HTTYD OneShots (Magyar) [BEFEJEZETT]

Part 5

Ez a nap is elérkezett, Új Hibbanton. A Törzsfő esküvője, amit már az egész falu nagyon várt, de legfőképp Bélhangos. Persze maga Hablaty is, hiszen nem kényszer házasságról volt szó, de még is kicsit ideges volt. A saját és Astrid élete fog megváltozni, a leginkább. Mivel mindketten tudták, nincs visszaút, ha összeházasodnak. Hablaty fel-alá járkált az új házában, -amit már közösen terveztek Asztriddal -és kissé feszülten keresgélte a cuccait. Amik már ki voltak készítve, de ő annyira nem figyelte, hogy majdnem rossz ruhát akart felvenni.

–Ezt nem hiszem el, hogy lehetek ennyire vak? Nem vagyok Asztridhoz való, Fafej jól mondta. -sóhajtott csalódottan, és leült az ágyra kissé lehangoltan. De rögtön felállt, mikor Astrid hangját hallotta meg a bejárati ajtónál.

–Hablaty, itt vagy? Nem tudok higgadt maradni, amíg azt érzem, te nem állsz készen. -a lány sem volt valami jó hangulatban, de a Törzsfő nem hagyta, hogy folytassa. Ajtót nyitott, és magához ölelte, a könnyeivel küszködő lányt.

–Ezt verd ki a fejedből, kérlek. Nagyon szeretlek Astrid, és már alig várom, hogy elkezdhessük a közös életünket. Szóval nem gondoltam meg magam, ha ezt gondolnád. -megakarta csókolni, de Astrid gyorsan kapcsolt, és az egyik kezét a vőlegénye szájára tette.

–Nem csókolhatsz meg, az esküvőig. Ismerlek annyira, hogy tudom, ki bírod addig. De csak ezt akartam hallani, hogy nem gondoltad meg magad. -egy puszit nyomott az arcára, de ez nem tetszett a főnöknek, így nem hagyta annyiban.  

–Miért nem csókolhatlak meg? Nem tudja meg senki, és nincs megtiltva. Sőt, én vagyok a Törzsfő, és azt mondom jár nekem. -újra megakarta tenni, mégsem járt sikerrel, mivel Astrid elfordította az arcát, ezért csak arcra puszi lett belőle.

–Mondtam, hogy nem. De mennem kell, majd beszélünk. Szeretlek. -gyorsan megpuszilta, és sietett is, hiszen 1 órájuk maradt a ceremóniáig. Ezért Hablaty csak sóhajtott, de mivel nem sok ideje maradt, így elkezdett készülődni gyorsan. Mikor elkészült, megkereste az édesanyját, és Bélhangost is, aki már a beszédét gyakorolta. Azonban a törzsfő remélte, hogy józanul fog beszédet tartani, és nem részegen. 

–Jó, hogy jössz főnök, már majdnem tökéletes a beszédem. Szerintem Pléhpofának is tetszene, annyira jó kis beszédet írtam. -elő kereste a papírt, de nem találta. Így pánikolni kezdett, de Valka megnyugtatta és oda adta neki. Mivel végig nála volt.

–Kérlek Bélhangos, lehetőleg józanul mondj beszédet. Ez a nap nem csak nekem fontos, hanem apámnak is az lenne. Így örülnék, ha egy darabig józan maradnál. -megveregette a vállát, majd beszélt Astrid édesanyjával, aki azt kérte, vigyázzon a lányára. Ezt persze megértette a fiú, és megígérte, hogy mindig vigyázni fog rá. Lassan mindenki elfoglalta a helyét, már csak a menyasszony hiányzott. Akit néhány perc múlva, az édesapja kísért Pléhpofa emlékszobrához, ahol Hablaty és Gothi várta őt. Az ifjú törzsfő meg sem tudott szólalni, mikor meglátta a gyönyörű szerelmét. Astrid egy hosszú, hófehér ruhát, a derekán egy arany öv szerűséggel, csuklóin szintén arany karpereccel, és egy virágokból készült fejdíszt és egy hófehér szőrme bundát viselt. A haja enyhén hullámosan volt kiengedve, és a szemeiben boldogságot lehetett látni. Szavak nélkül is tudták, hogy mit gondolnak egymásról. A ceremónia csendesen telt, és elég volt egy bólintás, Gothi tudta, hogy a főnök akarja a lányt. Astrid kicsit hezitálva nézett Hablaty kinyújtott kezeire, de végül elfogadta őket. Egy mosollyal az arcán ő is bólintott, így a gyógyító egy selyem anyagot tekert a kezeikre. Majd a botjával megérintette, és az ifjú pár végre megcsókolta egymást.

– A főnökre, és a főnöknőre! -jelentette ki határozottan Modorgóc, Takonypóc apja. A tömeg pedig tapsolni, és ujjongani kezdett. Hablaty és Astrid lassan húzódtak el egymástól, majd a falusiakkal szembe fordultak. Akik nagyon örültek, hogy a törzsfő végre elvett valakit. Hiszen köztudott volt, az, hogy a vikingek egy valamit szerettek a temetésen kívül. Az esküvőket!