Az este nagyon gyorsan elszaladt. Egész este a férfi járt az eszemben. Nem tudtam kiverni a fejemből a mosolyát, és azt a csodás szempárt.
- Merre jársz, Lina? - hallottam meg egyik kollégám hangját.
- Tessék? - kérdeztem zavartan.
- Kb. öt perce magyarázok neked.
- Ne haragudj. Elkalandoztam.
- Azt látom - mosolygott rám. - Merre jártál gondolatban?
- Nem fontos. Mit akartál mondani?
- Na nem - nevetett fel. - Na mesélj! Milyen pasiról van szó?
- Miből gondolod, hogy pasi?
- Mert mindent megbeszélünk egymással. Tényleg mindent. Most meg eltereled a témát. Tuti, hogy pasi.
- Túl jól ismersz - sóhajtottam lemondóan.
- Szóval?
- Tegnap este riasztottak minket. Egy pasi elvágta a kezét, őt kellett ellátni. Összevarrtam, bekötöttem, és eljöttünk.
- És?
- Rám mosolygott, de.... Istenem, az a mosoly........ Teljesen zavarba hozott, nem tudtam reagálni sem.
- Nahát - nézett rám kikerekedett szemekkel.
- Mi az?
- Még soha nem beszéltél egyetlen pasiról sem így.
- Tudom. Nem tudom, mi ütött belém. Amikor rám mosolygott, olyan bukfencet vetett a gyomrom, hogy még én is meglepődtem, és éreztem, hogy azonnal elvörösödöm.
- Látod még?
- Igen. Holnapután visszarendeltem kontrollra.
- Ok. Figyelj. Ha elhív randira, mondj igent.
- Ne hülyéskedj.
- Miért? Abból, amit elmondtál, valószínüleg te is tetszel neki, tehát nincs kizárva, hogy el fog hívni.
- Nem vagy normális - csóváltam a fejem, de belül reménykedtem, hogy igaza lesz. - Na jó. Menjünk dolgozni, mert még három óra hátra van a műszakból.
- Ünneprontó - állt fel duzzogva barátnőm a székről.
Gyorsan elrepült a három óra. Végig látogattam a betegeket, leadtam a dokumentációt, beszéltem a kollégáimmal, akik váltottak minket, aztán mentem haza aludni, mert tizenkét óra múlva mehettem vissza egy újabb huszonnégy órás ügyeletre.
Nehezen jött álom a szememre. Végig az a barna szempár lebegett a szemem előtt. Végül sikerült elaludnom, de vele álmodtam. Istenem, ez a pasi teljesen a rögeszmémmé vált. Át fogom adni egy másik orvosnak. Ez nem normális, amit művel velem.
Pár óra alvás után kipihenve ébredtem. Elintéztem pár dolgot, aztán irány vissza a kórházba. Útközben tudatosult bennem, hogy nem sikerül olyan könnyen túllépnem ezen a pasin, mint szeretném, ugyanis nem csak, hogy másik ruhát pakoltam magamnak holnapra, a kontrollra, de izgatottan várom a találkozást is. Lemondóan sóhajtottam, miközben beálltam a számomra kijelölt parkolóba.
Átvettem az ügyeletet, átnéztem a betegek kórlapjait, egyeztettem az nővérekkel, aztán körbe jártam a kórtermekben. Szerencsére semmi nem történt az elmúlt időszakban, így teljesen nyugodtan vágtam neki a délutánnak.
A gyermekosztályra érkezett a Mikulás látogatóba, aminek a kis betegek nagyon örültek, aztán nyugalom szállt a kórházra.
- Mikorra jön? -huppant le mellém barátnőm, miközben a szokásos, frissítő kávémat ittam.
- Kicsoda? - kérdeztem ártatlanul, de pontosan tudtam, kiről beszél.
- Ne játszd a hülyét - nézett rám szúrós tekintettel.
- Kilencre hívtam - válaszoltam lemondóan.
- Ugye van másik ruhád is?
- Miért? Mi bajod van ezzel?
- Ebben ügyeltél egész este. Kicsit frissítsd fel magad, és vegyél fel valami szűk farmert és pólót.
- Kórházban vagyunk, én pedig orvos vagyok. Nem fogok utcai ruhában flangálni a kórházban.
- Figyelj! Nem fog beléd esni, ha nem lát át a műtős ruhán.
- És ha én nem akarom, hogy belém essen? - kérdeztem ingerülten, aztán felálltam és visszamentem az osztályra.
Még magamnak is nehezen ismertem be, de izgatottan vártam a kilenc órát. Féltem tőle, de vártam is. A sors végül megmenteni látszott, ugyan is behoztak egy balesetet szenvedett beteget, akit sürgősen műteni kellett. Motorozás közben nem vette észre a fát, és neki ment.
Másfél órás műtét után fáradtan léptem ki a műtőből. Sikerült összerakni a motorost, de bele fog telni pár hónapba, mire rendbe jön. Nagyon nagy mázlija volt a gyereknek, maradandó sérülések nélkül megúszta a dolgot. Miután tájékoztattam a családot, aztán megindultam az irodám felé, kicsit összeszedni magam.
- Lina - szólt utánam az egyik kollégám.
- Tessék - fordultam felé.
- Várnak rád.
- Kicsoda? - kérdeztem fáradtan.
- Egy fiatalember. Azt mondta, csak veled hajlandó beszélni. Kontrollra jött.
- Miért nem látta el más? - kérdeztem, mert nagyon bíztam benne, hogy elkerülhetem.
- Azt mondta, csak neked engedi, hogy megnézd, bármeddig vár rád.
- Szuper - mondtam lemondóan.
Bár fáradt voltam, de felvillanyozódtam a tudattól, hogy képes lett volna órákig várni rám. Megszaporáztam a lépteimet a vizsgáló felé. Bármennyire is fáradt voltam, mosolyogva szeltem a folyosót.
Általában határozott és karakán vagyok, de ha ez a pasi szóba kerül, vagy csak az eszembe jut, konkrétan összezavarodok. Olyan határozatlan leszek, mint valami kisiskolás. Ráadásul kettős érzelmeim vannak. Egyrészt nagyon szeretném, ha működne a dolog, másrészt a lehető legtávolabb szeretnék lenni tőle, és kiverni a fejemből. Mi a fenét művel velem ez a pasi??????
أنت تقرأ
Csak egy kaland............. Vagy talán mégsem?
عاطفيةEgy fiatal, kezdő sebészt, aki az ünnepi ügyeletet bevállalta, kihívnak egy balesethez. Valaki az otthonában elvágta a kezét a vacsora elkészítése közben. Ki is ez a valaki, akihez kihívják az ügyeletet Szenteste? Mi sül ki ebből a történetből? Mil...