Genshin Impact Oneshots

Childe x Reader

Itt is az új rész UchihaReiko kérésére, remélem tetszik ^^ <3

Nyugodtan feküdtem az ágyban, miközben olvastam, elvégre hétvége volt. Tartaglia is kivételesen szabad volt, nem kellett semmit csinálnia, és magának sem csinált programot, így félig rajtam fekve pihent. Egyik kezemmel tartottam a könyvet, a másikkal pedig vörös hajába túrva simogattam. Imádtam selymes tincseivel játszadozni, olyan puhák voltak. Nomeg persze ilyenkor sokszor el is aludt, a pihenő Childenál pedig kevés aranyosabb dolog létezik. Meghitt pillanat volt, szinte már túl tökéletes is. Már órák óta feküdtünk így, amikor hirtelen remegni kezdett a fiatal férfi, s kezeire meredve ült fel. Tekintetéből tömény félelem és riadtság tükröződött, ahogy úrrá lett rajta a pánik. Egész testében rázkódott, mintha csak áramütés érte volna, én pedig vele együtt rémültem meg.

Szokványos volt, hogy néha napján, teljesen random időpontokban pánik roham tört rá, így túlzottan nem lepett meg, de mindig szörnyű volt így látni. Lassan potyogni kezdtek a könnyei, ahogy csak bámulta a kezeit, de mintha nem is azt látta volna, ami előtte volt. Mintha visszazuhant volna mentálisan a gyerekkorába, amikor egyedül kellett túlélnie. Gyengéden, mégis határozottan öleltem magamhoz a tőlem jóval nagyobb férfit, de ekkor nem számított, milyen apró is voltam hozzá képest. Lassan ringatózni kezdtem vele, ahogy simogattam, csitítgattam, s igyekeztem emlékeztetni, hogy hol is van. Igyekeztem nem elsírni magam én is, pedig nagyon közel voltam már hozzá.

- Shhh semmi baj, Ajax. Itt vagyok, én vagyok az, [Név]. Itthon vagy, velem. Nem vagy egyedül, biztonságban vagy!

- [N-Név]...

Kapaszkodni kezdett belém, s rázni kezdte a zokogás. Hangosan sírt, s ordított is közben, ahogy a nyakamhoz fúrta az arcát, minden pillanattal közelebb húzva engem magához. Nem szerette, ha így látom, sok ember nem is nézné ki belőle. Mindenki erősnek, nagyképűnek, idegesítőnek és egy szörnyetegnek tartja, azonban ezek az emberek még véletlenül sem tapasztalták, hogy milyen is az, amikor ez a felnőtt, megtört ember igazán védtelen és ijedt. Eleinte elzavart, ha rátört a roham, bántó dolgokat vágott a fejemhez, de nem azért mert komolyan gondolta, csak hatékonyabbnak látta, ha így zavar el. De ahogy egyre inkább ismertük meg egymást, úgy adott a kezembe egyre több bizalmat.

Lassan kezdett megnyugodni, de a pólóm teljesen eláztatta könnyeivel, taknyával és nyálával, mivel üvöltött, mint a sakál. Lerítt róla, hogy nem csak a lelkének fáj mindaz, amit átélt, a testében is nyomott hagyott. Bő negyven percbe telt, mire már nem zihált és lecsillapodott. Feje azonban még mindig a kulcscsontomnál volt, s csak szipogott. Kezét le nem vette rólam, olyan erősen vájta belém az ujjait, hogy azt hittem odaszülök a fájdalomtól, mégsem szóltam egyetlen szót sem, hisz nem azért tette, hogy bántson. Lélegzet vétele még szaggatott volt kicsit, de egyre inkább jött helyre. Millió csókkal borítottam be a fejét, miközben kezemmel a hátát simogattam fel-le, jobbra-balra, s körkörösen, lassan, hogy megnyugtassam.

- Jobban vagy?- kérdeztem csendesen, mikor megéreztem, hogy nyomott egy puszit a nyakamra.

- Azt hiszem...- morogta halkan.- Sajnálom...- sóhajtott fel.- Tényleg nem értem, miért éri meg neked ez az egész. Jobb neked attól nem lesz, hogy ezeket el kell viselned.

