Csak egy kaland............. Vagy talán mégsem?

Marriott Hotel

- Hova megyünk? - kérdeztem lelkesen.

- Meglepetés - mosolygott.

- Gonosz vagy - nevettem fel.

- Nyugi. Tetszeni fog.

Úgy nagyjából egy óra alatt értünk a célunkhoz, a Bridgewater Marriott-hoz. Teljesen elámultam.

- Tetszik? - kérdezte, miközben egy hordár segítségével kipakolt a kocsiból, és átadta a kulcsot egy másik hordárnak, aki elment a parkoló fele.

- Nagyon - mosolyogtam rá.

- Jártál már itt?

- Még nem. De szerintem itt nincs lovarda - néztem rá sunyin.

- Igen..... Szóval........ Az úgy volt........ - olyan zavarba jött szegénykém, hogy inkább kimentettem a szituból, mert alig bírtam visszafojtani a nevetésem, annyira édes volt.

- Tudod mit? Nem akarom tudni. Inkább meséld el, hogy mik a terveid.

- Elsőnek elfoglaljuk a szobát, aztán sétálhatnánk egyet az udvaron. Hatalmas udvara van. Aztán vacsoráig pihenés, vacsora, aztán beszélgethetnénk, vagy bármi. Ha jól hallottam, lesz egy előadás, valami énekesnő fog énekelni.

- Valami énekesnő? - néztem rá vidáman.

- Jó. Minden részletre én sem emlékezhetek - nevetett fel kínosan.

- Ez mondjuk jogos. Merre vannak a szobák?

- Mindjárt kiderül.

A recepciós hölgy nagyon kedves volt. Először megijedtem, mert csak egy kulcsot adott Adam kezébe, de aztán előkerült a második kulcs is, úgyhogy megkönnyebbülten sóhajtottam fel.

- Nyugi - suttogta a fülembe, miután beszálltunk a liftbe. - Nem hoztalak volna kellemet helyzetbe már az elején.

- Nem is feltételeztem - mosolyogtam rá.

- De azért megijedtél. Éreztem, ahogy megfeszültél.

-  Csak egy pillanatra.

- Rendben.

A hotel legfelső emeletén voltak a szobáink, egymás mellett. Mind a kettő az udvarra nézett. Épp lepakoltam, mikor kopogtak az ajtón.

- Gyere csak be - invitáltam Adamet.

- Köszi. Megfelel a szoba? - kérdezte mosolyogva.

- Tökéletes.

- Van kedved sétálni, vagy előbb pihennél?

- Van. Mehetünk.

Felvettük a kabátot, aztán elindultunk lefelé. Az udvar csodás volt. Hatalmas, tágas, és csendes.Volt egy rész, ami el volt kerítve a golf pályának, de az időre való tekintettel üres volt. Több szabadtéri sport pálya volt elkerítve a telken, de rajtunk kívül senki sem volt kint.

Három órás séta után a teraszon ültünk le, kértünk két forró csokit, és folytattuk a beszélgetést.

- Min gondolkodsz? - kérdeztem, miután beállt közénk egy kb. tíz perces csend.

- Ha kérdezek valami személyeset, nem akadsz ki?

- Kérdezz nyugodtan.

- Hogyhogy nem mesélsz a párkapcsolataidról?

- Ezt most nem értem.

- Szóba kerültek az exeim, a szokásaim, de te nem beszélsz róluk.

- Nincs nagyon miről beszélnem. Az egyetemi gólyabálon megismertem egy srácot. Nagyon kedves volt, édes és udvarias. Legalábbis azt hittem. Nagyon kedves volt, figyelmes. Ő volt az első, de nagyon erőszakos és durva volt velem, pedig tudta, hogy előtte nem volt senkim. Azután próbáltam elodázni a dolgot. Kb. fél éve járhattunk, amikor elhívott vacsorázni, hogy bemutasson a haverjainak. Mondtam, hogy jó. Nála volt a vacsora, de azért felöltöztem elegánsan. Eleinte nagyon normálisnak tűntek a fiúk, nem gyanítottam semmit. Aztán Mett elment az egyik sráccal biliárdozni a másik szobába, én pedig egyedül maradtam két másikkal a nappaliban. Mellém ültek, beszélgettünk, aztán az egyik el kezdett taperolni. Eleinte csak a combomat simogatta, de folyton ellöktem a kezét. Aztán berohantam Metthez, aki azt mondta, hogy legyek kedves a haverjaihoz, majd szépen elmagyarázta, hogy tulajdonképpen azért vagyok ott, hogy kényeztessem a haverjait. Úgy.

- Lina, annyira sajnálom. Nem kell elmondanod, ha nem akarod.

- Nem. Semmi gond. Nem történt semmi. Elrohantam. Másnap Mett eljött hozzám, elmondta, hogy mennyire megaláztam a barátai előtt. Nagyon kiakadt, annyira, hogy megvert. Eltörte az arccsontom, pár bordám, és több zúzódásom is lett. Miután kikerültem a kórházból soha többet nem álltam vele szóba. Aztán persze voltak, akik el akartak hívni randira, de mindig lekoptattam őket. Aztán már senki sem próbálkozott.

- Nekem miért mondtál igent?

- A legjobb barátnőm, Kitty, aki a kollégám is, nem volt ilyen szerencsés. Mett utánam őt szemelte ki. Persze bevette a dumáját, ahogy régebben én is. Csak ő nem tudott nemet mondani nekik, mert bedrogozták. Azóta elválaszthatatlan barátnők vagyunk, és folyton pasit akar nekem fogni. Mikor meglátott a kórházban, azonnal tudta, hogy ki vagy, és azóta melletted érvel. Bevallom, a hétvégére az összes ruhámat ő választotta.

- Oh - mosolyodott el. 

- Ne gondolj semmi rosszra - nevettem el magam a lelkesedésén.  - Semmi extra, és teljesen az én visszafogott stílusomat tükrözik a ruhák.

- Akkor miért kellett ő hozzá?

- Mert nekem soha nem jutott volna eszembe, hogy ilyen ruhákat hozzak egy lovaglós, kirándulós hétvégére. Eszembe nem jutott volna, hogy egy ilyen szép helyen kötünk ki.

- Bevallom, a szobákat azután foglaltam, hogy igent mondtál a meghívásra.

- Tényleg?

- Igen. A másik helyen nem tudtam még egy szobát foglalni, és nem akartam, hogy kellemetlenül érezd magad. Most pedig, hogy tudom, mi történt veled, tényleg jó döntés volt.

- Ez nagyon kedves tőled, köszönöm - mosolyogtam rá. Teljesen elbűvölt az kedvessége. Komolyan, még erre is gondolt? Tetszett, hogy nem akart egyből a közepébe vágni a dolgoknak.