Csak egy kaland............. Vagy talán mégsem?

Újra munkában

Hétfőn délután boldogan léptem be a kórházba. Adammel töltöttem a vasárnapot és a hétfő délelőttöt is. Megbeszéltük, hogy este bejön és kiszedjük a varratokat is a kezéből. Szerencsére szépen gyógyult. 

- Nocsak - lépett mellém Kitty, miközben a folyosón sétáltam az irodám felé. - Milyen jó kedvű valaki.

- Nem tudom, miről beszélsz. Mindig jó kedvem van.

- De most ragyogsz a boldogságtól. 

- Ha te mondod.

- Ne már! Mi volt a hétvégén? Mindent mesélj el!

- Jó volt - kezdtem bele. - Beszélgettünk, kirándultunk, ennyi - zártam rövidre a témát. 

- Ennél azért részletesebb beszámolót vártam voltam - huppant le a fotelbe, az íróasztalommal szemben.

- Mit szeretnél hallani?

- Mindent.

- Nézd. Nem akarlak kiábrándítani, de még nekem is új ez az egész. Nem akarlak feleslegesen lelkesíteni. 

- Szóval történt valami? - nézett rém lelkesen.

- Igen - bólintottam, mire hatalmasat sikított. - De nem akarom nagy dobra verni. 

- Figyelj - halkította le a hangját. - Ok, ezt megértem. De mi történt? Volt csók? Tetszett neki a ruha? 

- Igen, igen - nevettem el magam a lelkesedésén. - És volt más is - fogalmaztam kicsit ködösen. 

- LEFEKÜDTETEK?!!!!!!!! - sikított boldogan. - Milyen volt? Jó volt? Tuti jó volt egy ilyen pasival. Mekkora van neki? 

- Nyugi - nevettem. - Annyit elmondok, hogy jó volt, figyelmes volt, és nagyon lovagias. De többet nem szedsz ki belőlem.

- Úristen - hüledezett. - Te lefeküdtél Adam Driver-rel!

- Zavarok ? - lépett be Adam az irodámba. 

- Nem, dehogy - mondtam mosolyogva, mert Kitty teljesen lefagyott. - Adam, had mutassam be Kitty-t, a legjobb barátnőmet. 

- Szia - köszönt Adam. - Szóval te vagy az a Kitty, akiről rengeteget hallottam. Ahogy hallom, nekem nem kell bemutatkoznom - mosolygott. 

- Sz-szia - nyögte ki nagy nehezen. - É-Én a-azt hiszem, megyek - rohant az ajtó felé.

- Mennyit hallottál?

- A sikítástól mindent. Köszönöm, hogy nem mondtál neki semmit.

- Te tényleg azt hitted, hogy világgá kürtölöm a részleteket? - kérdeztem meglepetten. Ez azért fájt egy kicsit.

- Nem - mondta határozottan. - Csak amikor meghallottam a sikítást, és a nevetésed, bevallom kicsit megijedtem, és mikor meghallottam Kitty kérdés áradatát, bevillant, hogy nem kellett volna elhamarkodni a dolgokat, de szerencsére az első benyomásom jónak bizonyult - mosolygott rám. 

- Mi volt az első benyomásod? - kérdeztem.

- Hogy bízhatok benned, nem vagy olyan, mint a nők azon része, akik minden apró részletet megosztanak a világhálón. 

- Ki kell, hogy ábrándítsalak - mosolyodtam el. - Nem vagyok fent a világhálón.

- Igen, tudom - mosolygott rám. - Megnéztem. 

- Cseles. Na gyere, megnézzük a karod.  

- Pedig már kezdtem azt hinni, elfelejted - nézett rám fájdalmasan fintorogva.

- Gyere - nyúltam a keze után. - Ígérem, nem fog fájni. 

Fintorogva követett a vizsgálóig, ahol leültettem, és igyekeztem elvonni a figyelmét arról, amit éppen csinálok. Pár perc elteltével végeztünk is. Meglepődve vette észre, hogy már húzom is vissza a kezére a pulcsiját. 

- Kész is? - kérdezte.

- Persze. 

- Alig éreztem valamit. 

- Elbeszélgettük a dolgot - mosolyogtam rá. - Ügyes voltál - apró puszit adtam az ajkára, amit mosolyogva fogadott. 

- Mikor végzel?

- Ha minden jól megy, akkor hét körül.

- Gyere fel hozzám, reggelivel várlak.

- Aranyos vagy, de nagyon messze laksz ide. 

- Ez téged visszatart?

- Nem, de hulla leszek, és valószínűleg átalszom a napot is. 

- Nem baj. De legyen így. Nálad fogunk találkozni, és viszek reggelit. 

- Na igen. Ez kicsit jobban hangzik. 

- Akkor megbeszéltük - mosolygott rám. 

A vizsgálóban még egy gyors csókot váltottunk, aztán mind a ketten mentünk a dolgunkra. Már nagyon vártam a másnap reggelt. Adam nagyon figyelmes velem. Ezt nem sok pasinál tapasztaltam eddig. Lehet, hogy tényleg csak én vonzottam a hülyéket? Rá kellett döbbennem, hogy nem minden pasi olyan, mint Matt. Vannak normális pasik is, akik még szabadok, nincs barátnő, feleség, csak ő és én.