Átokból Szerelem? (L.S.)

Prológus

Harry

- Harry, kész vagy már? - kopog be a fürdőszoba ajtón édesanyám. Aggódik, mint mindig, amikor jelenésünk van.

- Pillanat - válaszolok és megigazítom a nyakkendőmet.

Bál lesz. Édesanya hatalmas bulit szervezett a tizenhatodik szülinapomra. Én nem akartam felhajtást, de anya szerint csak egyszer vagyok tizenhat éves, ünnepeljük meg rendesen. Szereti felfújni a dolgokat és hajlamos bolhából elefántot csinálni.
Normál esetben én is elég pánikolós vagyok, de nem igazán érdekel ez a parti. Úgyse fog történni semmi érdekes. Egy kicsit izgulok azonban, mert remélem, hogy nem szervezett anya semmi cikit. Rengeteg embert meghívott és egy hatalmas bálteremben leszünk. Egy óra múlva nyitják ki az ajtókat és akkor kezdenek majd bezsúfolódni az emberek. Utálom a zsúfoltságot.

Leginkább felnőtt emberek lesznek ott, mert nem igazán vannak barátaim. Két ember van, akiben száz százalékig megbízom. Patty, a legjobb barátnőm és Zayn, aki pedig a legjobb haverom. Pattyvel nagyon sokáig úgy nézett ki, hogy össze fogunk jönni - amit nem mellesleg Zayn végig támogatott és alig várta, hogy végre együtt legyünk - , de végül nem lett belőle semmi. Megbeszéltük, hogy barátoknak tökéletesek vagyunk. Azóta is szoktunk flörtölgetni, de már csak poénból és haveri szinten. Zayn-nek már egy éve barátnője van, Vanessa. Bár szerintem hamarosan szakítani fognak, mert Zayn sokat beszél arról mostanában, hogy mennyire máshogy viselkedik a lány. Persze, nagyon remélem, hogy együtt maradnak és jól lesznek.
Legnagyobb szerencsémre anya őket is meghívta a bulira, tehát egyedül nem leszek.

Egy fekete zakó van rajtam, szintén fekete szövetnadrággal és egy fehér inggel. Édesanya kérte, hogy normálisan öltözzek fel. Ha nem szólt volna, biztos, nem fehér inget veszek... Inkább narancssárgát vagy lilát. De lehet, hogy a kettőt ötvöztem volna.

A tarkómon egy kontyba kötöm a hajam és kilépek a fürdőből. Anya előttem áll egy gyönyörű vörös estélyiben. Sötét haját szögegyenesre vasalta és a sminkje központjában a piros szín áll.

- Jól áll ez a szín, édesanya - mosolyodom el.

- Köszönöm - bólint magabiztosan, szintén mosollyal az arcán, miközben ő is megigazítja a nyakkendőmet. - Jól nézel ki, bogaram - mondja, majd nyom egy nyálas puszit az arcomra.

- Anya! - húzom el a fejem és letörlöm az arcom, mire felnevet.

***

Patty-vel és Zayn-nel állok a bálterem ajtaja előtt. Anya azt mondta egyedül kell bemennem, de a barátaim - magukhoz hűen - késtek talán tíz percet. Emiatt szerencsére nem egyedül megyek be.

- Göndörke, ne aggódj már! - szólít meg Patty és a vállamra teszi a kezét. Ő az egyetlen ember, aki göndörkének hív és az egyetlen, akinek meg is engedem.

Összemosolygunk és a kétszárnyú ajtó kilincseire fogok. Zayn és Patty mögöttem összekarolnak, hogy ne össze-vissza menjünk be és valamennyire normálisan nézzünk ki. Még veszek egy mély levegőt, mire Zayn seggbe rúg, hogy menjek már.

- Baszódj meg - fordulok hátra nevetve, ő csak kacsint egyet.

Kilököm az ajtót, mire mindenki felénk kapja a fejét. Utálom, amikor mindenki engem néz. Észreveszem anyut az asztalnál, ahova el kell sétálnom. Ahogy meglátja a barátaim a tenyerébe temeti az arcát. Ismeri őket. Tudta, hogy késni fognak és akkor valószínűleg együtt jövünk majd be. Nem tudom, mire számított. Szerencsére ők is velem egy asztalnál ülnek. Ezt még elintéztettem, mert nem élném túl ezt az estét nélkülük. Szóval a „szülinapi asztalnál" édesanya és édesapa mellett, még a húgom, Hope, és a barátaim ülnek. Hope nem rég lett tizenöt éves. Egy igazi kamasz. Borzasztóan pimasz, huncut és szemtelen. Ettől függetlenül rendkívül jól kijövünk és szinte sosem veszekszünk. Néha erőteljesebben rászólok, ha anyuékkal bunkó, de ezen kívül rengeteget szoktunk nevetni és beszélgetni.