- Azért éri meg, mert szeretlek, Ajax - túrtam tincseibe, ahogy halvány, szomorú mosolyra kunkorodott a szám széle.- Nem a te hibád, hogy a mai napig kísértenek az emlékek. Nem te választottad, hogy az Abyssban nevelkedj és önvédelemből öld meg azokat a szörnyetegeket. Sajnálom, hogy nem tudok többet tenni érted.

- Te csak ne sajnáld..- szipogott, ahogy felnézett rám. Nem volt szép látvány, de valahogy nem tudtam undorodni attól, hogy mindenféle váladéktól volt maszatos az arca. Holott szemei nem szoktak csillogni, ahogy akkor rám nézett, a szívem hatalmasat dobbant.- Így is többet teszel értem, mint bárki más.. Hálás vagyok, hogy nem adsz fel.

- Csak természetes - mosolyogtam rá, s nyújtottam neki egy zsebkendőt, mire azonnal meg is törölte az arcát, s kifújta az orrát. Amint ezt megtette, már hajoltam is ajkaira, hogy egy pár másodperces csókban részesíthessem.- Érted akármit kibírnék. Tudod jól - simítottam arcára kezeim, mire az enyémnél kétszer akkora mancsaival megfogta az enyémeket, s egy-egy puszit lehelt mindkettő tenyerembe.

- Ha ez a jutalmam azért, hogy a sok szart kibírtam, azt hiszem megérte az egész - tekintetét az enyémbe fúrta, mire elpirultam egy kissé. Jól estek a szavai. Legtöbbször csak flörtölt velem és komolytalan volt, nem is nagyon tudtam sokszor elhinni, amit mondott. De ilyenkor tudtam, hogy valóban komolyan gondolja. Mosolygott, de nem azzal a hencegő, kamu vagy kaján mosolyával. Ez szívből jövő, őszinte mosoly volt. Az a fajta, amit a világon mindennél jobban szeretek látni.

- Azért örülnék, ha rendes gyerekkorod lehetett volna - dörgöltem össze az orrainkat, eszkimó puszit adva neki, mitől felkuncogott.

- Én is, de azzal kell élni, ami van. Legalább a testvéteimnek jobb élete lehet így. Tudom anyagilag is támogatni őket, ami nem kis szó. Szeretnék egy kialapozott és biztos jövőt nyújtani nekik. Teucer amúgy is okos fiú, de Tonia és Anton sem buták.

- Szeretem az arcod nézni, mikor róluk beszélsz - döntöttem oldalra a fejem, mire kissé megdöbbent arcot vágott.- Látszik, hogy szereted a testvéreid. Aranyos.

- Igen? Nézd csak meg milyen lesz, amikor a kis Mayáról beszélek - vonta fel vigyorogva a szemöldökeit, mire kissé összezavarodtam.

- Maya? Ő meg ki? Lesz egy új húgod?

- Így nevezném el a lányunkat, ne legyél buta - simított hátra egy tincset az arcomból.

- O-oh...!- pirultam el teljesen, de pár pillanattal később már széles mosollyal néztem rá.- Szóval te ennyire előre gondolkodsz? Na mi van, csak nem akarsz elköteleződni Mr. Fatui?- böktem meg a mellkasát.

- Miért is ne?- vont vállat.- Másfél éve a barátnőm vagy, hamarosan belevághatnánk a dolgok közepébe. A gyerekgyártás procedúráját amúgy is kedvelem - kacsintott, mire mosolyogva megforgattam a szemem.

- De azt ugye tudod, hogy szülés után jó ideig nem lesz szex? Aztán meg azért nem, mert a gyerek a nyakunkon lesz, mert imádni fogja az apját.

- Akkor majd néha lepasszoljuk anyádnak, hogy malackodhassunk egy kicsit. Hm? Mit szólsz?

- Én benne vagyok - nyomtam puszit a homlokára.- De előtte tegyen gyűrűt az ujjamra uram, addig nem engedélyezett a gyerekvállalás funkciója, az előfizetőknek van csak.

- Szeretem, hogy ilyen idióta humorod van - nevetett fel, ahogy magára rántott.- Majd leszervezek valami puccos és romantikus lánykérést, egy percig se aggódj. Aztán igazi gazdag feleség lehetsz.

- Inkább leszek egy gazdag ember felesége, aki nem használja ki, hogy pénzes az ura.

- Asszem beléd szerettem...- sóhajtott fel, mire felkacagtam.

- Seggfej..!