Csak egy kaland............. Vagy talán mégsem?

Haladjunk lassan

Ahogy ott álltunk a szobám előtt, egyre jobban azt éreztem, meg kell csókolnom ezt a pasit. Érezni akarom MOST. De nem mertem kezdeményezni. Egyszerűen álltam előtte égő vörös képpel, totálisan hülyén, a tekintettem pedig akaratom ellenére a szeme és az ajkai között ingáztak.

Esküszöm, nem tudom, mi történt velem, de a testem önálló életre kelt. A karomat felvezettem a derekán, a felsőtestén, és megállapodott a vállán. Itt már inamba szállt a bátorságom, nem mertem tovább lépni. Mikor Adam nem lépett, kicsit csalódottan, de bátrabban hajoltam közel hozzá, és apró puszit adtam az arcára.

- Köszönöm még egyszer a csodás estét. Jó éjt - köszöntem el tőle, és be akartam menni a szobámba, de nem engedett el.

- Jó éjt - mondta ő is, és közelebb hajolt hozzám.

Azt hittem, puszit kapok, de végül a számra adott egy apró csókot, ami teljesen lesokkolt. Annyira óvatos volt, annyira édes, hogy nem tudtam beérni ennyivel. Amikor kinyitottam a szemem, kutakodó szempárral találtam szembe magam. Bátortalanul mosolyogtam rá, mire határozottabban vont közelebb magához. Kezeimet a nyaka köré fonva húztam én is közelebb magamhoz,  ő a derekam köré font a karját, így tartva meg a súlyom, mert a lábaim megremegtek.

A csókja lágy volt és óvatos, semmi durvaság, semmi erőszakos nem volt benne, mégis forró volt és szenvedélyes. Teljesen elolvadtam tőle. Mikor elvált ajkaimtól, nem tudtam kinyitni a szemem. Kellett pár perc, hogy felfogjam, hol is vagyunk, és kivel állok, és hol. 

- Jó éjt - szólalt meg ismét Adam, adott egy puszit az orromra, és mielőtt szóhoz jutottam volna, eltűnt a szobájában.

- Jó éjt - suttogtam, majd beléptem én is a  szobámba.

Ahogy becsukódott az ajtó, neki dőltem, és lecsúsztam a földre. Kezdett tudatosodni bennem, hogy mennyire idiótán viselkedtem. Felpattantam, és már hívtam is a legjobb barátnőmet.

- Szia - szólt bele lelkesen a készülékbe.

- Azt hiszem, jól elszúrtam - szólaltam meg, szinte hisztérikusan.

- Mi történt? - kérdezte kíváncsian.

Mindent elmondtam neki, ami napközben történt, még a csókot is, mire Kitty teljesen lázba jött. 

- Annyira jó volt, de persze elcsesztem - mondtam kétségbe esve. - Most biztos azt gondolja rólam, hogy valami prűd kis csaj vagyok, aki nem tud túl lépni a múlton.

- Figyelj - szólt közbe. - Azt mondtad, mindent elmondtál neki, tud mindent rólad. Nem volt erőszakos, nem volt tolakodó.

- Így van.

- Akkor ne parázz. Biztos csak nem akar egyből lerohanni, mert nem akar megijeszteni.

- Lehet - gondolkodtam el.

- Tényleg jó ötlet, hogy ne rohanjatok fejjel a falnak, inkább szépen, fokozatosan alakuljon ki a bizalom köztetek.

- Ez igaz. De úgy érzem, valahogy éreztetnem kell vele, hogy nem közömbös nekem, és hogy én is akarom ezt az egészet.

- Nyugi. Ha nem ellenkezel, és nem lököd el, tudni fogja, hogy tovább léphet. Keresi a korlátaidat, kitapasztalja, meddig mehet el. Ne sürgesd a dolgokat, mert lehet, hogy valami olyat tesz, akaratán kívül, ami megijeszt téged. Egy hirtelen mozdulat, vagy bármi. Nem tudhatod.

- Bízom benne.

- Tudom. De gondolj bele, mi lenne, ha most letepert volna. Gondold végig. Hozzád ér, mondjuk a combodon, vagy a ruhád alá nyúl. Mi történne?

- Valószínűleg leállítanám. 

- Pontosan. Szerintem az első reakciód a pánik lenne.

- Lehetséges.

- Tuti. Engedd, had fedezzen fel, úgy ahogy ő akar. Közben te is feszegetheted a saját határaidat, tudathatod vele, hogy te is akarod a dolgokat, de ne siettesd.

- Akkor szerinted nem csesztem el a dolgot?

- Nem. Szerintem csak megerősítetted abban, hogy nincs ellenedre, amit csinál.

- Rendben. Holnap úgyis kiderül, hogy mik a tervei.

- Így van. Ne idegeskedj ezen.

- Jó, tudom. Csak olyan ostobának érzem magam.

- Ne tedd.

- Miért lett belőlem ennyire roncs?

- Nézd. Ha úgy vesszük, te húztad a rövidebbet. Mett majdnem agyon vert. Én olcsóbban megúsztam, ráadásul nem is emlékszem a történtekre. Ráadásul te megmentettél, mielőtt bevadulhattak volna.

- Emlékszem.

- Ideje új lapot kezdened, és úgy látom, hogy Adam erre az orvosság.

- Úgy tűnik igen - mosolyodtam el az emlék miatt.

- Akkor hajrá csajszi - nevetett fel.

- Jó éjt - mosolyogtam én is.

- Jó éjt.

Letettem a telefont, és eldőltem az ágyon. Fülig érő mosollyal idéztem fel az ajtó előtt történteket. Már az emlék hatására remegni kezdtek a lábaim, és éreztem, hogy forró lesz az arcom. Lezuhanyoztam, és lefeküdtem aludni, mert megbeszéltük, hogy másnap korán reggelizünk, és elmegyünk kirándulni valamerre.