Csak egy kaland............. Vagy talán mégsem?

Ébredés

- Ébredezik - hallottam valahonnét nagyon messziről.

- Hol ..... hol vagyok? - suttogtam erőtlenül.

Mi történt velem? Alig bírok megmozdulni, nem tudom kinyitni a szemem. Mitől ilyen gyenge a hangom? Ennyit sírtam volna tegnap?

- Lina? - hallottam meg Kitty aggódó hangját.

- Mi történt? - kérdeztem még mindig nagyon gyenge hangon.

Rengeteg próbálkozás után sikerült kinyitnom a szemem. Egy kórházi szobában voltam. Mindenhol csövek, infúzió, csipogás. Ahogy kinéztem az ablakon, láttam, hogy sötét van. Próbáltam felülni, de éles fájdalom hasított a karjaimba. Mind a két karom be volt kötve. Én ezt nem értem.

- Mi történt velem? - kérdeztem kétségbe esve.

- Mire emlékszel? - kérdezte Kitty aggódva.

- Hogy találkoztam Adam-mel az étteremben, de ott volt a felesége is, így elrohantam hozzád. Ajtót nyitottál, én pedig a válladon sírtam ki magam.

- Szivem - nagy levegőt vett, ami megrémített. - Az fél éve volt.

- Tessék? - kérdeztem kétségbe esve. - Az nem lehet. Mi a fene történt velem?

Egyre szaporábban vettem a levegőt. Teljesen kétségbe estem Féléve történt? Az nem lehet. Valamit kaphattam, mert elsötétül minden. A következő, amire emlékszem, hogy valaki gyengéden fogja a kezem.

Most sokkal könnyebben nyitottam ki a szemem. már nappal volt. Az ablakon ragyogó napsütés áradt be. Kitty mosolygott rám, de a szemében aggodalmat és némi megkönnyebűlést láttam.

- Kitty, mi a fene történt velem? - kérdeztem már kicsit erősebb hangon, mint legutóbb.

- Pihenned kellene.

- Kérlek. Tudni szeretném.

- Rendben - egyezett bele. - Szóval, miután bekísértelek, nem tudtam kihúzni belőled semmit. csak zokogtál egész délután. Próbáltalak megnyugtatni, de nem ment. Végül a nyugtató mellett döntöttem. Másnap reggel olyan voltál, mint egy zombi. Csak ültél az ágyban, nem mondtál semmit, csak bámúltál magad elé.

- Én ebből semmire sem emlékszem - mondtam csodálkozva.

- Mikor második napja nem tudtam ételt beléd könyörögni, segítségért folyamodtam. Dr. Holland eljött, megnézett, bekötött infúziót, és hagyott itt minden féle vitamint, meg mindent, ami jól jöhet. Egy hét után kezdtél reagálni, de akkor is csak magad elé meredve járkáltál a lakásban, mint valami holdkóros.

- Istenem - döbbenten hallgattam Kitty-t. Alig akartam elhinni, amit mond.

- Egy éjjel arra ébredtem, hogy sikítasz. Berohantam a szobába, ahol azt láttam, hogy rémálmod van. Csak nyugtatóval tudtalak megnyugtatni. A következő napokban folyamatosak voltak a rémálmok. Egy reggel hatalmas csattanást hallottam, és berohantam hozzád. A földön feküdtél, mindenhol tükör szilánkok és vér. Megtaláltad a nyugtatót, vagy egy egész dobozzal bevettél és mielőtt visszaértél volna az ágyba, bele ájultál a tükörbe. Azonnal mentőt hívtam, úgyhogy gyorsan jött a segítség. Kimosták a gyomrodat, megműtöttek többször is. Úgy tűnt, nem akarsz felébredni. Mostanáig.

- A kezemmel mi lesz?

- Még egy műtét vár rád holnap és meglátjuk. Az egyik tükör szilánk elvágta a jobb kezedben az ideget. Azt mondta az idegsebész, hogy jó esélyeid vannak a teljes gyógyulásra.

- Annyira sajnálom. Nem tudom, mi ütött belém.

-Semmi gond - mosolygott rám. - A lényeg, hogy jobban vagy.

- Adam?

- Nem tudom. Próbált keresni többször is, de nem adtak ki neki infót. Nem tudja, mi történt.

- Ez így van jól.

- Mi történt az ebéden?

- Már nem fontos.

- Lina!

- Elmentem az étterembe. Ott ült, a feleségével beszélgetett. Olyan bensőséges beszélgetés volt. A nő fogta a két az asztalon, simogatta, mosolyogtak. Azt hittem, ott helyben elsüllyedek. Tudtam, hogy ennek csak szakítás lehet a vége, de arra nem gondoltam, hogy a feleségét is magával hozza. 

- Oda mentél hozzájuk?

- Nem. Teljesen a fölbe gyökeredzett a lában, forgott a világ. Adam észre vett, kikapta a két a felesége kezéből, felállt. Már épp elindult felém, de én elrohantam. Egy darabig hallottam a hangját, ahogy utánam fut, és szólongat, de én a lakásodig meg sem álltam. Az utolsó emlékem, hogy a válladon zokogok.