HTTYD OneShots (Magyar) [BEFEJEZETT]

Part 7

Nyolc hónap. Pontosan annyi idő telt el, Hablaty és Asztrid esküvője óta. A lány hamar állapotos lett az ünnepség után, és jelenleg már az örököst hordta a szíve alatt. Akiről túl sokat nem tudtak, csak annyit, hogy szépen fejlődött, és minden egyes nap megnehezítette a szülei napjait. Hiába még csak Asztrid hasában növekedett, gondoskodott róla, hogy egy perc nyugalmuk se legyen. Gyakran rugdosta anyukája hasfalait, ami borzasztóan fájdalmas volt a lánynak. De ha éppen nem azt csinálta, akkor megijesztette őket, azzal, hogy érkezni szeretne. Szegény Hablaty többször hitte azt, hogy itt az idő, mint ahány éves volt. Természetesen sem ő, sem Asztrid nem örült a sok téves riasztásnak, de a csöppség imádta őket megviccelni. Egyik nap viszont tényleg eljött az idő, és ezt onnan tudhatta a lány, hogy miközben próbált felállni az ágyból, elfolyt a magzatvize. Ami csak egy dolgot jelentett: Még ma megszületik a csöppség. Nem akart pánikolni, de megijedt, hogy mi van, ha túl korai még, és esetleg elveszítik a kicsit, őt pedig mindenki gyűlölni fogja. Ebbe nem akart belegondolni, de még is sikerült neki. Ezért eluralkodott rajta a félelem, és egyszerűen még Gothi sem tudta megnyugtatni őt. Aki azután érkezett, hogy Asztrid segítséget kért az egyik falusitól. Hiszen képtelen volt egyedül végig csinálni az egészet. Hablaty éppen egy újfajta pajzson dolgozott, mikor Takonypóc rohant hozzá szólni, hogy pár óra és apa lesz. 

–Hablaty! De jó, hogy megtaláltalak. Asztrid miatt kerestelek, mert van egy kis gond. Bélhangos azt mondta, pár óra és meglesz az örökös. Szóval szerintem jobb, ha ezt most hagyod, mivel Asztridnak szüksége van rád! -amint végig mondta, amit akart, kifújta a levegőt. De Hablaty a hír hallatán földbe gyökerezett és képtelen volt elindulni. Így Takonypóc segített neki, majd együtt siettek a Haddock házhoz. Alig tudtak a bejárathoz menni, hiszen szinte mindenki oda gyülekezett, amint megtudták a hírt. A törzsfőnek nehezen, de sikerült bejutnia és rögtön a szerelmét kereste. Aki éppen pihenni próbált egy picit, de újabb fájása volt így megint összeszorított szemekkel tette, amit kellett. 

–N... Nem bírom tovább... Ennyi fájdalom, már túl sok... Képtelen vagyok, végig csinálni. -kezdte feladni lelkileg és már testileg is, annyira megterhelő volt számára az egész. Hablaty viszont nem ilyennek ismerte, és most ő rajta volt a sor, hogy lelket öntsön a lányba. 

–Asztrid figyelj rám. Tudom, hogy ez most a legrosszabb, amit át kell élned. De te erős, vakmerő, és bátor viking vagy. Nem ismersz lehetetlent, vagy olyat, hogy feladni. Ki fogod bírni, és végig tudod csinálni. Én hiszek benned, és itt leszek melletted. -próbált finoman fogalmazni, de ő is annyira félt, hogy nem nagyon sikerült neki. De a beszéde hatással volt a feleségére, mivel a lány nem adta fel. Még vagy 4 órán át küzdött, mikor egyszer csak felsírt a csöppség. Pontosabban inkább hasonlított egy rettenetes rém szörnyű ének hangjára, de végre megérkezett. Valka tekerte bele egy szőrme bundába, és át akarta adni Asztridnak. Viszont a lány teljesen kimerült, így Hablaty volt kénytelen át venni a kicsit. 

–Hónapokig vártad az érkezését, most pedig félsz a saját kisbabádtól? Nem fog megharapni, nincs még foga. Szóval tessék, ismerkedj a lányoddal fiam. -adta át a picit Valka Hablatynak, aki azt se tudta, hogy kell megfogni egy kisbabát, de segített neki az anyja. Így a törzsfő óvatosan vette át a csöppséget, aki hiába érkezett kicsit hamarabb, nem volt már fejletlen. Sőt egészségesen jött a világra, és csöppent bele új hibbant sziget mindennapjaiba. 

–Nem félek tőle, csak olyan kicsi és törékeny még. De várjunk, azt mondtad, hogy lányom? Biztos félre hallottam, és kisfiú a pici, ugye? -kérdőn nézett Valkára és Gothira, aki újra megnézte a picit, de nem tévedett. Astrid nem kisfiúval, hanem egy kislánnyal ajándékozta meg Hablatyot.

–Nem fiam, jól hallottad. Kislány és nem fiú. Erről pedig Astrid nem tehet, szóval, ha fel ébredt, ne őt büntesd. Neki most pihenésre és nyugalomra van szüksége, remélem érthető voltam. -mondta komolyan Valka, hiszen azt gondolta, hogy a fia most mérges a Hofferson lányra. Ez viszont nem volt igaz, sőt a fiú nagyon is örült a kicsinek. Annyira, hogy legszívesebben millió puszival akarta ellepni, de csak egy gyengéd puszit mert adni neki. Hiszen annyira törékeny volt még, mint egy újszülött jak. Hablaty vigyázott a csöppségre, míg Astrid kipihente magát egy kicsit. Pontosabban csak egy bő órát tudott pihenni, mivel az anyai ösztönök beindultak nála, és keresni kezdte a kicsit magamellett.