HTTYD OneShots (Magyar) [BEFEJEZETT]

+ 1

Nehéz volt elbúcsúznom Viharbogártól és a többi sárkánytól. Azt az érzést senkinek sem kívánom, ami akkor éreztem. Hablatyot viselte meg a legjobban Fogatlan elvesztése. De ez nem jelentette azt, hogy megáll az élet. Persze vártunk néhány napot, hogy összeszedje magát, és utána beszéltem vele, hogyan tovább. Mindenki azt várta tőlünk, házasodjunk össze, de azt senki se kérdezte mi mit akarunk. Én egész végig azt éreztem, ő még nem áll készen arra, hogy elkötelezze magát velem. Ezért mondtam azt, amit. Aztán még is ő volt az, aki bejelentette, hogy télen összeházasodunk. Én féltem, sőt rettegtem azon a napon, hogy valaki tönkre fog tenni mindent, akár Takonypóc féltékenységből. Végül is, minden jól alakult és ahogy Hablaty rám nézett, tudtam, hogy hozzá tartozom. Boldog voltam, kifejezetten boldog voltam még akkor is, mikor Fafej részegen olyanokat mondott, amikért legszívesebben leütöttem volna. Hablatyon láttam, hogy ő már azon agyalt, hogyan állítsa le, de nekem jobb ötletem volt. Nem érdekelve, mindenki minket nézett, megcsókoltam jelezve, lépjünk le. Először nem vette az adást, de mikor az új párra mutattam, Kőfejre és Halvérre, akik enyelegtek, rájött, hogy ebből még baj lesz. Nem kellett könyörögnem, kézen fogva léptünk le és indultunk haza. Nos egészen addig voltam bátor, amíg be nem léptünk a közös otthonunkba. Onnantól kezdve urrá lett rajtam egy fajta félelem, hiszen rájöttem arra, elvárják tőlünk az örököst. Úgy, hogy én még arra nem állok készen.

–Astrid, jól vagy? Teljesen elsápadtál, fal fehér vagy! Kérsz vizet? -arra eszméltem fel, hogy Hablaty aggódva kérdezget, és már a nappaliban vagyunk. 

–Csak elgondolkodtam, ne haragudj. Igen, a víz jól esne, köszi. Tényleg sápadt vagyok? -foglaltam helyet az egyik kanapén, ő pedig már is hozta a friss vizet. Hálás voltam, hogy ilyen párom van. Hablaty nem csak jó társ, hanem igaz barát, akibe könnyű volt beleszeretni. Bár gyerekként gyűlöltem, de időben észbe kaptam és rájöttem, ezerszer jobb ember, mint Takonypóc.

–Eléggé. Ha rosszul érzed magad, pihenj le. Fontosabb az egészséged, mint egy hülye kötelesség. Én vagyok a törzsfő, nekem ne parancsoljon senki. Kivéve téged, te más vagy. -ült le mellém, és én közelebb is húzódtam. Édes volt tőle, hogy fittyet hányt arra, amit be kellene tartania. De őszintén? Én még nem akartam eleget tenni a kötelességnek, miszerint gyermeket kell várnom nem sokkal az esküvő után.

–Kicsit fáradt vagyok, ennyi az egész. Miattam ne szegd meg, mert tudod milyenek az emberek. Holnap már kérdezni fogják, tényleg te érintettél először. Bár szerintem ehhez semmi köze nincs senkinek.

–Szerintem elég, ha én tudom, hogy neked is új volt az egész, mikor a barátnőm lettél. Szóval valóban semmi közük a magán életünkhöz. Menj és pihenj, én még át öltözők, de utána csatlakozom engedelmeddel. Vagy aludjak itt? -mutatott a kanapéra, de én karon is ütöttem a hülye kérdése miatt.

–Eszedbe ne jusson! Mellettem a helyed, nem itt. Szóval várlak fent, és siess. -egy gyors puszi után felmentem a szobánkba, és végre át öltöztem kényelmesebb ruhába. Gyönyörű volt az esküvői ruhám, de kissé kényelmetlen egy idő után. Át öltözve vártam rá, de nem kellett sokat, mivel alig dőltem az ágyra, ő benyitott és fölöttem is termett. Azt hittem, végre rendesen megcsókol, de csak homlokon puszilt és bedőlt mellém.

–Tudod, én biztosan nem fogom erőltetni a dolgot. Nem vagyok Takonypóc. -ásítva húzott magához, és én ösztönösen bújtam hozzá. Nem kellett mondania, tudtam, hogy ő másabb, mint a másik három fiú vagy Eret.

–Azért egy normális csókot adhatnál. Már nem kell visszafognod magad, kettesben vagyunk.

–Reggelig nem várhat? Fáradt vagyok Astrid, szerintem te is. Nincs igazam? -kérdezte, de én válasz helyett fölé hajolva megcsókoltam. Ha már ő nem, akkor én tettem. Persze, hogy viszonozta a gesztusomat. De más nem történt. Nem volt nászéjszaka, hiába kötelező lett volna, mi nem akartuk. Összebújva aludtunk el, ami nekem felért mindennel. Olyan jó érzés volt, védelmező karok közt aludni és ébredni, hogy szavakkal nem lehet elmondani. Hablaty még aludt, mikor én felébredtem, de nem csodálkoztam. Jóval korábban keltem a szokásos edzések miatt, amiket minden hajnalban megcsinálok. Ám hiába próbáltam kibújni a karjai közül, nem engedett el. Felébreszteni nem akartam, ezért végül feladtam és vissza aludtam. Bár nem sokat pihentem, mivel arra ébredtem hamarosan, hogy Hablaty simogatja a karomat. A hideg is kirázott a jóleső érintéstől, amit ő észrevett. –Jó reggelt. Mond csak, muszáj hajnalban ébredned? Oké, hogy edzés, de miért pont akkor?