volt. Ki a fene volt az a rohadt férfi, aki berúgatta, elcsábította, majd feleségül vette?

- Most mit tegyek? - suttogta maga elé próbálva vissza folytani a sírást. Varázslónak kellett lennie az idegennek, hisz fejfájás elleni bájital volt a fürdőszobájában. Hermione nem tudott túl sokat a varázsló világ házassági törvényeivel kapcsolatban, de azt tudta, hogy egy házas ember nem vehet el még egy nőt...Hermione erőt véve magán néhány pálcamozdulattal rendbe tette magát, és olyan gyorsan felöltözött, ahogy remegő lábai és enyhén forgó feje engedte. Utoljára még belenézett a tükörbe, majd halkan lenyomta a kilincset, amikor valaki élesen kopogni kezdett az ajtón.