HTTYD OneShots (Magyar) [BEFEJEZETT]

Part 4

Csak pár hét telt el, az esküvő óta, de Astrid egyre szokatlanul viselkedett. Sokszor rá sem lehetett ismerni, mivel vagy jó kedve volt, vagy annyira kifordult önmagából, hogy nem lehetett hozzá szólni. Ezt Hablaty nem is értette, hiszen eddig egyszer sem viselkedett így a lány. Azonban az okát nem tudta, mivel Astrid félt elmondani. Azt, hogy babát vár, az első közös gyermeküket. 

 –Astrid, elárulnád, hogy mi a baj? Napok, sőt már hetek óta szokatlan a viselkedésed. Te nem vagy ilyen. Megbántott valaki, vagy én tettem valami rosszat, amiről nem tudok? Kérlek mond el, mert rossz nézni, amin keresztül mész. -éppen reggeliztek az asztalnál ülve, mikor a fiatal törzsfő aggódva kérdezte ezt a lánytól.

–Nem, nem bántott meg senki. De ha ennyire nem tetszik, hogy így viselkedem, akkor hagyj el! -fordult ki önmagából a lány, és ritkán szokott sírni, de most sírt. Keserves sírásba kezdett, Hablaty pedig rögtön felállt, és próbálta nyugtatni szerelmét. Aki szintén elhagyta az asztalt, és csak szorosan ölelte a fiút. Aki nem értette, miért borult ki ennyire, de úgy gondolta, most jobb, ha nem kérdezi meg. 

–Eszemben sincs elhagyni, mert te vagy a legfontosabb nekem, és szeretlek. Kérlek nyugodj meg Astrid. Nem akartalak felzaklatni, csak aggódom érted. -egy gyengéd puszit lehelt az arcára, aminek hatására kezdett megnyugodni a lány. De még mindig nem engedte el, a törzsfőt.

–Ezt nem olyan könnyű elmondani Hablaty. Nem csak engem érint, vagy csak téged, hanem mindenkit. Oka van, hogy ennyire más lettem, és nem akarok helyetted is dönteni. Hablaty én... Én babát várok. -nehezen tudta kimondani az utolsó mondatot, hiszen ez tényleg nem olyan dolog volt, amit csak úgy kimond az ember. Astrid pedig félt a férje reakciójától, félt, hogy rossz anya lesz, és attól is, hogy nem képes, egészséges gyermeket világra hozni. 

–Apa leszek? -a fiú azonban annyira meglepődött a híren, hogy csak ennyit tudott kibökni. Kicsit elhúzódott a szerelmétől, aki bólintott egy aprót. Szerencsétlen meg sem tudott szólalni, mivel Hablaty örömében felkapta és pörgött vele párat. Majd lerakta a lányt, és szenvedélyesen csókolta meg. Ez pedig bőven elég volt Astridnak, ahhoz, hogy a kanapé felé vegyék az irányt. Azonban a fiú ellenkezett, sőt elhúzódott és megrázta a fejét. 

–A kérdésedre a válaszom, igen. Apa leszel. De te nem örülsz neki, úgy látom. Igazam van? -kissé csalódottan nézett a fiúra, hiszen azt hitte, hogy örül a jó hírnek, és ez így is volt. 

–Mi? Nem, nincs igazad Astrid. Igen is örülök a picinek, és nagyon boldog vagyok. Azért húzódtam el, mert nem akarok bajt. Vigyáznom kell rád, és a picire. -óvatosan ért a felesége hasához, majd egy gyengéd puszit is nyomott rá. Astrid pedig elpirult, hiszen még ő sem fogta fel teljesen, hogy anya lesz. 

–Nem kell vigyáznod ránk, majd én vigyázok kettőnkre. Az én feladatom magamra, és a kicsire vigyázni. Nem a tiéd. De nem értem, hogy miért nem akarsz kettesben lenni egy kicsit. Amióta haza jöttünk, hozzám se értél. 

 –Emlékezeteim szerint, azt sem engedted, hogy hozzád szóljak. Próbáltam beszélni veled, de nem hagytad. Azért nem értem hozzád, mióta haza jöttünk a szigetről. De szeretnék kettesben lenni, csak nem lehet. Te is tudod. -szerelme hasára pillantott célzásként, hogy miért nem akarja azt.  

–Attól, hogy babát várok, nem jelenti azt, hogy nem lehet magánéletünk. De rendben, ahogy akarod. Nem erőltetek semmit. -direkt fordított hátat, és sétált a konyhába. Hátha a fiú megadja magát, és megünneplik a picit. Így is történt. Újra Astrid nyert, mint szinte mindig. Ezért néhány forró perc után, egymás mellett feküdve kezdtek beszélgetni, a jövőről és minden másról.