HTTYD OneShots (Magyar) [BEFEJEZETT]

Part 1

Elképesztően gyorsan teltek a napok, mióta Hibbant sziget Törzsfőnöke, Pléhpofa meghalt. A falu lakói, a srácok, és Astrid is azon voltak, hogy minél hamarabb újjá építsenek mindent, amit a Gnúvad és Drákó elpusztított. Azonban Hablaty csak eleinte segített az építkezésekben, egészen addig, amíg rá nem jött, hogy örökre elveszítette az apját. Így nagyon sok teher nyomta a vállát, és nem tudta hogyan lehetne olyan jó főnök, mint Pléhpofa volt. Persze Astrid próbált vele beszélni, de a fiú senkit nem volt hajlandó meghallgatni. Hetekig egy szót sem szólt senkihez, csak Fogatlanhoz. Ez persze nem tett jót sem neki, sem a falu lakóinak, és az Astriddal való kapcsolatának sem. Azonban a lány beleunt ebbe, és egyik este megkereste a fiút. Eldöntötte, hogy beszél vele. Hablaty éppen tervrajzokon dolgozott, mikor a lány egyszer csak kopogás nélkül berontott a házba.

–Ebből elég volt Hablaty! Ideje beszélnünk, ez nem mehet így tovább, te is tudod. Nem szólsz senkihez, csak Fogatlanhoz. Mindenkit kerülsz, még engem is. Én pedig ezt nem bírom tovább, szóval döntened kell. Fontos vagyok még neked, és szóba fogsz állni velem, vagy vége a kapcsolatunknak? -kissé csalódottan, és kétségbe esve nézett a fiúra, aki csak szótlanul, és meglepődve hallgatta a lány szavait. De Hablaty nem akart szakítani, nem akart még egy embert elveszíteni. Ezért sóhajtott egy nagyot, felállt a székről, megfogta a lány kezeit, és a szemeibe nézve ennyit mondott.:

–Szeretlek. -meg sem várta a lány reakcióját, vagy válaszát, mert előre tett egy lépést, és gyengéden megcsókolta azt az embert, akit a legjobban szeretett.
Természetesen Astrid viszonozta a gesztust, sőt átkarolta a fiú nyakát, és így Hablaty is a lány derekát, majd lassan elhúzódtak egymástól, és végre több mint egy szót mondott a fiú.

–Ne haragudj, hogy így viselkedtem veled, és mindenkivel. De idő kellett, hogy feldolgozzam apám elvesztését. Miattam halt meg, és sose fogom megbocsájtani magamnak. Tudom, hogy elhanyagoltalak, ne haragudj. -egy puszit nyomott a lány arcára, akinek már nagyon hiányzott minden, de legjobban maga Hablaty.

–Ne magadat okold mindenért, nem a te hibád, és már nem haragszom. Jó annyira nem, mint eddig, de azt hittem, már nem vagyok fontos neked. Ezért borultam ki ennyire. -sóhajtott, de azért elmosolyodott, hiszen nem is tudott sokáig haragudni a fiúra.

–Meg is érdemeltem, de tudd, hogy mindig is fontos voltál a számomra, és az is maradsz. Most már megüthetsz, megérdemlem. -Astrid felé nyújtotta az egyik karját, hogy nyugodtan megütheti őt, de a lány nem ezt tette. Helyette csak megrázta a fejét, és magához rántotta a fiút, aki nem értette a lány cselekedetét, De nem is tudott megszólalni, mivel Astrid szorosan magához ölelte őt. A fiú pedig vissza ölelte szerelmét, és hálás volt az isteneknek, mindenért.