HTTYD OneShots (Magyar) [BEFEJEZETT]

Part 3

Pár hónap telt el azóta, hogy Hibbantot megtámadta Drákó és a Gnúvadja. A sziget teljesen megváltozott, erről pedig Hablaty gondoskodott. Ugyan is egyre több sárkány lett a szigeten, a legtöbb házat felújították, építettek egy szobrot Pléhpofa emlékére, és rengeteg új épület készült még. De még nem voltak készen, mivel a legtöbb épület csak tervben volt. Vagy félkészen. Hablaty tele volt ötletekkel, aminek nem Astrid, hanem Bélhangos örült a legkevésbé. Mivel egyre több lett a sárkány, és sokkal kevesebb a hely, ahol közlekedni tudtak.
Az újdonsült Törzsfő éppen egy újabb tervrajzon dolgozott, amikor valaki egyszer csak át ölelte őt a vállai felett. Tudta, hogy Astrid az, így elmosolyodott és köszönt a lánynak.

–Szia, Bélhangos küldött, hogy beszélj a fejemmel? -nem nézett hátra, hanem csak a tervvel foglalkozott, ami egy új fajta páncél volt.

–Szia! Nem, nem ő küldött. Magamtól jöttem, megmutatni valamit. Csak rám figyelnél egy percre, kérlek? -egy puszit nyomott az arcára, hogy Hablaty végre rá figyeljen.

–Rendben, figyelek. Mit szeretnél, megmutatni? -hátra fordult, hogy a lányra figyelhessen, de mikor meglátta az új Astridot, szóhoz sem jutott. Mivel a lány új felsőt viselt, olyat, ami kicsit már túl sok volt a fiú számára. Persze végig nézett rajta, többször is, de nem tudta elfogadni az új felsőjét.

–Tetszik? Gondoltam ideje lecserélnem a piros színt, és ezen dolgoztam pár napja. Nem akartam, hogy olyan legyen, mint a többi, újítani szerettem volna. Mit gondolsz róla? -kíváncsian nézett a fiúra, aki csak megrázta a fejét.

–Ugye nem ezt akarod viselni? Nem a színével van bajom, hanem hogy alig takar téged. Oké, hogy meguntad az előzőt, de ez túl sok Astrid. -felállt a székről, és keresett valami hosszú ujjút, hogy a lányra adhassa.

–De igen, ezt fogom viselni, legalább 2-3 évig. Nem értem mi bajod vele, szerintem eleget takar rajtam. Valkának tetszett, és Takonypócnak is. De mit keresel annyira? -összefonta karjait maga előtt, és követte a fiút a tekintetével, aki válasz helyett csak egy felsőt adott át.

–Takonypócnak? Azt hittem már nem érdeklődik irántad, mióta tudja, hogy a párom vagy. De egyébként ezt kerestem, vedd fel. -szintén összefonta maga előtt a karjait, és látszott rajta, hogy féltékeny lett egy kicsit.

–Te féltékeny vagy. Komolyan azt hiszed, hogy engem érdekel Takonypóc? Ugyan már Hablaty, azt hittem ismersz, és tudod, hogy szeretlek. De ezt nem veszem fel, nem fázom. -visszaadta a felsőt, és mivel nem akart vitázni, így el akart menni. Azonban Hablaty nem hagyta, hanem magához húzta és gyengéden megcsókolta.

–Igen, féltékeny vagyok. Azért, mert féltelek, hiszen bármikor meggondolhatod magad, és elhagyhatsz másért. Főleg a hülyeségeim miatt, de tudom, hogy szeretsz, és én is téged.
Viszont vegyél fel valamit, kérlek. -megfogta a kezeit, és kérlelve nézett a lányra. Aki nagy nehezen, de megadta magát, és felvette a felsőt.

–Így fogsz elveszíteni, ha ezt kelessz viselnem minden nap. -kissé mérgesen nézett rá, hiszen nem tetszett neki az ötlet. De a fiú csak kuncogott rajta, ami rossz ötlet volt, mivel Astrid a vállába ütött.

–Au! Jó ezt megérdemeltem. Ki találok valamit, rendben? Csak adj egy kis időt, amíg befejezem a tervem. -egy puszit akart adni az arcára, de Astrid sunyi volt, és csók lett belőle. Már éppen "falták egymást", mikor Fogatlan úgy gondolta, hogy ő ezt nem nézi tovább. Ezért lökdösni kezdte őket, amiből az lett, hogy elestek, így mindketten a padlón kötöttek ki. De ez nem zavarta egyiküket sem, egészen addig, amíg Fogatlan rájuk nem feküdt.

–Fogatlaaaan! Szállj le rólunk, légyszíves! -próbálta le lökni magukról a sárkányt, de az meg sem mozdult. Sőt elkényelmesedett, és alvást kezdett színlelni. De előtte kinevette a két fiatalt. -Ez nem vicces pajti, nem akarunk palacsinta lenni. Szállj le, most!

–Várj, megpróbálom én. Fogatlan kérlek, szállj le rólunk. Ígérem, ha leszállsz, akkor nagyon finom vacsorát fogsz kapni. Tudom, hogy a pisztráng a kedvenced. -elmosolyodott, a sárkány pedig felpattant, és leült kicsit távolabb, várva a finomságokat.

–Köszönöm. Úgy látszik, hogy a saját sárkányom, jobban kedvel téged, mint engem. -felállt nagy nehezen, és felsegítette a lányt, aki kicsit nyújtózkodott, hiszen ki lapította őt egy éjfúria.

–De csak azért, mert kaját ígértem neki. Tudom, hogy imádja a pisztrángot, és kapni is fog. De csak akkor, ha legközelebb nem fog kilapítani. -Fogatlan csak megrázta magát, és tovább várta a finomságokat. Amit Astrid el is készített neki, Hablaty receptje alapján. Fogatlan pedig jóízűen elfogyasztotta őket, míg a két fiatal is megebédeltek együtt.