Ahogy ott álltunk a szobám előtt, egyre jobban azt éreztem, meg kell csókolnom ezt a pasit. Érezni akarom MOST. De nem mertem kezdeményezni. Egyszerűen álltam előtte égő vörös képpel, totálisan hülyén, a tekintettem pedig akaratom ellenére a szeme és az ajkai között ingáztak.
Esküszöm, nem tudom, mi történt velem, de a testem önálló életre kelt. A karomat felvezettem a derekán, a felsőtestén, és megállapodott a vállán. Itt már inamba szállt a bátorságom, nem mertem tovább lépni. Mikor Adam nem lépett, kicsit csalódottan, de bátrabban hajoltam közel hozzá, és apró puszit adtam az arcára.
- Köszönöm még egyszer a csodás estét. Jó éjt - köszöntem el tőle, és be akartam menni a szobámba, de nem engedett el.
- Jó éjt - mondta ő is, és közelebb hajolt hozzám.
Azt hittem, puszit kapok, de végül a számra adott egy apró csókot, ami teljesen lesokkolt. Annyira óvatos volt, annyira édes, hogy nem tudtam beérni ennyivel. Amikor kinyitottam a szemem, kutakodó szempárral találtam szembe magam. Bátortalanul mosolyogtam rá, mire határozottabban vont közelebb magához. Kezeimet a nyaka köré fonva húztam én is közelebb magamhoz, ő a derekam köré font a karját, így tartva meg a súlyom, mert a lábaim megremegtek.
A csókja lágy volt és óvatos, semmi durvaság, semmi erőszakos nem volt benne, mégis forró volt és szenvedélyes. Teljesen elolvadtam tőle. Mikor elvált ajkaimtól, nem tudtam kinyitni a szemem. Kellett pár perc, hogy felfogjam, hol is vagyunk, és kivel állok, és hol.
- Jó éjt - szólalt meg ismét Adam, adott egy puszit az orromra, és mielőtt szóhoz jutottam volna, eltűnt a szobájában.
- Jó éjt - suttogtam, majd beléptem én is a szobámba.
Ahogy becsukódott az ajtó, neki dőltem, és lecsúsztam a földre. Kezdett tudatosodni bennem, hogy mennyire idiótán viselkedtem. Felpattantam, és már hívtam is a legjobb barátnőmet.
- Szia - szólt bele lelkesen a készülékbe.
- Azt hiszem, jól elszúrtam - szólaltam meg, szinte hisztérikusan.
- Mi történt? - kérdezte kíváncsian.
Mindent elmondtam neki, ami napközben történt, még a csókot is, mire Kitty teljesen lázba jött.
- Annyira jó volt, de persze elcsesztem - mondtam kétségbe esve. - Most biztos azt gondolja rólam, hogy valami prűd kis csaj vagyok, aki nem tud túl lépni a múlton.
- Figyelj - szólt közbe. - Azt mondtad, mindent elmondtál neki, tud mindent rólad. Nem volt erőszakos, nem volt tolakodó.
- Így van.
- Akkor ne parázz. Biztos csak nem akar egyből lerohanni, mert nem akar megijeszteni.
- Lehet - gondolkodtam el.
- Tényleg jó ötlet, hogy ne rohanjatok fejjel a falnak, inkább szépen, fokozatosan alakuljon ki a bizalom köztetek.
- Ez igaz. De úgy érzem, valahogy éreztetnem kell vele, hogy nem közömbös nekem, és hogy én is akarom ezt az egészet.
- Nyugi. Ha nem ellenkezel, és nem lököd el, tudni fogja, hogy tovább léphet. Keresi a korlátaidat, kitapasztalja, meddig mehet el. Ne sürgesd a dolgokat, mert lehet, hogy valami olyat tesz, akaratán kívül, ami megijeszt téged. Egy hirtelen mozdulat, vagy bármi. Nem tudhatod.
- Bízom benne.
- Tudom. De gondolj bele, mi lenne, ha most letepert volna. Gondold végig. Hozzád ér, mondjuk a combodon, vagy a ruhád alá nyúl. Mi történne?
- Valószínűleg leállítanám.
- Pontosan. Szerintem az első reakciód a pánik lenne.
- Lehetséges.
- Tuti. Engedd, had fedezzen fel, úgy ahogy ő akar. Közben te is feszegetheted a saját határaidat, tudathatod vele, hogy te is akarod a dolgokat, de ne siettesd.
- Akkor szerinted nem csesztem el a dolgot?
- Nem. Szerintem csak megerősítetted abban, hogy nincs ellenedre, amit csinál.
- Rendben. Holnap úgyis kiderül, hogy mik a tervei.
- Így van. Ne idegeskedj ezen.
- Jó, tudom. Csak olyan ostobának érzem magam.
- Ne tedd.
- Miért lett belőlem ennyire roncs?
- Nézd. Ha úgy vesszük, te húztad a rövidebbet. Mett majdnem agyon vert. Én olcsóbban megúsztam, ráadásul nem is emlékszem a történtekre. Ráadásul te megmentettél, mielőtt bevadulhattak volna.
- Emlékszem.
- Ideje új lapot kezdened, és úgy látom, hogy Adam erre az orvosság.
- Úgy tűnik igen - mosolyodtam el az emlék miatt.
- Akkor hajrá csajszi - nevetett fel.
- Jó éjt - mosolyogtam én is.
- Jó éjt.
Letettem a telefont, és eldőltem az ágyon. Fülig érő mosollyal idéztem fel az ajtó előtt történteket. Már az emlék hatására remegni kezdtek a lábaim, és éreztem, hogy forró lesz az arcom. Lezuhanyoztam, és lefeküdtem aludni, mert megbeszéltük, hogy másnap korán reggelizünk, és elmegyünk kirándulni valamerre.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Csak egy kaland............. Vagy talán mégsem?
RomanceEgy fiatal, kezdő sebészt, aki az ünnepi ügyeletet bevállalta, kihívnak egy balesethez. Valaki az otthonában elvágta a kezét a vacsora elkészítése közben. Ki is ez a valaki, akihez kihívják az ügyeletet Szenteste? Mi sül ki ebből a történetből? Mil...