Csak egy kaland............. Vagy talán mégsem?

Kirándulás

Reggel telefon csipogásra ébredtem. Ahogy ránéztem, elmosolyodtam, de ugyanakkor görcsbe is ugrott a gyomrom. Adam írt.

Jó reggelt! Lassan fel kellene kelni, mert elkésünk. 

Jó reggelt! Honnan is?

Meglepetés. Lent találkozunk az étteremben. Siess!

- Igenis Uram - szalutáltam az ágyban fekve, aztán nagy nehezen kikászálódtam, és egy gyors zuhany után felöltözve indultam le reggelizni.

- Jó reggelt - mosolygott rém Adam.

- Jó reggelt - huppantam le vele szemben lévő székre.

- Minden rendben? - kérdezte aggódva.

- Persze, csak én nem térek magamhoz reggel olyan gyorsan, mint egyesek. Kell egy kávé.

- Máris hozom - mosolygott rám, és pár perc múlva már előttem gőzölgött a csodás kávé.

- Köszönöm szépen - mondtam kómásan, és felhajtottam az energiát adó folyadékot. - Pár perc és felébredek, esküszöm, csak nekem nem megy ilyen gyorsan - néztem rá bűnbánóan, de ő csak mosolygott rám. - Mi az?

- Aranyos vagy reggel - válaszolta, mintha a világ legtermészetesebb tényét jelentette volna ki.

Nem tudtam mit mondani, csak zavarom leplezése érdekében a tányéromat kezdtem vizslatni.

- Reggeliztél már? - kérdeztem elterelve a témát.

- Még nem. Téged vártalak. Mit ennél?

- Nem tudom.

Felkeltünk az asztaltól, és körbejártuk az ízlésesen megterített svédasztalt. Pár perc alatt mindegyikünk talált magának reggelit, amit húsz perc alatt belapátoltunk.

- Tíz perc elég neked, hogy elkészülj? - nézett rám kérdőn, miután letettem a villám.

- Hova megyünk?

- Igazából arra gondoltam, hogy elindulunk valamerre, megnézzük a környéket, visszajövünk dél körül, aztán kipróbáljuk a wellness részleget, és meglátjuk a délután, hogy alakul.

- Jól hangzik - gondoltam végig  a dolgot. - Akkor valami kényelmes, gyalogláshoz megfelelő ruha kell.

- Így van.

- Rendben. Tíz perc és indulhatunk.

- Addig én is összeszedem a cuccaim.

Ahogy beértem a szobámba, fellélegeztem, de nem tudtam megnyugodni. Megkönnyebbültem, mert Adam nem hozta szóba a tegnap estét, de ideges is voltam, mert ha sétálni megyünk, nem tudok elmenekülni előle, ha folytatni akarná. Amit egyébként, be kellett ismernem, nem bánnék.

Komolyan kezdem magam skizofrénnek érezni. El kellene döntenem már, hogy mit is akarok ettől a pasitól, különben meg fogok bolondulni a saját érzéseimtől.

Egyrészt nagyon szeretném, ha ebből valami több lenne, mert Adam teljesen más, mint az eddigi pasik az életemben. Kedves, előzékeny, és tisztel engem, érzem, hogy vigyáz rám. De ugyanakkor félek, hogy úgy járok, mint Mett-tel. Pedig semmi okom ettől félni, Adam nem adott okot arra, hogy félnem kelljen, ráadásul pontosan tudom, hogy soha nem bántana. Valahogy minden mondata, cselekedete, pillantása azt sugalja, nem lenne képes bántani. De a félelem bennem van, ennek ellenére bízni akarok benne. Valahogy folyamatosan felé húz valami megmagyarázhatatlan erő, és nem tudok szabadulni tőle. Ami a legfurább, hogy nem is akarok. Csak akkor, mikor neki állok hülyeségeken gondolkodni, és Mett eszembe jut. Nem tesz jót az agyalás.

Igaza van Kittynek, most az egyszer nem szabad, hogy az eszemre hallgassak. Most nem.

Végül összeszedtem magam. Egy egyszerű farmert vettem fel, egy kötött pulcsival, magamhoz vettem a kabátom, és már indultam is. Azzal az elhatározással léptem ki a szobámból, hogy nem hagyom az eszemnek, hogy ezúttal ő irányítson. Hagyom, had sodródjak az árral, hagyom, had bontakozzanak ki a dolgok maguktól. Semmit sem fogok siettetni.

A nap nagy részében a városban sétáltunk. Találtunk egy szép parkot, amit pár óra alatt körbe jártunk, bár szerintem annyira elbeszélgettünk, hogy párszor csak körbe-körbe jártunk. Csak egymásra figyeltünk, semmi másra.

Végül délután kettőkor úgy döntöttünk, ideje visszamenni a hotelbe, mert kezdett nagyon hideg szél fújni, és kicsit átfáztunk mind a ketten.

A hotelbe visszaérve elmentem a szobámba, ahol vettem egy forró fürdőt, és eldőltem az ágyon. A délelőtti beszélgetésünkön gondolkodtam, de végül elkészültem mire Adam értem jött. Mind a ketten forró levessel kezdtük az ebédet, mert bár jót tett a meleg zuhany, átfagytunk, mire visszaértünk.

A nap további részében felfedeztük a hotel  wellness részlegét. Úsztunk pár kört, majd letelepedtünk a medence egyik sarkában, és beszélgettünk. Végül hat órakor úgy döntöttünk, ideje elkészülni a vacsorához.

Fájó szívvel vettem fel a fekete, hosszú ruhát, és vártam, hogy Adam kopogjon az ajtón.