HTTYD OneShots (Magyar) [BEFEJEZETT]

Part 9

Több mint 6 hónap telt el Vigo és Ryker legyőzése óta. Hablaty és Asztrid már hivatalosan is jegyesek voltak, ami azt jelentette, hogy örökre együtt maradnak remélhetőleg. A srácok már hozzá szoktak, hogy ritkán, de szerettek egy kicsit kettesben lenni, vagy csak egymással foglalkozni. Ami azt jelentette, hogy próbálták az egész napot együtt tölteni, de ez nem mindig alakult a tervek szerint. Egyik nap is úgy döntöttek, megpróbálják együtt tölteni a napot. Már a reggel úgy indult, hogy kettesben kezdtek reggelizni, miközben önfeledten beszélgettek.  

–Mi a terved mára? Mert gondolom van terved, és remélem, hogy nem Krogant akarod megkeresni. Mostanában csak ő jár a fejedben és a sárkány vadászok, kicsit velünk is törődhetnél.-magyarázta a tényt Asztrid, és igaza volt. Mert mostanában Hablaty inkább a vadászokkal és Kroganel volt elfoglalva. 

–Én csak elakarom kapni és bezárni, hogy több sárkányt ne bánthasson. De igen van tervem mára, és abban most nem szerepel az elfogása. Arra gondoltam, hogy mivel tényleg elhanyagoltalak téged és a srácokat, ma nem koncentrálok semmi másra csak rátok. -gyengéden megfogta a lány egyik kezét, és közelebb húzta magához. Annyira, hogy csak pár centi maradt köztük, amit Hablaty ki is használt, mert még közelebb húzódott és megcsókolta. Asztrid meglepődve viszonozta a gesztust, de sajnos egy fél percig sem tartott a csókjuk mivel a srácok megzavarták őket. A két fiatal pedig annyira meglepődött, hogy hirtelen kellett elhúzódniuk, és így sikeresen megharapták egymás ajkait, ami kevésbé volt kellemes érzés. 

–Nektek meg mi bajotok? -kérdezte tőlük Takonypóc, mivel Asztrid az ajkához kapott, Hablaty pedig dühösen nézett a srácokra. Akik közül az ikrek szó nélkül le ültek enni, ahogy Halvér is.

–Nincs semmi Takonypóc, csak nem figyeltem oda és megégettem az ajkamat. Hablaty pedig azért mérges, mert lebeszéltem arról, hogy ma is a sárkány vadászokkal foglalkozzon. Vagy akár Krogan-nel. -ellenőrizte Asztrid, hogy esetleg vérzik e az ajka, de nem volt így. Ezért inkább befejezte a reggelit, majd felállt és az egyik falnak dőlve várta meg a fiút.  

–Na persze, és ezt higgyük is el? Mármint azt a részt, hogy megégetted magad. Te Asztrid vagy, neked semmi se fáj. -Takonypóc is leült enni, de Asztrid oda ment hozzá, és erőből megütötte, így a fiú a padlóra került. Amin az ikrek nevetni kezdtek, Hablaty pedig inkább lefogta a szőkeséget, mielőtt az túlzásba vitte volna.

–Elég volt Takonypóc, ne kezd megint. Nem ez az igazság, de nem tartozik rád. Teljesen mindegy, hogy mi történt. De ha kihozod Asztridot a sodrából, nem foglak megvédeni. -szólt oda Hablaty a földön fekvő fiúnak, aki morcosan nézett a gerlepárra. Asztrid pedig inkább ott hagyta őket, kiszabadulva a vőlegénye karjaiból. Hablaty még kioktatta Takonypócot, amiért megint úgy viselkedett, majd a szőkeség után ment. A lány épp Viharbogarat etette az istállóban, mikor megtalálta őt. 

–Nem akartam tovább vitázni, azért hagytalak ott a többiekkel. De gondolom azért jöttél utánam, mert beszélni akartál arról, ami történt. Jól gondolom? -kérdőn pillantott a fiúra, aki leszállt Fogatlanról és oda sétált hozzá.

–Nem, de ne haragudj, hogy fájdalmat okoztam. Megnézhetem? -közelebb ment Asztridhoz, aki szem forgatva egyezett bele, hogy Hablaty megnézze hol sikerült megharapnia. A fiú viszont csak okot mondott, arra, hogy most normálisan megcsókolhassa. Zavaró tényezők nélkül. Azonban mielőtt megtehette volna, Asztrid az egyik úját az ajkaira helyezte. 

–Nem haragszom. De tudod jól, hogy jobban szeretem, ha nem zavarnak meg. Mint néhány perccel ezelőtt. Nem volt valami kellemes, mikor megharaptál. -sóhajtott, hiszen tényleg kissé kellemetlen volt számára, ami történt. Hablaty viszont hajthatatlan lett, és szó nélkül megcsókolta a lányt, aztán elhúzódott és mielőtt bármit mondhatott volna, Fogatlan játékra hívta Viharbogarat, aki így felborította a két fiatalt és a kemény padlóra kerültek.