Tiltott vágyak 2( Harc a szerelemért) Szünetel

6.fejezet

Mire Hermione új szobájába költözött és lezuhanyozott, már majdnem dél volt. Csalódott volt, amiért nem látogathatott el a könyvtárba, de idegessége így is messze felülmúlta csalódottságát. Scorpius és Jean látszólag imádták az apai nagyszülőt, de ő maga nem emlékezett arra, hogy valaha is találkozott volna Narcissával, csak kevésbé barátságos körülmények között. Hermione megállt Scorpius szobája előtt, és nézte ahogyan a fia a cipőjével küszködik

- Ne segítsek?- kérdezte tőle kedvesen mire a fia félig felhúzott cipővel oda futott hozzá

- Anya, éhes vagyok!

Hermione kuncogott, miközben lehajolt, hogy felhúzza rá a cipőjét
- A nagyi házában majd eszünk.

- De mikor?

- Nem sokára Scorpius... - válaszolta Hermione miközben felegyenesedett - Menjünk, keressük meg....- Hermione habozott egy darabig, megfelelő szó után kutatva - Apukádat.

Scorpius megfogta az anyja kezét, és együtt elindultak az apja szobájába. Mikor beléptek, Draco ölében ott ült Jean és a fénykép albumot nézegették

- Kész vagy? - kérdezte Draco mire Hermione bólintott és felvette Scorpiust

- Ne feledd, fogd erősen apát!

Mondta Hermione a kis Jean-nek a kandallóhoz állva. Jean mosolyogva bólintott, majd eltűntek Dracoval.
Hermione mély levegőt vett, és szorosan fogva Scorpiust, követték a férje példáját.

************************************************************************

- Kormos vagy - tájékoztatta Draco Hermionét, miután kiléptek a kandallóból.

- Te is. - mondta Hermione majd a kis családot néhány pálcalengéssel rendbe hozta.

-Nagymama! - kiáltott fel Scorpius izgatottan - Luther bácsi!

- Gyertek ide, és adjatok egy puszit! - mosolygott Narcissa a nappali bejáratánál állva. Hermione, aki arra számított, hogy Narcissa hideg formalitásokkal kezeli majd őket, meglepődött.

- Na, ne álldogáljatok ott mint valami szobrok! Gyertek! - mondta Luther, miközben Dracóra és Hermionére nézett.

Hermione félénken helyet foglalt az étkező asztalánál, miközben próbálta megemészteni az elmúlt percek szürreális pillanatait. Draco, csak úgy mint felesége, döbbenten figyelte hogyan bánik Luther a két gyerekkel. Draco úgy érezte, mintha egy másik világba csöppent volna hirtelen.
Mostanra már Narcissa is megérezte, hogy valami nincs rendben a két fiatal között. Még egy utolsó ölelést adott Jean-nek, és a terem másik felén fekvő kis kutyára irányította a figyelmüket

- Kis drágáim, miért nem mentek játszani egy kicsit a kutyussal?

- Nos, mi a baj? - kérdezte Luther miután Jean és Scorpius magukra hagyták őket. Draco és Hermione egymásra néztek, de egyik sem volt hajlandó megszólalni. Végül Draco megadta magát, és bele kezdett

- Valami furcsa dolog történt... Gondolom, tudjátok, hogy házasok vagyunk...

Narcissa értetlenül bámult az előtte ülő fiára, Luther pedig magasra felvonta mindkét szemöldökét, jelezve, hogy Draco térjen a lényegre

- Szóval, ma reggel amikor felébredtünk, nem emlékeztünk, hogy házasok vagyunk. Egyáltalán nem emlékeztünk arra, hogy valaha is mi ketten....

- Mi van?! - kérdezte Luther hitetlenkedve, míg Narcissa szeme elkerekedett és Dracoról Hermionére nézett.

- Fogalmam sem volt, hol vagyok, miért vagyok ott, és kivel vagyok az ágyban.- folytatta Hermione az ölébe helyezett kezeit ropogtatva