Tiltott vágyak 2( Harc a szerelemért) Szünetel

7. fejezet

Hermione nem tudta elhinni, hogy Malfoy valóban a férje. Draco Malfoy, kedves és szerető apa lenne? Szinte nevetséges volt.  És mégis...eszébe jutott, ahogy Scorpiust felöltöztette majd utána játszott vele. Nyilvánvaló volt, hogy Scorpius és Jean imádták az apjukat

- Tudod, - kezdte Narcissa az unokáit nézve-- Ha időre van szükségetek a dolgok rendezésére, Luther és én elvihetjük a gyerekeket egy időre.  Legalábbis addig, amíg ez a probléma meg nem oldódik...

Hermione Dracóra nézett, aki nemtetszően felvonta a szemöldökét

- Köszönöm Mrs.Malfoy de...

- Narcissa. – javította ki a nő – Vagy mama, ha akarod. Most már te is Malfoy vagy.

-Igen. Köszönöm, Narcissa...-  próbálkozott újra Hermione  -De azt hiszem, az a legjobb, ha a gyerekek velünk maradnak. Nem tudjuk, hogy ez a probléma valaha is megoldódik-e, és nehezebb lenne nekik, ha nem lennénk a közelükben. Elég baj, hogy nem emlékezünk rájuk és ha továbbra is elhatárolódunk tőlük, ahelyett, hogy újra megismerkednénk és új emlékeket hoznánk létre, csak rontjuk a helyzetet...

- Igazad van, kedvesem. - bólintott Narcissa megértően

Ebben a pillanatban Scorpius odarohant Dracóhoz

- Elnézést - csicseregte, és türelmesen várt, amíg meg nem bizonyosodott róla, hogy az apja figyelmét felkeltette.  - Apa, játsszunk!– mondta, miközben megrángatta Draco kezét.

- Persze Scorpius. -  felelte Draco könnyedén -  De nem most. Először ebédeljünk. Emlékszel, milyen éhes voltál mikor elindultunk a nagyihoz?

- Kérlek, apa! Játszani akarok. - Scorpius könyörgőn nézett fel az apjára.  Hermione elmosolyodott, és azon töprengett, hogyan bír Draco nemet mondani ennek az édes pofinak.

Draco már majdnem engedett a fiának, de a hangosan
korgó gyomra emlékeztette, hogy aznap nem evett semmit

- Később játszunk, ígérem. De előbb megebédelünk. Légy jó fiú, és moss kezet kutyaszagod van.

Ekkor egy házimanó jött, és elvitte a két gyereket a fürdőbe

- Szörnyű kár, hogy elvesztettétek az összes emléket! - mondta Narcissa az unokái után nézve- Emlékszem, néhány hónappal ezelőtt említettél valamit a családbővítésről Hermione. Kíváncsi vagyok, hogy sikerült-e?

Hermione elpirult, és Dracóra pillantott, aki furcsa, fullasztó hangot adott ki. 

- Ezt mondtam volna?

- Igen, tisztán emlékszem még egy-két gyereket szerettél volna.

- Anya, aligha gondolom, hogy a jelenlegi körülmények között, mikor nem is alszunk egy szobában ez jó ötlet lenne… Úgy értem, most nem éppen egy újabb gyerek a legfontosabb számunkra. - mondta Draco miközben frusztráltan beletúrt a hajába

- Értem... - sóhajtott Narcissa kissé csalódottan

- Narcissa ha jól hallottam a kis Jean téged hív!  - szólalt meg Luther megtévesztően ártatlan hangon mire  Narcissa gyanakodva nézett rá de mégis felállt a helyéről

- Jobb lesz, ha megnézem, mit akar, aztán ebédeljünk.

Miután Narcissa biztonságos hallótávolságon kívülre került, Luther Dracora nézett

- Remélem, tudod, hogy anyád csak kitalálta ezt. Kétségbeesetten vágyik egy újabb unokára.

Draco megkönnyebbülten felsóhajtott