Átokból Szerelem? (L.S.)

Tizedik

Louis

- Mi történt? - fut utánam Niall ijedten.

- Az a csaj - sziszegem meg sem állva. Olyan ideges vagyok, hogy mindjárt felrobbanok. Csoda, hogy nem füstölök. Az autómig meg sem állok, közben Niall lihegve lohol utánam.

- Mit csinált? - kérdezi elkapva a vállam és maga felé fordít. Mérgesen nézek a szemébe. Nem tudok most uralkodni magamon, el kell mennem innen!

- Niall, most hagyj! - kiáltok rá és lelököm magamról a kezét. Hátat fordítok neki, aztán beülök a kocsimba és bezárom az ajtót. De Niall csak nem hagy. Ütögeti az ablakot, hogy húzzam le. Nem foglalkozom vele, csak remegő kézzel próbálom bedugni a slusszkulcsot, hogy végre elindulhassak. Amikor nagy nehezen sikerül, teljes gázzal hajtok ki a parkolóból.

Elfehérednek az ujjaim a kormányon, mert olyan erősen szorítom azt. Az idegességtől bőgni tudnék. Ez már egy magasabb szintje a dühnek. Legszívesebben hisztérikusan tombolnék, hogy hogy lehet valaki ennyire hülye és önző... Ráadásul pont az orrom előtt.

- A picsába, menjél már! - üvöltök az előttem lévő kocsisra, miközben hosszan nyomom a dudát. - Ezt nem hiszem el - sziszegem és a gázba taposok, hogy ki tudjam kerülni.

Amikor elmegyek mellette, a sofőr bemutat nekem, mire hisztérikusan és hitetlenül felröhögök. Lehúzom az ablakom és kidugom a kezem, hogy a kikerült kocsis lássa a véleményem.

Azonnal átvágok a bokron, nem érdekel, ha végigkarcolták az ágak az autómat. Jelenleg csak haza akarok jutni. Az idegességem a végletekbe csap, amikor nem nyílik ki a kapu a távirányítóval és ki kell szállnom, hogy ezt a nehéz, vas kaput eltoljam. A dühöm szinte erőt ad, mert ki tudom nyitni. Visszaugrom a kocsimba és behajtok a garázsba.

Üvölteni kezdek. Csapkodom a kormányt. Ki kell ütnöm magamból a feszültséget, az idegességet és a stresszt! Utálom ezt a kölyköt! Lihegve szállok ki az autómból és besétálok a lakásba. Egyenesen a konyhába indulok, majd a gyógyszeres szekrényemhez lépek. Három pirula nyugtatót nyelek le, amiből egyébként egyet szabadna egyszerre, de nem érdekel. Most kell. Szükségem van rá. Szinte összetörik a poharam, ahogy lecsapom a pultra, miután kiittam a tartalmát. A zsebemben megrezeg a telefonom, ezért a kezembe veszem és a pohár mellé letéve feloldom a zárat.

Niall: Elmondanád mégis mi történik??????? Ez csaj úgy ölelgeti Pupákot, mintha muszáj lenne neki

Igen tudom, baszki. Az érzelmeim áveszik az irányítást az eszem felett... Lendületből fordulok meg és a falnak dobom a poharam, ami hangosan törik apró darabokra. Közben véletlenül a telefonomat is leverem a konyhakőre. Üvöltök a tehetetlenségtől és a szekrényekből kisöprök mindent. Egyszerre zuhannak a tányérok a földre a poharakkal és a bögrékkel együtt. Fülsértő az a hang, amit a tányér és kő ütközése okoz. De megteszi a hatását, mert érzem a felszabadulást. Minden összezúzva és összetörve a padlón hever. A kezemet megvágtam és idegesen csúszom le a konyha sarkában a földre, majd a tenyerembe temetem az arcom. Ez nem lehet igaz...

***

Niall

Amikor megláttam azt az ismeretlen csajt, azonnal beugrott, hogy Louis mesélt valami Lily-ről, akivel Pupák csókolózott valami buliban. Lehet, hogy ő az... Ha ő az és volt képe idejönni, akkor nagyon ideges leszek. Gondolom, a lány is tud mindenről, nem kellene belerángatnia Harry-t a kapcsolatukba. A srácnak férje van, ráadásul nem is akárki. Louis kicsinálja a csajt, amint lehetősége lesz rá...

Írtam Louis-nak egy üzenetet, amit elolvasott, de nem válaszolt rá. Lassan fél órája azt jelzi a telefonom, hogy az SMS-em el van olvasva. Kezdek aggódni, ezért elindulok a kórház kijáratához. Kénytelen leszek taxit fogni, mert egy kocsival jöttünk, amit Louis el is vitt. Amíg várom a taxit, fel akarom hívni a legjobb barátomat, de csak kisípol. Ki van kapcsolva. Nem örülök, hogy nem érem el, mert ismerem és tudom, hogy képes hülyeséget csinálni.